Kritika 40. (2011)
2011 / 5. szám - Révész Sándor: Médiaháború 1989-2011. I. rész. 1989-1992
2 Médiaháború 1989 I. rész. 1989-1992 1. Végjáték -előjáték A kádári diktatúra médiamonopóliuma a gyakorlatban 1988 folyamán tört meg, amikor az akkor alternatívnak nevezett ellenzéki szervezetek és képviselőik szót kaptak a médiában, ha nem is sokat. A monopóliumot dominancia váltotta fel, mely legalább az 1990-es választásokig fennállt. A médiamonopólium intézményes megtörésének időpontja 1989. augusztus 24. Ebben a pillanatban a médiaháború is kitört és a mai napig tart. 1989. augusztus 24-én a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások középszintű ülésének megnyitóján felolvasták a Pártatlan tájékoztatás alapelveit, melyet a sajtó albizottságban Haraszti Miklós előterjesztése alapján lényegében vita nélkül fogadtak el: „A Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió - mint nemzeti közszolgálati intézmények biztosítják, hogy Pártatlanul ismertetik a magyar politikai élet eseményeit, a társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat. Egyenrangúként kezelik a különböző politikai erőknek, ezek képviselőinek fellépéseit és állásfoglalásait. Azonos feltételek között érvényesítik a pártok és szervezetek válaszadási lehetőségét, egyszersmind érvényre juttatják azt a tájékoztatási és szerkesztési alapelvet, hogy az egyes megnyilatkozások és álláspontok ismertetése tartalmazza eredetüket, hátterüket és egymásra vonatkozásukat. Az intézmények munkatársai munkájukban nem érvényesítik pártpolitikai elkötelezettségüket. A tájékoztatáspolitikáért és a szerkesztésért felelős vezetők fokozott felelősséggel tartoznak az általuk vezetett területen a fenti alapelvek érvényesüléséért. ” Barabás János, az MSZMP KB ideológiai titkára a Napzárta című tévéműsorban (1989. augusztus 27.) radikálisan elvetette a beosztottja, az MSZMP KB agitprop. osztályát vezető Csikós József által a pártja nevében elfogadott dokumentumot. Mondván: „A nemzet televízióját a kormány irányítja. Ezért a kormány érdekeinek nagy szerepet kell tulajdonítani. A kormány a nemzet kormánya ugyanis, s ha nem a nemzet érdekeit fejezi ki, akkor majd leváltják a választásokon. Amíg viszont nem váltják le, addig a kormány érdekeit, értékelkötelezettségeit, hangsúlyait nem sértheti a nemzet televíziója. /../A világ legtermészetesebb dolga, hogy ennek a televíziónak ennek a kormánynak a törekvéseit kell elsősorban tükröznie. /../ Vallható és vállalható, hogy amíg az MSZMP kormánya kormányoz, addig ennek a politikai erőnek a televízióban a megjelenése meglehetősen jelentős súlyt kap.” (Beszélő évek - 1989, Beszélő, 1999. október, 67. o.) Hamar kiderült, hogy a kerekasztaltárgyalásokon a sajtótörvény megalkotására nem lesz mód és idő. A kampányidőszakra vonatkozó médiaszabályok rögzítésén túl egy döntő jelentőségű feladata lett volna még a sajtó albizottságnak, annak az öt független személyiségből álló bizottságnak a létrehozása, mely átvette volna a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyeletét, és biztosította volna azok pártatlanságát. A Ellenzéki Kerekasztal javaslata szerint ennek a bizottságnak Benda Kálmán, Kosáry Domokos, Hankiss Elemér, Schiffer Pál és Babus Endre lettek volna a tagjai. Csikós József vétója és az EKA szétszakadása miatt a bizottság nem jöhetett létre. Az SZDSZ és a Fidesz a továbbiakban is ragaszkodott ahhoz, hogy sajtó albizottságban kialakult álláspontnak megfelelően korlátozott jogkörű, mindenekelőtt a pártatlan tájékoztatás elveinek érvényesülését ellenőrző, független személyiségekből álló testület felügyelje a közmédiát, ne pedig pártdelegáltakból álló, teljhatalmú kuratórium. Ez a ragaszkodás módot adott Pozsgay Imrének, az MSZMP jogutódjaként létrejött MSZP frontemberének, egyben a média ügyeiben illetékes államminiszternek, arra, hogy az MDF- hez és az MSZP-hez közelálló jelöltekből összeállított, a kormányfő által felkért 15 tagú felügyelőbizottság (kuratórium) alá rendelje a rádiót és a televíziót. A testület koordinátora Kőhalmi Ferenc, titkárságvezetője Szilvásy György lett, tagjai között volt Bogár László, a Hazafias Népfront ügyvezető titkára, később az Antall-kormány államtitkára, Bihari Mihály, Kósa Ferenc, Zelnik József, Timkó Iván stb. „Az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzet érdekeit szolgáló koalíció” - jelentette ki Antall József az MDF elnöke a megválasztása utáni sajtótájékoztatón (Népszabadság, 1989. október 24.). November 4-én Németh Miklós miniszterelnök fejezte ki reményét, hogy a választások után az MSZP és az MDF alakíthat kormányt néhány más párt bevonásával. (Beszélő, 1999. október, 61. o.). A kuratóriumot tehát az egymással közös kormányzásra készülő pártok alakították meg, a reményük szerinti, leendő ellenzékük nélkül. Ez volt tehát az első „csonka kuratórium”, még ha az MDF el is fordult a koalíció gondolatától, miután a „négyigenes népszavazás” meggyengítette. A kuratórium felállítása ellen tiltakozott a MUOSZ elnöksége, a Nyilvánosság Klub, a Magyar Rádió 217 műsorkészítő munkatársa és sokan mások. Lemondott Wisinger István, a TV 1 műsorigazgatója, követte őt Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke, aki szerint a felügyelőbizottság „kíméletlen pártharcok színterévé tette a szerkesztőségeket, lehetetlenné téve a munkát”. 1990. január 4-én Pozsgay Imre államminiszter lényegében visszavette a teljes ellenőrzést a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felett. A kuratóriumot konzultatív testületté fokozta le, megszüntette az elnöki és elnökhelyettesi funkciókat, ezzel megszabadult minden vezetőtől, aki még nem mondott le, és elnökséget nevezett ki a Magyar Televízió élére. Az elnökség (a Magyar Televízió) elnöke Nemeskürty István lett, az elnökség tagjai: Chrudinák Alajos, Cigány György, Dömölki János, Gombár János, Horváth Ádám, Pálfy G. István, Vitray Tamás. Az elnökség január 9-én átlátszó ürüggyel leváltja Aczél Endrét a Híradó és A Hét főszerkesztői posztjáról, és Pálfy G. Istvánt, a Népszava főszerkesztőjét, a televízió korábbi pártitkárát nevezi ki a helyére. A „Híradó-puccs” elleni tiltakozások váltották ki Csurka Istvánnak a rádió Vasárnapi Újságjában elhangzott hírhedt jegyzetét, melyben Aczélt és a tiltakozókat a nemzetre vert, terrort és végső öszszeomlást hozó törpe kisebbségnek, „új Lenin-fiúknak” minősítette. A jegyzet antiszemita utalásai nyilvánvalóak voltak. Az MDF elnöksége a jegyzetet bármiféle kommentár mellőzésével Csurka „írói munkássága” részének minősítette. 2. A paktum A televízió elnöksége közvetlenül az első szabad országgyűlési választások második fordulója előtt, április 6-án lemond. A leköszönő kormány az új Országgyűlés alakuló ülésének napján, május 2-án a kuratóriumot is feloszlatja. Ezelőtt három nappal, április 29-én megszületik, az Antall-kormány működőképességét biztosító ún. Antall-Tölgyessy-paktum, az MDF és a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ vezetőinek átfogó megállapodása. Ennek egyik fundamentuma az volt, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az MTI nem állhat a kormány felügyelete alatt, nem kerülhet a parlamenti többség egyoldalú befolyása alá, „nem lehet pártpolitikai csatározások martaléka”. Ezt a megállapodás négy eleme együttesen biztosította volna: 1. Az ideiglenes kinevezési törvény szerint a rádió, a televízió és az MTI elnökeit elnökeit és alelnökeit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, aki ugyancsak a megállapodás értelmében az ellenzéki SZDSZ egyik legtekintélyesebb politikusa, Göncz Árpád lesz. 2. Létrehozzák a tájékoztatás pártatlanságát felügyelő bizottságot, melynek 18 tagjából a parlamenti pártok egyet-egyet jelölnek, a rádió és a televízió dolgozói hármat-hármat választanak, a többi hat helyet az MTA, az írószövetség, a MUOSZ, a Film- és Tévéművészek Szövetsége, az Alkotmánybíróság és a kormány egy-egy küldötte tölti be. 3. A sajtóról és a tájékoztatásról szóló törvényekben csak kétharmados többséggel lehet elfogadni a kereskedelmi rádiók és tévék engedélyezésének rendjéről, a közszolgálati rádió és televízió elnökeinek kinevezési rendjéről, a közszolgálati rádió és televízió felügyeletének rendjéről és a monopolellenes szabályokról szóló részeket. 4. A „nyilvánosság ügyeit... mielőbb” rendező törvényiek megszületéséig maradjon érvényben a frekvenciamoratórium, melyet még 1989 júliusában vezettek be az ellenzék követelésére, hogy a kormány ne osztogathassa szét támogatóinak és üzletfeleinek a frekvenciákat. Május 23-án megalakult a kormány, a miniszterelnök esküdt tett. Az országgyűlési menetrend felborult, a ceremónia nem fejeződött be az év egyik legnagyobb érdeklődéssel várt sporteseményének, a BEK (ma: BL) döntőjének kezdetéig, a Magyar Televízió vezetői pedig úgy döntöttek, hogy a továbbiakat a mérkőzés után, felvételről közvetítik. Sokan hivatkoztak a televízió eme „történelmi bűnére” a következő évek csatározásai folyamán, holott a televízió későbbi vezetőinek ehhez nem volt semmi közük, ők csak hónapokkal később léptek szolgálatba. A tájékoztatás pártatlanságát felügyelő bizottság megalakítására vonatkozó