Lélektani Tanulmányok 7. (1944)
I. Elméleti rész - 2. Boda István: Egyéniség és típus
(— a vizsgált személy előtt a maguk mintegy „keresztkérdés“ jellegében fel nem ismerhető —) kérdésekre kért válaszok útján is kívánunk tisztábban megismerni; a kérdéseket olyan formába öntjük, és olyan kérdéseket és olyan rendben alkalmazunk, — hogy bennük érdekességet találva — szívesen, a teljesen felesleges gyanakvások nélkül — és szuggesztív befolyásoltságtól általában mentesen — válaszoljon a vizsgált személy, hogy a feltételek összeségéből minél teljesebb személyiségkép bontakozhassék elénk (amelyben az esetleges egyenetlenségek is biztos felismerést és értelmezést nyerhessenek); a kérdések sorozatát úgy építjük fel, hogy az egyén vallomásai során egyre mélyebb érdeklődéssel, egyre őszintébb maga-megismerési vággyal és egyre mélyülő komolysággal forduljon önmaga felé; a kérdések látható középpontjába olyan problémákat állítunk, amelyek nem táplálják a leplezési vagy éppen félrevezetési szándékot és nem kedveznek a durvább fokú önámításoknak sem és itt. Most már félévtizedre kiterjedő vizsgálataink sorában a szándékos félrevezetésnek egyetlen egy esetét sem találhattuk (— az őszinteségre való törekvés viszont minden esetben megnyilatkozott —) és a mégis érvényesülő szépítgető vágyakozás sem jelentkezett egyetlen esetben sem durvább formában, főleg pedig nem le nem leplezhető módon. Ugyanígy biztosan felismerhetők voltak a helytelen önismeret tévedései is. A (nem várt módon kevés) „maradék megbízhatatlanság“ sem válik azonban gátjává az egyén helyes értékelésének, hanem egyenesen a teljesebb diagnózist biztosító eszköznek bizonyul: ezt a tényt az érteti meg, hogy vizsgálataink középpontjába éppen az egyén legmélyebb szubjektív vágyait, hajlamait, törekvéseit, „beállítódásait“, értékeléseit stb. állítjuk, az egyéni önszépítő törekvések maguk is pedig éppen ezek irányába esnek, hiszen mindenki ahhoz hasonlónak kívánja látni és láttatni magát, amilyen lenni szeretne. Ezért a nem teljes megbízhatóságú válaszok, amelyek mellett ott találjuk hosszú sorát a konkrét esetekre vonatkozó „ártatlan“ válaszoknak is, maguk is csak az egyén minél mélyebbről való és teljesebb megismeréséhez segítenek hozzá. A vizsgálati sorozat felépítésének elméleti alapját ez a