Kritika 38. (2009)

2009 / 9. szám - Váró Kata Anna: A közönség kegyeiben. Beszámoló a 44. Karlovy Vary-i Filmfesztiválról

20 Ú gy tűnik, nem volt hiábavaló negyven­négy év kitartó munkája. Az elszánt szervezőcsapat, a bőkezű szponzorok, no és nem utolsósorban a lelkes közönség se­gítette az A listás fesztiválok sorába emelni a bohémiai fürdővárosban évről évre megrende­zett nemzetközi filmes seregszemlét. Sok év munkája és nem kevés pénz van abban, hogy idén John Malkovich, Antonio Banderas, de a törékeny francia színésznő, Isabelle Huppert is megfordult a Thermal Hotel nagytermében. A hivatalos versenyszekcióban a Kristály Glóbu­szért induló tizennégy premierfilmen kívül, számos verseny- és versenyen kívüli válogatás keretében majdnem kétszáz nagyjátékfilmet vetített le a fesztivál, melyek közt itt volt a má­jusban Cannes-ban bemutatott filmek java is. A közönség hálásnak bizonyult, ismét zsúfolásig megtöltötte a mozikat, persze a fesztivál is megtett mindent azért, hogy minden fesztiválo­­zó kortól és nemtől függetlenül találjon valami kedvére valót. Ahogy a cseh kollégáktól hallottam, honfi­társaik fokozott érdeklődése a filmek iránt nem korlátozódik csupán a fesztiválra. A csehek szép számmal nézik nemcsak a külföldi, de a hazai alkotásokat is. Ha lehet hinni a nézettsé­gi mutatóknak, akkor nem egy cseh film megy 40-80 ezres nézőszámmal. Sajnos a magyar kö­zönség korántsem kíváncsi ilyen nagy számban az itthoni filmes termésre, így ebből a számból egy-két nullát nyugodtan el lehet venni, ha az átlag magyar film nézettségét akarjuk megkap­ni. Mint minden filmgyártásban, a cseheknél is a műfaji filmek viszik a prímet. Juraj Herz leg­újabb horrorfilmjén, a Z! M. A.-n látszik, hogy hollywoodi mintára készült, és a lehető legna­gyobb közönség meghódítására törekszik. Kö­zéppontjában egy kiégett rockzenész áll Marek (Ivan Franek), aki szülei egykori vidéki birto­kára tér vissza pihenni egy kicsit. Az elhagya­tott ház, amire az egész falu rettegéssel gondol, önmagában elég alap egy horrorhoz. Ehhez jönnek még Marek gyerekkorának homályos emlékfoltjai, amelyeket a zenész képtelen pon­tosan felidézni, de az biztos, hogy a ház körüli furcsaságoknak köze van újra meg újra bevilla­nó gyerekkori emlékképeihez. Egy idős hely­­történésztől megtudja, a ház története nemcsak az ő gyerekkorának emlékeit rejti, de más, sö­tét titkokat is, amelyek a második világháborús náci megszállásig vezetnek vissza. A náci ke­gyetlenkedések és a jelen titkai már nem egy thrillerben, horrorban keveredtek. A Karlovy Vary-i programban is szerepelt még egy horror, a norvég Dead Snow Tommy Wirkola rendezé­sében, amelyben zombikká változott náci ala­kulat támad rá a havas hegyek közt egy egyete­mistákból álló kirándulócsapatra. Herz eseté­ben azonban meglehetősen személyes a téma. Az 1934-ben Késmárkon született rendezőt a második világháború ideje alatt szüleivel együtt koncentrációs táborba hurcolták a németek. Nagy várakozás előzte meg Jim Jarmusch Az elszánt szervezőcsapat, a bőkezű szponzorok, no és nem utolsósorban a lelkes közönség segítette az A listás fesztiválok sorába emelni a bohémiai fürdővárosban évről évre megrendezett nemzetközi filmes seregszemlét.•A legújabb filmjét a The Limits of Controlt, amit nyugodtan lehetne The Limits of Jarmuschnak nevezni, mert ezúttal alaposan kibukkantak az amerikai függetlenfilm úttörőjének a korlátai. Legújabb filmjében Jarmusch egyre-másra idéz­geti saját magát, vagy mondjuk ki nyugodtan, ismételgeti saját manírjait. A minden különö­sebb cselekvés nélküli holtidő, a szavak nélkü­li hosszú utazások autóval, de főként vonaton, a cigaretták és kávék melletti beszélgetések az unalomig ismétlődnek. A párbeszédek egy ré­sze ráadásul más nyelveken zajlik, és sajnos fel­irat hiányában elszáll felettünk, de az angolul elhangzó sorok hallatán úgy érezni, nem sok magvas gondolatról maradtunk le. Ugyanilyen öncélú Christopher Doyle kameramunkája is, de ennek legalább kétségtelenül van valami erős atmoszférateremtő ereje. Kár, hogy a sze­replők képtelenek megtölteni a Doyle által fo­­tografált tágas tereket, de legalább kapunk né­hány emlékezetes képet Barcelonáról, a spa­nyol vidékről, a főszereplő Isaach De Bankóié szinte rezzenéstelen, ám kétségtelenül karakte­res arcáról, és a színésznőnek elképesztően gyenge, de lélegzetelállítóan csinos Paz De la Huerta meztelen bájairól. A neves színészek kámeója, utalás a Jarmusch számára inspiráció­ként szolgáló filmekre. (Mert ezeknek is jut hely olykor, mikor éppen nem magát idézi Jar­musch.) Ezért visel cowboycsizmát és hosszú szőke parókát Tilda Swinton és idéz William Blake-től John Hurt. Az, hogy mit keres itt Gael García Bernal, és mi értelme van a „Hagyd, hogy a gitár találjon meg téged”-hez hasonló A. közönség Beszámoló a 44. Karlovy 2009. szeptember 9

Next