Kritikai Lapok a magyar tudományosság, szépirodalom és müvészet érdekében, 1862. március-december (1. évfolyam, 1-18. szám)
1862-06-01 / 7. szám
KRITIKAI LAPOK a magyar tudományosság, szépirodalom és művészet érdekében. 1862. 7. sz. Junius 1. Megjelennek minden hó 1. és 15. napján 3—4 félívnyi tartalommal. Előfizetési díj márciustól júniusig 3 ft. — márciustól decemberig 7 ft. Egy-egy szám ára 40 kr. Az előfizetések a „Kritikai Lapok“ szerkesztőségéhez (Pest, aldunasor 19. sz ) intézendők. Tartalom : Vallomások. — Még néhány szó novellairodalmunkról. — Könyvszemle: Homer Iliasa, magy. P. T e vv r e w k Emil. Ism. David I. — Még egyszer a Quae maribus. Irta Dr. Lutter Nándor. — Az ember tragédiájáról. Levéltöredék Zilahy Károlytól. — Legújabb könyvek. — Kérdés a „Kr. Lapok“-hoz. Barsi Józseftől. — Válasz. Vallomások. Napjainkban gyakran előforduló tünemény a bevallott csalódások sokasága. Kettőt látni ebből : azt, hogy a levegő, mint látásunk főközege nem eléggé tiszta, és azt, hogy helyesen látni legalább szeretnénk. Kinek az életben egyebe sincs, mint folytonos harc közt edzett önérzete s azon tudata, hogy találkozása minden tárgyát, lett legyen ember, vagy nem ember, elfogultság s előitélet nélkül nézte , annak mi sem esik nehezebben, mint bevallani, ahogy csalódott. De ha egyszer meggyőződött, hogy bármi oknál fogva valamelly tárgy vagy személy fölötti nézete nem való , őszinteségét tenné gyanússá, ha ezt bevallani restelné. Éveket töltöttem nemcsak hazámon kívül, de a szó szoros értelmében a föld alatt. Fű termett fejem fölött, fejem fölött pengett az acél, melly kaszálta. Visszatértem a nap alá, vissza a hazába. Láttam a pókhálót mindenütt, hol folytonos használat a pókot elzavarta volna; láttam hüvelynyi port olly tárgyakon, miket minden nap kellett volna forgatni; láttam rozsdát, hol fényt vártam és gyümölcs helyett gyomot. Elolvastam minden magyar nyomtatványt és kéziratot, mellyhez fértem s a mennyire időm s erőm engedő. Fejcsóválva tettem le egyet a másik után, mint a levéltárakban jogcímet vagy jogalapot kereső ügyvéd, mint a könyvtárakban gyöngyöket halászó irodalmi búvár. Nem találtam nyomát annak, hogy a nemzet azon fiai, kiknek szellemébe írásaik útján betekínthetők, korunkkal haladtak volna. Élőszóval cserélhetni gondolatot vagy tapasztalást gyéren lévén alkalmam, s levelezésben nem állván senkivel, mert megszűnt nálunk 10