Kritika 35. (2006)

2006 / 1. szám - Pogonyi Lajos: Játék a betűkkel. Beszélgetés Bajomi Lázár Péterrel a magyar média történetéről a késő Kádár-kortól napjainkig

2006. január tokrácia őrkutyáiként” éppen ar­ról kellene szólniuk, amit a politi­kusok titokban akarnak tartani - erről szól a hírértéknek az a defi­níciója is, hogy hír az, amit valaki valamiért nem akar nyomtatásban látni. A kérdés az, hogy a politi­kusok milyen módszerekkel igye­keznek elérni céljukat. Megelé­­gednek-e a politikai marketing olyan, legitim eszközeivel, mint a sajtótájékoztatók, az „álesemé­nyek” és a politikai performan­­szok szervezése, az információk kiszivárogtatása? Vagy bevetik a klasszikus propaganda olyan ille­gitim eszközeit is, mint például a hazugság, és nyílt vagy burkolt nyomásgyakorlással, illetve privi­légiumok (például állami hirdeté­sek) osztogatásával igyekeznek befolyásolni a sajtót és a médiát? Az új kommunikációs technikák térhódítása, a sajtó és a média sokszínűvé válása és a hazai bel­politikai elitektől többé-kevésbé független nyugati befektetők megjelenése miatt ma már rossz hírt nemigen lehet titokban tarta­ni, a nyomásgyakorlás eszköztára korlátozott, lehetőségei beszű­kültek. Ezért ma már inkább a po­litikai marketing rafinált eszkö­zeivel igyekeznek az újságírókat követő szerepbe szorítani, azaz - kényszerből vagy önként - egyre jobban tiszteletben tartják a demokratikus játékszabályokat. Ön szerint miért hiánycikk az igazi tényfeltáró, oknyomozó riport, s miért inkább a szer­kesztőségi postaládákban kikö­tő különböző „leleplező” dosszi­ék száma szaporodik? A késő Kádár-korban az ÉS utolsó ol­dalán megjelent riportokat ma 1. Játék a betűkkel, 1974 - Egri János 2. Fórum, 1979 - Középen áll Sugár András, vele szemben Polgár Dénes és Ipper Pál 3. Híradó, 1986 - a szerkesztőség. Középen Bánó András 4. Komjáthy György a „Csók fiataloknak" stúdiójában, 1988 5. A Hét, 1985 - Hajdú János 21

Next