Kritika 36. (2007)
2007 / 6. szám - Hargitai Miklós: A mi cigány lányunk
2007. június A mi cigány lányunk Magyarországon évente 800- 1000 gyereket fogadnak örökbe. Jelenleg 3500- 4000 házaspár vár örökbe fogadható gyerekre. Hivatalos nyilvántartás híján nem tudható, hogy az örökbe adottak mekkora hányada cigány - a becslések 20-40 százalékos arányról szólnak az viszont tapasztalati tény, hogy az örökbefogadásra jelentkezők közül ennél kevesebben nyilatkoznak úgy, hogy cigány származású gyereket is vállalnának. A következőkben egy olyan házaspár történetét meséljük el - az anya nézőpontjából -, akik igennel válaszoltak a fenti kérdésre, és ki is tartottak a döntésük mellett. Abból, hogy Magyarországon az örökbe fogadóknak csak körülbelül tíz százaléka vállalna cigány gyereket is több következmény adódik: a cigány babák és kisgyerekek egy része külföldre kerül, egy másik részük pedig olyan családokhoz, amelyek már nevelnek egy vagy több cigány gyermeket. Emellett pedig igen sokan az állami gyermekvédelem hatósugarában maradnak, nem találnak családra. - Az első időkben mindig ugyanazt a két dolgot kérdezték tőlünk - kezdi mesélni a történetet az anya. - Hogy miért akarunk örökbe fogadni, hiszen van már két vér szerinti gyermekünk, és ha már örökbe fogadunk, miért éppen egy „ilyet”. Meg lehetne bántódni ezeken a kérdéseken, de nem volna sok értelme, így azután inkább megpróbáltuk mindenkinek elmagyarázni, akkor is, ha sokszor reménytelenek tűnt. Számunkra az örökbefogadás nem a szülés alternatívája, hanem inkább egy választható családtervezési módszer: ezeknek a babáknak család kell - vagy inkább hely egy családban -, és mi úgy éreztük, hogy a mi családunkban még van Az írásért a szerző második díjat nyert az Európai Bizottság „A sokszínűségért, diszkrimináció ellen" című sajtópályázaton, egy kiadó hely. A másik kérdésre nehezebb mindenkit meggyőző választ adni. Egyszerűen csak úgy éreztük, hogy szeretnénk még egy babát, és ehhez képest jelentéktelen kérdés volt, hogy milyen színű a bőre. A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok (Tegyesz) álláspontja szerint a hatályos jogszabályok alapján a gyermekvédelmi rendszer elvileg nem tarthatná nyilván az örökbe fogadható gyermekek etnikai hovatartozását (azt az egyébként nagyon ritka esetet leszámítva, amikor a vér szerinti szülő nyilatkozik erről). A gyakorlat azonban más, és ennek írásos nyomaival is találkozni lehet. Beszéltünk szülőkkel, akik pár évvel korábban olyan kérdőívet töltöttek ki, amelyben szó szerint rákérdeztek az örökbefogadók szándékára a gyermek etnikumával kapcsolatban. A kérdés a jelenleg használt adatlapokról már hiányzik. Az általunk megkérdezett (reménybeli és tényleges) örökbefogadók véleménye megoszlik arról, hogy a „politikailag korrekt” jogalkotói szándék valóban életszerű és helyes-e egy ennyire előítéletes közegben. Az örökbefogadásra készülve a leendő szülőket alaposan ki is kérdezik, többek között arról is, hogy cigány származású babát vállalnának-e. Ez nagyon praktikus kérdés - ha jogilag nincs is rendben -, mivel alapvetően nem a szülőknek keresnek gyereket, hanem a gyereknek családot, és az nyilvánvalóan nem a megfelelő család, amelyik a bőre színe miatt nem tudja őt elfogadni. - Mi igent mondtunk - folytatja az anya -, nem is nagyon töprengtünk rajta, az egész csak távoli és kevéssé valószínű lehetőségnek tűnt. Amikor az ember ezekre a kérdésekre válaszol, általában még többéves várakozás választja el a babától. Mi azonban alig fél év után megkaptuk a lehetőséget: megcsörrent a telefon, egy kórházból hívtak, 15