Kritika 30. (2001)
2001 / 1. szám - Czifrik Balázs: A csöpögő csap - Veres András: Mit várok a jövőtől a magyar kultúrában?
2001. január hagyhatta figyelmen kívül sem a politika, sem az üzlet - ahová pedig e kettő beteszi a lábát, ott nem sok fű terem a magaskultúra számára. Kétségtelen, ahogy a filmiparban, hasonlóképp a televíziózásban és a multimédiában is fölmerült az artisztikum igénye, ám ennek volumene eddig és egyelőre igen szerény. Én nem osztom a nagy narratívák alkonyáról szóló hangzatos deklarációkat, mivel a politikai és a kulturális élet piártevékenysége nemigen lehet meg efféle narratívák nélkül. De annyi bizonyos, a tévéprogramok és videoclipek között cikázó befogadó előbb-utóbb leszokik arról, hogy egy történetnek eleje és vége lehet. Külön kell szólnom az internetről, amit igen sokan tekintenek a körvonalazódó jövő egyik fő motorjának és letéteményesének. Villámgyors terjedése valóban imponáló, s diadalútja egyelőre töretlennek látszik. (Bár az is igaz, hogy az idei frankfurti könyvvásáron - első ízben - megtorpant a CD-ROM-kínálat növekedése. Ám egyetlen adat kevés ahhoz, hogy bármit is bizonyítson.) De ne feledjük, hogy a világháló ma mindenekelőtt két alapvető szerepet lát el: egyrészt gyors és viszonylag széles körű információszolgáltatást biztosít, másrészt megkönnyíti a személyes kommunikációt - s egyik sem esztétikai természetű. Meggondolandó az is, hogy az internetezés egyik fő vonzereje a cenzúra tényleges kikapcsolásában rejlik, amit csak ideig-óráig tarhet a politikai és az üzleti érdek. Már napjainkban is erőteljes a jogi szabályozás követelése. Komolyan vehető ötletként merült fel az ún. „I-book” terve, ami házi számítógépes képernyőre alkalmazott olvasmányt jelent, s megvan az az előnye (mármint a kiadója szempontjából), hogy pénzt kap érte. Nemrég fejtette ki a maga ellenkoncepcióját Horváth Iván barátom, aki az általa elkeresztelt „fbook” menedzselésére szólította fel a magyar kormányzatot. Az fbook olyan tudományos vagy művészeti termék, amely eleve internetre készül, nem CD-ROM- mutáció vagy papírmutáció, hanem teljesen új és ugyanakkor ingyenes a felhasználónak. Nem kételkedem abban, hogy az „i-book” (amennyiben megvalósul) a piaci érdekek ellenében hatna, de minthogy támogatója az állam lenne, újabb terepet adna a politikai befolyásolásra. A magaskultúrát féltők általában idegenkedéssel tekintenek az internetre. Az említett debreceni tanácskozáson Poszler György arról beszélt, hogy a világháló olyan változásokat hoz az irodalom befogadásában, amelyek lehetetlenné teszik az irodalom hagyományos fogalmának használatát, s könnyen kerülhet abba a helyzetbe irodalom és olvasó, hogy elmegy egymás mellett - mert az olvasó nem érzékeli, hogy irodalommal, az irodalom pedig, hogy olvasóval van volna dolga. Magam több ízben kifejtettem, hogy a számítógép nem csupán új médium, hanem új látásmód is (ami nem meglepő, ha a nyelv és a tudat 20. századi azonosításának immár uralkodóvá vált doktrínájára gondolunk), s képes arra, hogy még szűkebb területeken, az irodalomtudományban is több klaszszikus műfajt elhódítson a könyvformájú publikációtól. Nagyon is el tudom képzelni, hogy a szövegkritikai kiadások idővel kizárólag számítógépen fognak megjelenni. S már nem annyira a jövő, mint inkább a jelen fejleménye, hogy a lexikonok, enciklopédiák és szótárak is átköltöznek a számítógépre. A szövegtárolás megnövekedett lehetőségeivel élve olyan multimédiák készülnek, amelyek egy-egy mű teljes recepcióját képesek tartalmazni - ami megfizethetetlen volna könyvpublikáció formájában. Ugyanakkor én - talán mert két korszak határán állva mindkettő előnyeihez ragaszkodni szeretnék - nem írnám le olyan könnyen a klasszikus könyvbeliséget, mint az internet lánglelkű apostolai. Az irodalom és a művészet több is és főként más is, mint hasznos információk forrása. Az érzelmeket és a fantáziát (hogy ilyen avult fogalmakra hivatkozzam) még ma is jobban képesek megmozgatni a részben személyiségünkre hagyatkozó, egyéniségünknek is mozgásteret engedő művészi alkotások, mint az előre megrágott, hozzáértő gonddal összeállított fél- és egész kész nagyipari termékek. A pluralitás és a tolerancia elvébe beletartozhat a magaskultúra tisztelete is. Az irodalmi hermeneutika tulajdonképpen nem akármilyen bűvészmutatványra vállalkozott, amikor (a kordivatnak engedve) a befogadás jelentőségének elismeréséből kiindulva végül (szembeszegülve a kordivattal) a tradíciók átmentéséhez/megőrzéséhez próbált eljutni, megtévesztő módon csomagolva a maga csontja velejéig „korszerűtlen” álláspontját. Az elmúlt két évtized sikeres szellemi áramlatai valamennyien a szubjektivitás felszabadításának, a hamis (külső) tekintélyek elvetésének harcos propagálói. Úgy vélem (s távolról sem eredeti, amit gondolok), hogy az objektivitás leépítésével a szubjektum kontúrjai is elmosódottá váltak, s egyre kevésbé lehet tudni, hogy miért tartalmas és mitől tartalmas napjaink agyonreklámozott szubjektuma. Természetesen az is lehetséges, hogy a 19. század metafizikai rendszereinek összeomlása óta megfigyelhető váltógazdálkodás következtében a következő évezred ismét az objektivista irányzatok térnyerését fogja magával hozni. A magunkra maradottság elviselhetetlen érzését új közösségpótló ideológiák fogják ellensúlyozni, s a hagyományos vallások mellett az irodalom és a művészet is megteremti a maga vigaszt kínáló produktumait. Harry Potter világsikere a legifjabbak körében mintha azt jelezné, hogy még a nagy narratívák is újra divatba jöhetnek az irodalomban. Talán nem kell több hozzá, mint annak reménye, hogy a varázsolás valamennyiünk számára elsajátítható foglalatosság. VERES ANDRÁS Federico Fellini a Casanova forgatásán 5