Kritika 35. (2006)
2006 / 1. szám - Petschnig Mária Zita: Egyfelől, másfelől. Magyar gazdaság 2005-2006
. Nagy a baj a gazdaságban, a csőd felé menetelünk, az új csatlakozók körében is a hátsó fertályba kerültünk, nő a munkanélküliség és a szegénység, elhatalmasodott a bizonytalanság, adósságlavina fenyeget, az árak gyorsabban emelkednek, mint az infláció, a kormány harmincnégyszer emelt adót és hatszáztizenkilenc ígéretét nem tartotta be... stb. - ilyen és ehhez hasonló helyzetértékelést hallhatott egyfelől az elmúlt időkben a választópolgár. Másfelől mindezt kontrázva: nincs nagy baj a gazdaságban, nincs összeomlás közeli helyzet, növekedési ütemkülönbségünk még emelkedik is a régi EU-tagokéhoz képest, soha ennyi tőke nem érkezett hozzánk, csökken az infláció, növekednek a reálbérek... stb. Mindkét értékelés politikai szempontú és indíttatású, ezért korlátos. Alkalmas viszont arra, hogy a táborhívőket megerősítse - ami teljesen felesleges -, és alkalmas arra is, hogy a „belgákat” öszszezavarja, elbizonytalanítsa. A külföldi befektetőket pedig újfent meggyőzze arról, hogy a magyar gazdaságban egymásnak feszülő, éles politikai csatározás folyik - amely csak néhány populista ponton, ha osztogatásról van szó, kerül viszonylagos nyugvópontra, olyan körülmények között, amikor a növekedési pálya fenntarthatósága érdekében számos kérdésben megegyezésre kellene jutni. A gazdaság kérdései - sajnálatos módon - a választási kampány eminens témái lettek, nem úgy mint négy évvel ezelőtt, amikor a kétéves költségvetéssel kiiktatódott a választási év költségvetési vitája. Ma annál többet hallani a költségvetésről sokkal, joggal elmarasztaló bírálatok tükrében. Egyfelől. Ám van másfelől is. Ez a cikk az „egyfelől”-t és a „másfelő”-t mutatja be, valamint az azok egymásra vonatkoztatásából kirajzolódó közeljövőt. 2005 kedvező tendenciái 2005 egyik elvitathatatlanul pozitív eredménye, hogy jó ütemben, négy százalékot meghaladóan nő A magyar gazdaság fő problémája az évtized közepén abból a 2001 óta folytatott, szinte töretlen fiskális politikából következik, amelyet a közgazdasági racionalitáson túllépő politika mozgatott, rekedett a gazdaság. A dinamika ugyan némileg lassult az előző évihez képest, de a világgazdaság és benne az Európai Unió országainak növekedési üteme is mérséklődött, mégpedig nagyobb mértékben, mint nálunk. Az általános konjunktúralassulás nagysága nem érte el a 2001-ben bekövetkezettet, és várhatóan átmenetinek bizonyul. A 2005 második fél évében az EU-ban - s így nálunk is - már újra a megélénkülés jegyei mutatkoznak. Az erősen külgazdaság és ezen belül német gazdaságfüggő magyar gazdaság növekedésének lassulása természetes, ha a külső kereslet mérséklődik. Ám ezúttal igen figyelemre méltó, hogy miközben Németország lendülete kb. az előző évi felére esett vissza, Magyarországé kb. csak tíz százalékkal. E kedvező jelenség mögött az erős német exporthoz kapcsolódó, versenyképesnek bizonyuló magyar szállítások emelkedése húzódik meg, ami exportkapacitásaink stabil teljesítőképességére utal - különösen annak fényében, hogy az export ellenében hatott 2005-ben az előző évinél erősebb árfolyam is. Kedvezőnek mondható az is, hogy nem romlott, sőt, némileg javult a növekedés szerkezete. 2005- ben a lassulás ellenére is tartani tudtuk az előző évi pályakorrekcióval elért beruházás- és exporthúzta pályát. Igaz, a berházások fő lendítője az autópálya-építés volt, de az év folyamán erősödtek a technikai modernizációt jelentő gépberuházások is. A helyi önkormányzatoknál a választások előtt általában meglódulnak a fejlesztések, nem történt ez másként 2005- ben sem. A választások előtti presztízsberuházások dömpingje azonban ezúttal elmaradt, az államháztartás forrásai a termelő infrastruktúra fejlesztését és a háztartások civilizáltabb környezeti feltételeinek megteremtését szolgálták. Bár a külkereskedelmi áruforgalom növekedési üteme - a külső kereslet mérséklődésével összefüggésben - csökkent, az export dinamikája lényegesen meghaladta az importét. Ennek nemcsak növekedést serkentő, de egyensúlyt javító hatása is volt. A külkereskedelmi mérleg hiánya 2005-ben nem éri el az előző évit, amire utoljára 2001-ben volt példa. Ám akkor rendkívüli körülmények álltak fenn a kedvezőtlen kilátások miatt visszaeső importdinamika okán, 2005-ben viszont távlatosan konjunktúraélénkülésre lehetett számítani. A külkereskedelmi mérleg javuló egyenlege segítette mérsékelni a külső fizetésimérleg-hiányt, a beáramló EU-pénzeknek köszönhetően viszont csökkent a deficit külső forrásokkal szembeni igénye. Ezt az igényt azonban az előző évinél és a kilencvenes évekre jellemzőnél kevésbé tudjuk tőkebeáramlási többletekből finanszírozni, mert ugyan kb. azonos nagyságrendű működőtőke érkezett hozzánk, de megugrott a hazai tőkekivitel (finanszírozásra a be- és a kiáramlás egyenlege használható). A magyar tőkeexport növekedése a hazai tőke jó versenyképességének bizonyítéka a nemzetközi környezetben, ami szintén kedvező jelenségként értékelhető. Az adósságjellegű forrásbevonás nagyobb része a vállalati fejlesztések finanszírozásából adódik, ami jó irányú struktúraváltás ahhoz képest, amikor a külföldi források növekményét az államháztartás hiányának finanszírozása kötötte le. Ennek folyománya, hogy a nettó devizaadósságon belül az MNB és az államháztartás adósságának aránya az előző évihez képest csökkent. A növekedés kedvezőbb finanszírozási szerkezetét minősíti az is, hogy emelkedett a háztartások nettó megtakarítási képessége, azaz nagyobb lett a rendelkezésre álló belső forrás. A háztartások pénzügyi vagyonának növekménye ugyanis dinamikusan bővült, miközben a tartozásoké csökkent. Emiatt sem állja meg a helyét az a tétel, hogy 2005-ben külső eladósodásból finanszírozott növekedés valósul meg, épp úgy, mint a Kádár-rendszer alatt. Az összevetés azért is hibás, mert a külföldi hitelek nagyobb részben olyan exportképes cégek fejlődését finanszír 2006. január Egyfelől.