Kritika 39. (2010)

2010 / 12. szám - Ménesi Gábor: Olvasó, aki az előformált történetek horgát bekapja Beszélgetés Csaplár Vilmossal

2010. december 1 telben - a címbeli kiemelés ellenére - sem Ruckner Jolán, sem Kasztner Rezső, sem pe­dig Kujeda Éliás nem tekinthető abszolút fő­szereplőnek. Jól látom ezt? Ennek a regénynek a munkacíme az volt, hogy Emberszövet. Vannak „szövésminták”, vagyis hősök, amelyek jobban szembetűnőek, példá­ul Ruckner Jolán és Kujeda Éliás egymáshoz is kapcsolódó sorsa végigvonul mindhárom ré­szen. De mi az, hogy „abszolút főszereplő”? Va­lamilyen más regény más főszereplőihez való viszonyítást sejtek a megfogalmazás mögött. Abban a történetben, amelyet én mesélek el ebben a regényben, ilyenek az abszolút fősze­replők. Ehhez kapcsolódik az, hogy vitatéma volt a regényről szóló kritikákban, hogy mi is az, ami Jolán és Éliás között történik. Szerelem? Nem, nem szerelem, mondták egyesek, a sze­relem az egészen más dolog! Szerintem szere­lem nincs. Ugyanúgy, ahogy gyümölcs sincs, csak alma, körte, barack, áfonya, eper. A római jog egyébként a tojást is gyümölcsként határoz­za meg. A befogadó alapvető tapasztalata az lesz, hogy a történet nem tartható egységes me­derben, s helyette a narratíva elágazásai­nak, mellékösvényeinek lehetünk tanúi. So­kat elárul a regény ábrázolásmódjáról, idő­­szemléletéről Kujeda patkányemlékezete. Arról van szó, hogy egy kutyaharapás követ­keztében visszafelé kezd el emlékezni, min­den eseményt a jelenből visszafelé pillant meg. Kasztner pedig folyamatosan a jövő nyomasztó képeit látja maga előtt. Nagyon megtisztelő számomra, hogy miután megírtam egy regényt, mások elkezdenek gon­dolkodni rajta, összefüggéseket fedeznek föl benne. Olyanokat is, amelyeket én nem szán­dékosan, nem tudatosan tettem bele. Kétségte­len, hogy ez a két, a regényben soha egymással nem találkozó szereplő így is kapcsolatba hoz­ható. Mit kapunk, ha erre fölfigyelünk? A sok hősnek sokféle tulajdonsága van. Nem tudnám megmondani, melyik mit ad hozzá az egész­hez. A második részben az emberi testek be­gyűjtése, kínzása, megsemmisítése, vagy ép­pen megmentése fontos szerepet játszik. Mondhatjuk azt, hogy a második rész az embe­ri testekről szól. És Ruckner Jolán révén végig­vonul rajta az orkesztika motívuma, mely mint filozófiai hátterű mozgáskultúra és táncművé­szet éppen az emberi test és lélek teljes fölsza­badítását tűzte ki célul. Igen, így is lehet olvas­ni vagy olvasás után értelmezni a történetet. Vagy. Az első rész két szálon fut. Szépen külön­­külön szövegekben, spáciumokkal szétválaszt­va. Aztán egyszer csak egy mondaton belül vált egyik szál a másik szálra. Kujeda Éliás, akkor még Orsolyák Tóni nevű kisfiúként nagyot ri­kolt, ebben a pillanatban megszületik a távoli Almáson Ruckner Jolán. A regény végén pedig amikor Éliás meghal, a távoli Újpesten egy konyhában Jolán szíve hevesen verni kezd, ho­lott már évek óta azt se tudja, Éliás él-e még. Akkor ott van a szelence története, amely ere­detileg Mayemnéé, az elpusztított zsidó asszo­nyé, majd kézről kézre jár, még Eichmann tulaj­donába is kerül, hol gázkamra ajtajában elkob­zott jegygyűrűket tartanak benne, hol zsidók szájából kivert aranyfogakat, sőt később egy szövetséges francia, illetve egy amerikai katona birtokolja, és végig Beethoven Holdfény szo­nátáját játssza, ha fölnyitják a fedelét. Márpe­dig nyitogatják. Összefüggések ezek is, még ha nem is annyira kínálják magukat az összeha­sonlításra, párhuzamba állításra, mint az előre emlékezés meg a visszafelé emlékezés. Mindhárom regény olvasásakor egyik alap­vető benyomásom az volt, hogy intenzíven foglalkoztatja a köz- és magántörténetek érintkezése, ami persze általában a történel­mi regények egyik sajátossága. Ho­gyan viszonyul egymáshoz munkái­ban, különös tekintettel az új re­gényre, tényanyag és fikció? Már érintettem az előformált történe­tek problémáját. Ha az ember magá­ról ír, azt mesél, amit akar, valamint azt talál ki, amit akar. Ha viszont elég messze megyek el magamtól térben és időben, előformált történetekbe botlom. Minden író maga dönti el, hogy ezekkel hogyan bánik. Ha már a regénybe sokak által ismert, és bi­zonyos formában elfogadott anya­gok vagy figurák kerülnek be - eze­ket hívjuk valóságosnak vagy tény­anyagnak - a játszma többi résztve­vői, vagyis az olvasók, kritikusok mindenfélét számon kérhetnek, ki­váltképp, ha nem tetszik nekik az eredmény, amely a kitalált és az úgynevezett valóságos vegyítéséből összeállt. Kérdés, hogy mit akar az író? Mindenki mást, gondolom. Én például az Igazságos Kádárban látszólag nagy erőkkel igyekszem azon, hogy győzzön a „va­lóság”. Mindenki az előformált történetekből ismert, „valóságos” nevén szerepel. Egyszer egy dedikálást kérő asszony azt kérdezte tő­lem, hogy ugye ez mind igaz, így volt, a Kádár jót akart, csak a körülötte lévők rontották el. Persze, feleltem, közben azt gondoltam, ha ez az olvasó olyan komolyan veszi a mesét, hogy az se tűnik föl neki, hogy a könyvben létezik szovjet-francia határ, ahova Czinege Lajos és Fehér Lajos a hó alatt ásóval alagutat vájva megérkezik, és eljut Párizsig, akkor miért ron­tanám el az örömét. Alapvetően sem nekem, sem az olvasónak nem kell föltétlenül tudnunk az eszünkkel, hogy mi miért jó. A Hitler lánya ilyen szempontból szintén bonyolult történet­szövet. Olvasója sokszor azt érezheti, hogy a fikció birodalmában jár, pedig a szöveg éppen hogy „valóságos” anyag, mint például Hitler szónoklata a müncheni Tökfőzelék nevű étte­remben. Persze ettől még fikció. A hagyma, a paradicsom, a paprika hagyma, paradicsom, paprika, de ha megfőzzük, lecsó. A Vadregény­ben is sok-sok előformált történetet dolgozok föl, ezt kívánta tőlem a regény, és így kapcso­lódhat hozzá sok olvasó, aki az előformált tör­ténetek horgát bekapja, talán mert az emberek inkább fölfigyelnek olyasmikre, amikhez úgy érzik, már valami közük van, így szövődik a kultúra szövedéke. A Hitler lánya első szálának történései Pipás Pista alakja körül bonyolódnak, aki számos öngyilkosságnak álcázott gyilkosságot köve­tett el a Szeged környéki tanyavilágban. Mi­ért kezdte foglalkoztatni az a legendárium, amely az alföldi parasztság körében Pipás Pista alakja körül formálódott? Hogyan il­leszkedik az említett szál a regény szövetébe? Pipás története a magyar legendárium része, én is ismertem, de egy filmes megbízás révén kö­zelebb mentem hozzá. A film nem valósult meg, ám a történet megvolt, dolgozott ben­nem. Szerintem a Szeged környéki gyilkossá­gok, Szarvas Árpád véleménye a nem ember emberekről, a tanyasiakról, valamint az ugyan­ezen időben formálódó müncheni politikai szónok, Hitler együtt egy világállapotot ír le, melyben a második világháborúban megvaló­sult jövő már ott van. A magyar társadalmi kasztrendszer és a fajelmélet szerintem össze­függnek. Most utólag így gondolom. Közben nem járt ilyesmin az eszem. Nem tudatos szá­mítások, okoskodások vezetnek, amikor írok, mint már említettem. Megérzések, ösztönös vá­lasztások, szövegkísérletezések szabják meg az utat. Szembetűnő, hogy filmszerű vágásokkal operál, pergő jeleneteket sorakoztat fel, illet­ve tudjuk, hogy nem is egy regénynek forga­tókönyv előzménye van. Mi az, ami a filmes múltjából, látószögéből átmenthető és fel­használható a regényírói praxisában? A forgatókönyv történet, jelenetsor, dramatur­gia, dialógusok sora. Ez mind jól jöhet regény­íráskor is. Mindemellett a Szépírók Társasága elnöke­ként tevékenykedik. Hogyan értékeli az író­szervezet élén eddig eltöltött időszakot? Csináltunk egy irodalmi szervezetet, amely olyan, mint mi vagyunk, nem elidegenedett kényszer a létezése. És lebontottuk az irodalmi szakmai életben az egypártrendszert. Kialakul­tak az új együttműködési szabályok. Persze a dolog nem stabil, mindig vannak olyan szerep­lők, akik változtatni akarnak, több hatalmat, több befolyást szeretnének például az állami dí­jak, ösztöndíjak, közpénzek elosztásakor. Szóval fárasztó, de annyi mindent kritizáltam az elmúlt húsz évben, hogy szükségem volt valamilyen praktikusan létező dologra, ami nem regény. Meg akartam mutatni magamnak, hogy milyen az, amikor nem bírálok, hanem csinálom. Nem lehet annyira rossz mások szemében sem, mert harmadszorra is megválasztott a tagság. Jelenleg mi foglalkoztatja? Min dolgozik mostanában? Jelenleg négy tervhez szaporodnak a „karakte­rek”. Az egyiket már huszonöt éve elkezdtem, mégis úgy néz ki, hogy legelőször az fog elké­szülni, ami kapcsolódik a Hitler lányához. MÉNESI GÁBOR 17

Next