Kritika 43. (2014)
2014 / 1-2. szám - Lőwy Dániel: Valójában mi is történt Dorosicsban? A hetven évvel ezelőtti vizsgálat megbízhatósága
2014. január-február Valójában mi is A hetven évvel ezelőtti vizsgálat megbízhatósága Meghökkentő kérdések Gondatlanság okozta-e a tűzhalált? Cigarettáztak-e a negyven-negyvenegy fokos lázban fetrengő tífuszos betegek, vagy netalán rájuk gyújtották az épületet? Amennyiben dohányzás miatt lobbant lángra az elfekvő, hogyan magyarázható az „időzítés”, hogy a még mozgásképes és a pajtából lobogó fáklyaként kirohanó betegeket odakint gépfegyvertűz fogadta? Öszszesen hányan pusztultak el a munkaszolgálatosok „kórházának” felszámolásakor? Végül: mennyire tekinthető hitelesnek a hetven évvel korábban elrendelt hatósági vizsgálatot lezáró jelentés? Mindez egy rövid kérdésre adott még rövidebb felelet és a kerekasztal-beszélgetés harmadik részvevőjének mély hallgatása kapcsán merült fel bennem. A Fuga webrádión elérhető Vitasorozat a magyar történelem kibeszéletlen fejezeteiről című műsorban Varga László történész minden hónap első keddjén két neves szakemberrel beszélget. Terítékre kerülnek a XX. század lezáratlan, kevéssé tisztázott vagy tisztázott, de nem mindenki által elfogadott és hasonlóképpen megítélt eseményei, amelyek mindmáig politikai vitát és gyakran heves összekülönbözést gerjesztenek. A Magyar Királyi Honvédség, Csendőrség és a holokauszt témájú (2013. október 8-án sugárzott) műsor beszélgetőpartnerei Molnár Judit és Szakály Sándor történészek voltak. (A kerekasztal-beszélgetés szövegét az Amerikai Magyar Népszava 2013. november 8-i száma újraközölte.) A vitasorozat meghívottai neves személyiségek, ezért jogos a feltételezés, hogy a műsorok kihatnak a közbeszédre és a közvéleményt alakítják. Mivel széles közönséghez szólnak, e rádiós beszélgetések hatása minden bizonnyal számottevőbb, mint az alapos, okfeltáró tudományos munkáké. Egyfelől, a gyorsuló világunkban egyre kevesebb idő marad szakmunkák tanulmányozására, főként, ha azok a saját szakterületünkön kívül esők; másfelől, a ma embere a széles körű tájékozottságot egyféle kihívásnak tekinti, és a közelmúlt történelmi eseményeiről sokan kialakítják a saját véleményüket. Ezért tartom fontosnak Dorosics kérdésének a rendelkezésre álló adatok alapján történő átvilágítását. A kerekasztal prominens részvevői Dr. Szakály Sándor történésznek annyi a megtisztelő címe, hogy azokat alig lehetne a teljességükben felsorolni; a MTA doktora, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia történettudományi bizottságának tagja, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, számos bizottság és alapítvány tagja, több kitüntetés díjazottja, a 2013 októberében kormányrendelettel létrehozott Veritas Történetkutató Intézet főigazgatói székének várományosa. A fő kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története és az ország második világháborús szereplése, azon belül pedig a volt magyar rendvédelmi szervek története. A kutatását számos kötetben közölte. Dr. Molnár Judit a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Politológiai Tanszék docense. A kutatási területe átfogó, felöleli a Horthy-korszakkal kapcsolatos kérdéseket, a magyarországi holokausztot, különös tekintettel a zsidó vezetők tevékenységére, valamint a csendőrség szerepét a vészkorszakban. A tudományos eredményeit számos kötetben és szakfolyóiratban közölte. Tekintélyes tanulmányi ösztöndíjak nyertese. Két éven át (2004-től 2006-ig) a Magyar Nemzeti Múzeum Páva utcai állandó holokausztkiállítás programirodájának igazgatója, 1994-től a Yad Vashem Archives Magyarországi Kutatócsoport helyettes vezetője, 2008-tól a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiumának tagja, 2009 szeptemberétől pedig történész főtanácsadó a budapesti Holokauszt Emlékközpontban, ahol tudományos, oktatói, muzeológusi és levéltári tevékenységet folytat, kiállításokat és konferenciákat szervez.9 Gondatlanság okozta-e a tűzhalált? Cigarettáztak-e a negyven-negyvenegy fokos lázban fetrengő tífuszos betegek, vagy netalán rájuk gyújtották az épületet?9 A kérdés elhangzott... és jöhetett volna rá válasz A zsidó férfiak munkaszolgálata kapcsán Varga László szóba hozta az ukrajnai Dorosics falut, ahol név szerint 396 munkaszolgálatos pusztulásáról maradt fent hiteles adat, ami - a műsorvezető szerint - „azt jelenti, hogy a valós szám ennél csak több lehet”. Szakály Sándor tömör válasza: „A vizsgálat eredménye az volt, hogy nem rájuk gyújtották, hanem kigyulladt, mert bárki dohányozhatott.” Dr. Molnár Judit, a Szegedi Tudományegyetem tanárának reagálása: néma csend. Qui tacet consentit. Kórháznak csúfolt kivégzőhelyt Mivel az áldozatok legtöbbje tífuszos megbetegedésben szenvedett, hadd foglaljam röviden össze - a már csak a harmadik világ országaiban előforduló - tífusz tüneteit. A betegség neve a görög typhosból (tüphosz) ered, amelynek jelentése: lázas önkívület, ködös tudatállapot. Többféle változata ismert. A hastífusz hasmenéssel, magas lázzal és bőrkiütésekkel járó fertőzéses betegség. A kiütéses tífusz (régebbi nevén flekktífusz) hirtelen kialakuló magas lázzal, hidegrázással, fejfájással és izomfájdalommal jár. A betegek közel felénél idegrendszeri tünetek is észlelhetők, a fejfájástól a görcsökig és a tudatzavarig (delirium). Napjainkban azonnali antibiotikum-kezeléssel a tífuszban szenvedők több mint 99 százaléka meggyógyul, a lábadozás azonban hónapokig tarthat. Hol voltak azonban az antibiotikumok 1943 tavaszán?2 A tífuszosok „kórházát” az alábbi körülmények között hozták létre: a 7. hadtesthez tartozó illetékesek a járványkórház helyét a Kijevtől nyugatra, mintegy 150 kilométerre található Dorosics nevű kolhozfalib egyetlen téglaépületében és néhány pajtájában jelölték ki. Oda irányították ezerszámra a tífuszos vagy magukat tífuszosnak valló munkaszolgálatosokat. A Dorosicsban felállított, drótsövénnyel körülkerített kórház egészségügyi helyzete teljes mértékben elégtelen volt. A fertőző tífuszban szenvedő munkaszolgálatosokat igen gyengén élelmezték, gyógyszert nem utaltak ki nekik, és fertőtlenítés nem volt. Az önkívületi állapotú súlyos betegek rossz, tetves szalmán feküdtek a túlzsúfolt épületben. A leírt körülmények következtében tucatnyi férfi halt meg naponta, és a tetemeket a közeli istállóban rakták halomba.4.5 A kórház emberhez méltatlan körülményeit az embertelen bánásmód tetézte, az otta-