Kritikai Lapok 1. (1831)

VEZÉRSZÓ Tudományok’ mezején, valamint a’ hitű országa- ban, két nevezetes felekezet van: keresztény és bálványozó. Amaz egy mindenható lénynek, az örök, a' tiszta igazságnak szabad lélekkel áldozik ’s a’ nemzeti közlényért buzog ; ez vakon és szol­gai félelem közt bonít­ le álistenei előtt, mellye­­ket a* fejtemények’ leplébe vonulni szerető önség ábránd képekből alkota néki. Nemzétünk’ tudo­mányi pályáját mindeddig az­ utolsó felekezet bír­ja. Mi rettegünk a’ tudományos tribunaltól, utál­juk és gyűlöljük azt, istenünk az önlény ’s a’bál­ványozásnak vagyunk baráti. A helyett, hogy az egyedűl­ üdvözítő , az igaz utat keresnék, a’ szív és vérrokonság’, hír és né­vgőz’, a’ vallásbeli pártok­nak ’s az emberi hiúság’­­ ezer nemű csábjainak , mint annyi isteneknek, szobrokat emeltünk. Mi érzéseinket, dicsvágyaink’ ingereit megtagadni csak parányi részben sem tudjuk, feláldozni pedig önlényünket a’ közlényért, valamint a’ polgári.

Next