Kritika 38. (2009)
2009 / 9. szám - Váró Kata Anna: A közönség kegyeiben. Beszámoló a 44. Karlovy Vary-i Filmfesztiválról
20 Ú gy tűnik, nem volt hiábavaló negyvennégy év kitartó munkája. Az elszánt szervezőcsapat, a bőkezű szponzorok, no és nem utolsósorban a lelkes közönség segítette az A listás fesztiválok sorába emelni a bohémiai fürdővárosban évről évre megrendezett nemzetközi filmes seregszemlét. Sok év munkája és nem kevés pénz van abban, hogy idén John Malkovich, Antonio Banderas, de a törékeny francia színésznő, Isabelle Huppert is megfordult a Thermal Hotel nagytermében. A hivatalos versenyszekcióban a Kristály Glóbuszért induló tizennégy premierfilmen kívül, számos verseny- és versenyen kívüli válogatás keretében majdnem kétszáz nagyjátékfilmet vetített le a fesztivál, melyek közt itt volt a májusban Cannes-ban bemutatott filmek java is. A közönség hálásnak bizonyult, ismét zsúfolásig megtöltötte a mozikat, persze a fesztivál is megtett mindent azért, hogy minden fesztiválozó kortól és nemtől függetlenül találjon valami kedvére valót. Ahogy a cseh kollégáktól hallottam, honfitársaik fokozott érdeklődése a filmek iránt nem korlátozódik csupán a fesztiválra. A csehek szép számmal nézik nemcsak a külföldi, de a hazai alkotásokat is. Ha lehet hinni a nézettségi mutatóknak, akkor nem egy cseh film megy 40-80 ezres nézőszámmal. Sajnos a magyar közönség korántsem kíváncsi ilyen nagy számban az itthoni filmes termésre, így ebből a számból egy-két nullát nyugodtan el lehet venni, ha az átlag magyar film nézettségét akarjuk megkapni. Mint minden filmgyártásban, a cseheknél is a műfaji filmek viszik a prímet. Juraj Herz legújabb horrorfilmjén, a Z! M. A.-n látszik, hogy hollywoodi mintára készült, és a lehető legnagyobb közönség meghódítására törekszik. Középpontjában egy kiégett rockzenész áll Marek (Ivan Franek), aki szülei egykori vidéki birtokára tér vissza pihenni egy kicsit. Az elhagyatott ház, amire az egész falu rettegéssel gondol, önmagában elég alap egy horrorhoz. Ehhez jönnek még Marek gyerekkorának homályos emlékfoltjai, amelyeket a zenész képtelen pontosan felidézni, de az biztos, hogy a ház körüli furcsaságoknak köze van újra meg újra bevillanó gyerekkori emlékképeihez. Egy idős helytörténésztől megtudja, a ház története nemcsak az ő gyerekkorának emlékeit rejti, de más, sötét titkokat is, amelyek a második világháborús náci megszállásig vezetnek vissza. A náci kegyetlenkedések és a jelen titkai már nem egy thrillerben, horrorban keveredtek. A Karlovy Vary-i programban is szerepelt még egy horror, a norvég Dead Snow Tommy Wirkola rendezésében, amelyben zombikká változott náci alakulat támad rá a havas hegyek közt egy egyetemistákból álló kirándulócsapatra. Herz esetében azonban meglehetősen személyes a téma. Az 1934-ben Késmárkon született rendezőt a második világháború ideje alatt szüleivel együtt koncentrációs táborba hurcolták a németek. Nagy várakozás előzte meg Jim Jarmusch Az elszánt szervezőcsapat, a bőkezű szponzorok, no és nem utolsósorban a lelkes közönség segítette az A listás fesztiválok sorába emelni a bohémiai fürdővárosban évről évre megrendezett nemzetközi filmes seregszemlét.•A legújabb filmjét a The Limits of Controlt, amit nyugodtan lehetne The Limits of Jarmuschnak nevezni, mert ezúttal alaposan kibukkantak az amerikai függetlenfilm úttörőjének a korlátai. Legújabb filmjében Jarmusch egyre-másra idézgeti saját magát, vagy mondjuk ki nyugodtan, ismételgeti saját manírjait. A minden különösebb cselekvés nélküli holtidő, a szavak nélküli hosszú utazások autóval, de főként vonaton, a cigaretták és kávék melletti beszélgetések az unalomig ismétlődnek. A párbeszédek egy része ráadásul más nyelveken zajlik, és sajnos felirat hiányában elszáll felettünk, de az angolul elhangzó sorok hallatán úgy érezni, nem sok magvas gondolatról maradtunk le. Ugyanilyen öncélú Christopher Doyle kameramunkája is, de ennek legalább kétségtelenül van valami erős atmoszférateremtő ereje. Kár, hogy a szereplők képtelenek megtölteni a Doyle által fotografált tágas tereket, de legalább kapunk néhány emlékezetes képet Barcelonáról, a spanyol vidékről, a főszereplő Isaach De Bankóié szinte rezzenéstelen, ám kétségtelenül karakteres arcáról, és a színésznőnek elképesztően gyenge, de lélegzetelállítóan csinos Paz De la Huerta meztelen bájairól. A neves színészek kámeója, utalás a Jarmusch számára inspirációként szolgáló filmekre. (Mert ezeknek is jut hely olykor, mikor éppen nem magát idézi Jarmusch.) Ezért visel cowboycsizmát és hosszú szőke parókát Tilda Swinton és idéz William Blake-től John Hurt. Az, hogy mit keres itt Gael García Bernal, és mi értelme van a „Hagyd, hogy a gitár találjon meg téged”-hez hasonló A. közönség Beszámoló a 44. Karlovy 2009. szeptember 9