Kritika 35. (2006)

2006 / 1. szám - Petschnig Mária Zita: Egyfelől, másfelől. Magyar gazdaság 2005-2006

. N­agy a baj a gazdaságban, a csőd felé menetelünk, az új csatlakozók körében is a hátsó fertályba kerültünk, nő a munkanélküliség és a szegénység, elhatalmasodott a bizonytalanság, adósságlavina fenyeget, az árak gyorsabban emelkednek, mint az infláció, a kormány harmincnégy­szer emelt adót és hatszáztizenki­­lenc ígéretét nem tartotta be... stb. - ilyen és ehhez hasonló helyzet­­értékelést hallhatott egyfelől az el­múlt időkben a választópolgár. Másfelől mindezt kontrázva: nincs nagy baj a gazdaságban, nincs összeomlás közeli helyzet, növe­kedési ütemkülönbségünk még emelkedik is a régi EU-tagokéhoz képest, soha ennyi tőke nem érke­zett hozzánk, csökken az infláció, növekednek a reálbérek... stb. Mindkét értékelés politikai szempontú és indíttatású, ezért korlátos. Alkalmas viszont arra, hogy a táborhívőket megerősítse - ami teljesen felesleges -, és alkal­mas arra is, hogy a „belgákat” ösz­­szezavarja, elbizonytalanítsa. A külföldi befektetőket pedig újfent meggyőzze arról, hogy a magyar gazdaságban egymásnak feszülő, éles politikai csatározás folyik - amely csak néhány populista pon­ton, ha osztogatásról van szó, ke­rül viszonylagos nyugvópontra­­, olyan körülmények között, amikor a növekedési pálya fenntartható­sága érdekében számos kérdésben megegyezésre kellene jutni. A gazdaság kérdései - sajnálatos módon - a választási kampány emi­nens témái lettek, nem úgy mint négy évvel ezelőtt, amikor a két­éves költségvetéssel kiiktatódott a választási év költségvetési vitája. Ma annál többet hallani a költségvetés­ről­­ s­okkal, joggal elmarasztaló bí­rálatok tükrében. Egyfelől. Ám van másfelől is. Ez a cikk az „egyfelől”-t és a „másfelő”-t mutatja be, valamint az azok egymásra vonatkoztatásá­ból kirajzolódó közeljövőt. 2005 kedvező tendenciái 2005 egyik elvitathatatlanul pozitív eredménye, hogy jó ütemben, négy százalékot meghaladóan nő­ A magyar gazdaság fő problémája az évtized közepén abból a 2001 óta folytatott, szinte töretlen fiskális politikából következik, amelyet a közgazdasági racionalitáson túllépő politika mozgatott, rekedett a gazdaság. A dinamika ugyan némileg lassult az előző évi­hez képest, de a világgazdaság és benne az Európai Unió országai­nak növekedési üteme is mérsék­lődött, mégpedig nagyobb mér­tékben, mint nálunk. Az általános konjunktúralassulás nagysága nem érte el a 2001-ben bekövetkezet­tet, és várhatóan átmenetinek bi­zonyul. A 2005 második fél évében az EU-ban - s így nálunk is - már újra a megélénkülés jegyei mutat­koznak. Az erősen külgazdaság­ és ezen belül német gazdaságfüggő ma­gyar gazdaság növekedésének las­sulása természetes, ha a külső ke­reslet mérséklődik. Ám ezúttal igen figyelemre méltó, hogy mi­közben Németország lendülete kb. az előző évi felére esett vissza, Magyarországé kb. csak tíz száza­lékkal. E kedvező jelenség mögött az erős német exporthoz kapcso­lódó, versenyképesnek bizonyuló magyar szállítások emelkedése hú­zódik meg, ami exportkapacitása­ink stabil teljesítőképességére utal - különösen annak fényében, hogy az export ellenében hatott 2005-ben az előző évinél erősebb árfolyam is. Kedvezőnek mondható az is, hogy nem romlott, sőt, némileg ja­vult a növekedés szerkezete. 2005- ben a lassulás ellenére is tartani tudtuk az előző évi pályakorrek­cióval elért beruházás- és export­húzta pályát. Igaz, a berházások fő lendítője az autópálya-építés volt, de az év folyamán erősödtek a technikai modernizációt jelentő gépberuházások is. A helyi önkor­mányzatoknál a választások előtt általában meglódulnak a fejleszté­sek, nem történt ez másként 2005- ben sem. A választások előtti presztízsberuházások dömpingje azonban ezúttal elmaradt, az ál­lamháztartás forrásai a termelő inf­rastruktúra fejlesztését és a háztar­tások civilizáltabb környezeti fel­tételeinek megteremtését szolgál­ták. Bár a külkereskedelmi árufor­galom növekedési üteme - a külső kereslet mérséklődésével össze­függésben - csökkent, az export dinamikája lényegesen meghalad­ta az importét. Ennek nemcsak nö­vekedést serkentő, de egyensúlyt javító hatása is volt. A külkereske­delmi mérleg hiánya 2005-ben nem éri el az előző évit, amire utoljára 2001-ben volt példa. Ám akkor rendkívüli körülmények áll­tak fenn a kedvezőtlen kilátások miatt visszaeső importdinamika okán, 2005-ben viszont távlatosan konjunktúraélénkülésre lehetett számítani. A külkereskedelmi mérleg ja­vuló egyenlege segítette mérsé­kelni a külső fizetésimérleg-hi­­ányt, a beáramló EU-pénzeknek köszönhetően viszont csökkent a deficit külső forrásokkal szembeni igénye. Ezt az igényt azonban az előző évinél és a kilencvenes évekre jellemzőnél kevésbé tud­juk tőkebeáramlási többletekből finanszírozni, mert ugyan kb. azo­nos nagyságrendű működőtőke érkezett hozzánk, de megugrott a hazai tőkekivitel (finanszírozásra a be- és a kiáramlás egyenlege használható). A magyar tőkeex­port növekedése a hazai tőke jó versenyképességének bizonyítéka a nemzetközi környezetben, ami szintén kedvező jelenségként ér­tékelhető. Az adósságjellegű forrásbevo­nás nagyobb része a vállalati fej­lesztések finanszírozásából adó­dik, ami jó irányú struktúraváltás ahhoz képest, amikor a külföldi források növekményét az állam­­háztartás hiányának finanszírozása kötötte le. Ennek folyománya, hogy a nettó devizaadósságon be­lül az MNB és az államháztartás adósságának aránya az előző évi­hez képest csökkent. A növekedés kedvezőbb finan­szírozási szerkezetét minősíti az is, hogy emelkedett a háztartások nettó megtakarítási képessége, az­az nagyobb lett a rendelkezésre ál­ló belső forrás. A háztartások pénzügyi vagyonának növekmé­nye ugyanis dinamikusan bővült, miközben a tartozásoké csökkent. Emiatt sem állja meg a helyét az a tétel, hogy 2005-ben külső eladó­sodásból finanszírozott növekedés valósul meg, épp úgy, mint a Ká­dár-rendszer alatt. Az összevetés azért is hibás, mert a külföldi hite­lek nagyobb részben olyan export­képes cégek fejlődését finanszír 2006. január Egyfelől.

Next