Kritika 30. (2001)
2001 / 9. szám - TELEVÍZIÓ - Nádra Valéria: Legyen Ön is milliomos!
2001. szeptember Simon Rattle „zenei tárlatvezetését” keresztül kasul a huszadik századi zene történetén. Abban a szerencsében volt részem, hogy én fordíthattam angolból Rattle sorozatának szövegét, és így az átlagos tévénézőnél szükségképpen behatóbban foglalkozhattam azzal, mit gondol a ma élő egyik legjelentősebb dirigens a huszadik század zenéjéről, kik azok a szerzők, akiket kiválasztott, kik voltak azok a komponisták, akikről többet, és nagyobb lelkesedéssel szólt, és kik azok, akik kimaradtak válogatásából. Rattle birminghami zenekarának élén maga vezényelte a megszólaló illusztrációkat. Kitüntetett terjedelemben szólt Rattle Edgard Varese-ről. A francia születésű, amerikai zeneszerző újító szellemű komponistája volt a huszadik századnak. Mára szinte egész életműve kívül esik a koncertkánonon, a maga korában azonban forradalmian új volt az a modern technika által megihletett hangzás, amelynek kikísérletezése a nevéhez fűződik. Vareset a ritmus és a hangszín érdekelte, új hangzások kikeverésére törekedett. Rattle filmjében egy riport erejéig halljuk Pierre Boulezt is, aki zeneszerzőként és karmesterként egyaránt kulcsfigurája korunk zenéjének. Boulez júniusban az Orchestre de Paris-val adott Bartók-koncertet Budapesten. A koncert alkalmából interjút készítettem vele. Egyebek mellett kérdeztem a Varese-lemezről. Nos, egyszerűen nem méltányos, ami Varese-zel történik, túl ritkán játsszák őt, ez az oka, hogy felvette őt a Deutsche Grammophongesellschaftnál megjelenő sorozatába. Ilyen egyszerű, Varese négy művét vezényli új CD-jén Pierre Boulez. Az elsőként megszólaló darab, az Amerique volt az első, az Újvilágban komponált szerzemények sorában - itt-ott - távoli visszhangként még kihallatszik belőle Stravinsky Tavaszi áldozatának hatása. Az új élmény, az amerikai metropolis, New York felhőkarcolóinak látványa, a Hudson folyóra néző West Side-i lakásból előtáruló panoráma, és a nagyváros zajai ihlették a művet. Elhangzik a húszas évekből az Arcana, az ötvenes évekből a kamarazenekarra és elektronikára írt Deserts, és az 1931-es Sonisation, a 41 ütőhangszerre és 2 szirénára írott híres mű, amely oly nagy megütközést keltett. Egy nagyhatású életmű darabjai ezek, amelyek sokak zenéjébe beleszűrődtek. (Boulez conducts Varese /DG) J. GYŐRI LÁSZLÓ Ill . • Legyen Ön is milliomos! Ilyen sok volna az önzetlen, jó ember Magyarországon? Ülünk tömegestől a képernyő előtt, ül egy izgatott, lelkes közönség a stúdióban, és mindenféle személyes érdekeltség nélkül, megfeszített figyelemmel szurkol valakinek azért, hogy tudja a százezer forintos, a másfél milliós választ, és ne használja el túl korán az igénybe vehető segítségeket, vagy - erre is bőven van ok! - akit megkérnek a segítségnyújtásra, ne kérdezzen vissza háromszor, mert úgy telik el a 30 másodperc, hogy nincs idő a válaszra. Ha pedig valaki nagyot nyer (minél nagyobbat, annál inkább!), kiabálva és lelkesen vele örülünk, fellélegzünk, mintha az a bankkártyáról fölvehető összeg a mi gondjainkat enyhítené... És egy-egy közbülső jó válaszért is taps jár, azért pedig rémült felhördülés, ha mi magunk tudjuk, mi volna a jó felelet, de az az illető, aki ott ül a kínosan magasra tett, feszélyező testtartásra kötelező székben, éppen valami egetverő marhaságot készül mondani. Hetente ötször éljük át mindezt, ahányszor csak az RTL Klub bemutatja a Legyen Ön is milliomos! című, kétszemélyes dramolettet. Vágó István műsora ugyanis nem annyira vetélkedő immár, mint amennyire színpadi produkció, kétszemélyes darab, csak éppen komédia, középfajú dráma és (már-már) tragédia váltakozik esténként aszerint, hogy aki éppen játszik, szerencsés-e, okos-e, elég érzékeny-e. Itt ugyanis már nemcsak a tudás dönt, mint a jó emlékű Mindent vagy semmit! esetében: ebben a játékban legalább annyira tényezője a nyereménynek, hogy az illető képes-e érteni az apró jelekből, a metakommunikációs üzenetekből. Ha például Vágó István túl kitartóan faggat valakit, hogy biztos-e a válaszában, érteni lehetne az előzmények alapján, hogy az illető éppen rosszul akar dönteni. Mégsem szokták érteni. Az is igaz persze, hogy a hírhedt „Fortinbras-eset” óta erre sem lehet bevenni a ciánkálit. Egy játékos, aki már elég magas összegnél járt, telefonos segítségre hallgatva közölte, hogy Fortinbras a Hamletben, norvég. Bizonytalanul mondta, ez tény, de miután Vágó szívósan kételkedett abban, hogy tényleg ezt akarja-e felelni, mégis valami butaság mellett döntött és nyerte egy tizenötödét annak, mint amit nyerhetett volna. A játékvezető lélektani fölénye ebben a pár perces pszichodrámában szinte nyomasztó, hiszen a játékos nemcsak az adott szituáció feszültsége által kerül stresszbe, (ránehezedik) annak felelőssége is, hogy a nyereménye milyen egzisztenciális gondokat enyhíthetne. Nem csoda, ha ennek tudatában leblokkol, és azt sem tudja, amit máskor tudna. A néző fogadkozni kezd otthon, hogy a Legyen Ön is milliomos, nem nézi többet, nem bizony, aztán a következő este megint ott találja a képernyő előtt. Mintha ez a játék egyfajta szenvedélybetegséggé vált volna, nap mint nap ki kell próbálnunk, mire lenne jó, amit mi tudunk. Fellélegzünk, de haragszunk az illetőre, aki nem tudja, hogy Paulus azelőtt Saulus volt, de páni rettegés fog el bennünket, amikor milliók múlnak azon, hogy megnéztünk-e minden amerikai tucatfilmet, amit a mozik bemutattak és bemagolták-e a stáblistát? Ilyenkor méltatlankodunk, hogy ez talán mégse tartozik az általános műveltségnek abba a körébe, ami bárkitől elvárható - habár, ki tudja? Áttételesen talán épp az az értelmük ezeknek a vetélkedőknek, hogy tudtunkra adják: a generációváltás a tudásanyag és az értékrend kicserélődését is jelenti. Ami számunkra még fontos volt, mellőzhetővé lett, s amit mellőztünk, azzal lehetnénk ma milliomosok. Egy biztos: munkával semmiképp sem. NÁDRA VALÉRIA Majtényi László kapta a Régi Magyar Nemzetesek Társasága emlékplakettjét Majtényi Lászlónak - 2001 júniusáig Magyarország adatvédelmi biztosának - ítélte oda a Régi Magyar Nemzetesek Társasága (RMNT) az általa idén alapított emlékplakettet. Az ez év januárjától egyesületként tevékenykedő, mintegy félszáz tagot tömörítő RMNT úgy látta: a díjazott a rendszerváltástól kezdődően a demokratikus intézmények erősítéséért és a sajtószabadság kiteljesítéséért az 1938-ban indult - s elsősorban Pethő Sándor, Hegedűs Gyula, Barankovics István nevéhez köthető - Magyar Nemzet című, az évtizedek során páratlan szellemi örökséget felhalmozó napilap hagyományainak szellemében tevékenykedett. Olyan szellemben, ahogy a Magyar Nemzettől az elmúlt másfél évtizedben távozni kényszerült egykori munkatársak, az RMNT tagjai képzelték volna magát a lapkészítést is. Az RMNT az 1938- as lapalapítás augusztus 25-i évfordulóin átadandó díjjal legalább évenként egyszer szeretné a közvéleményt is emlékeztetni arra, hogy a mostanság naponta megtépázott magyar nemzetes címbetűk valaha más, nemes törekvéseket fémjeleztek. Majtényi László augusztus 27-én, hétfőn a MUOSZ székházában megrendezett díjátadó ünnepségen Blahó Miklóstól, a kuratórium elnökétől vette át az Asszonyi Tamás szobrászművész készítette emlékplakettet.