Literatura 1. (1926)
1926 / 6. szám - Tudományos gyűjtemény - A Balaton irodalma
Tudományos gyűjtemény A Balaton irodalma* A kilencvenes évek végén komoly tudósok kicsiny köre gyűlt össze a Földrajzi Társaság helyiségében, hogy megvitassa Lóczy Lajosnak, a modern magyar geológus nemzedék atyamesterének régi kedves tervét: a Balaton tudomásnyos tanulmányozásának módozatait. A mindig optimista Lóczy lobogó temperamentuma rózsás jövő függönyét lebbentette föl: geológusok, paleontológusok, biológusok, régészek és geográfusok formális expedíciót szerveznének a természeti kincsekben akkor még oly gazdag magyar föld legszebb csillogó víztükrének és tágabb környékének tanulmányozására. Az élet búvárai fenékig bocsátják majd a kotróhálót, a geológusok végigkalapálják a Badacsony bazaltoszlopait, a veszprémi triászmeszeket, a csopaki Riviéra hegyvonulatát, a régészek vészigbújják Szigliget és a keszthelyi fenékpusztai római castellum romjait, az anthropológusok felveszik a Dunántúl szinmagyarságának ember tani sajátságait, a madarászok feltárják az utolsó magyar ősmocsarak kócsag*telepeit, a botanikusok feldolgozzák a hévizi Nympheákat. A tudósok fejcsóválva hallgatták az öreg optimista Lóczy csapongó fejtegetéseit és egyikük, öreg tudós Entz Géza, a budapesti tudományegyetemnek a maga korában elismerten legjobb, elragadó előadója meg is kérdezte Lóczyt, vajjon mennyi pénz kellene a grandiózus terv végrehajtására. — Vagy kétezer korona bizony kell — fe lelte Lóczy mosolyogva, mire az értekezlet tagjai egyhangúlag megállapodtak abban, hogy a tervekkel fel kell hagyni, mert a magyar glo*buszon kétezer koronát tudományos célra fel*hajtani amúgy sem lehet. Lóczy azonban nemcsak tovább szervezett, hanem valóra is kezdte váltani terveit. Végigjárta a kultuszminisztériumot, a Balaton- vidék érdekelt törvényhatóságait, minden mozgathatót megmozgatott és amikor a Balaton tudományos tanulmányozását vezető bizottság a világháború derekán mérleget készített, vagy hatvanezer aranykoronáról számolhatott el. Mai értékében milliárdokra rúgna az a hatalmas öszeg, amelyet Lóczy a különböző zsebek* ből megfakasztott s amelyből megbecsülhetetlen értékű könyvsorozat látott napvilágot. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei gyűjtőcímen, hatvan magyar és külföldi tudós közreműködésével vagy hatezer negyedrét oldalon. A nagy monográfia minden sora német fordításban is megjelent és e nemzetközi szö*veg alapján ismerték el arra illetékes idegen tudósok, hogy a Balaton ma a föld kerekségének legalaposabban tanulmányozott pontja. Olyan változatos geológiai múlt pergett le a Földnek ezen a kicsiny pontján, hogy valóban érdemes volt úgy geológiai, mint paleontológiai szempontból is ilyen miniciózusan átkutatni. Nagy, általános érvényű természeti törvénye* ket ismertünk meg a Balaton vizének, jegének, szintüneményeinek, fövényének tanulmányo zásából. Eötvös Loránd báró, a huszadik szá* zad egyik legnagyobb fizikai lángelméje is hó* napokig táborozott a Balaton jegén, hogy tor* ziós ingájával megszólaltassa a Balaton fenekén a mélybe sülyedt őshegységet. Herman Ottó innen merítette halhatatlan néprajzi remekművének, A magyar halászat könyvének legszebb fejezeteit és Cholnoky Jenő is innen mondta el a legszebb ősföldrajzi regék egyikét. A nagy monográfia dióhéjba foglalt lényegét utolsó napjaiban fejezte be a nagy magyar tó leghálásabb fia, Lóczy Lajos és amikor a kicsiny kötet kikerült a sajtó alól, Lóczy már ott pihent az aracsi temetőben, a csopaki Riviéra legszebb pontján. Megírtuk pedig mindezt annak ötletéből, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Balatoni Biológiai Állomása most indította meg a maga új balatoni folyóiratát, Archivum Balatonicum címen, Csíki Ernő és Hankó Béla szerkesztésében. Egyetlen hydrobiológiai állomásunk ennek a komoly folyóiratnak hasábjain közli mindazt, amit az élet magyar búvárai a mi megmaradt kicsiny tengerünk vizében vagy környékén ellesnek a természet titkai közül. Évtizedek óta sürgették már biológusaink a balatoni Statione zoologies megszervezését, a nagy Földközi-tenger nápolyi állomásának pandantját a kicsiny magyar tengeren. Most, hogy végre megszületett, jogos reménnyel tekinthetünk biztató kezdetének folytatása elé. Balatoni regények. Természetes azonban, hogy a Balaton vize és festői környéke nemcsak a magyar tudósokat, hanem a regényírókat, novellistákat és költőket is megihlette. Váth János, a nagy tó nak egyik Almádiban élő rajongója külön kis füzetben foglalta össze a «balatoni embereket», azokat az írókat, költőket és művészeket, akik a jelenkor Pannon*tengerének szépségeit énekelték és örökítették meg. Ambrus Zoltán «Berzsenyi családja» Föld*váron él, Bérezik Árpád «Himfy dalai» és Herczeg Ferenc «Holicsi cupidoja», «Balatoni regéje» is ott játszódnak le a magyar tengeren. Cholnoky Viktor, a veszprémi Cholnoky* nemzetség korán sírba szállott tehetsége keleti témájú köteteiben hódol a Balatonnak, Eötvös Károly balatoni írásainak koronája a csupán megálmodott «Utazás a Balaton körül». Gár donyi Géza is felkereste Füredet néhány no* vellájában, Jókai Aranyemberének rianása, amelyet ugyan soha sem látott, amelynek böm* bölését soha sem hallotta, a befagyott Balaton legklasszikusabb leírása. Szegény Justh Zsigmond egyik legendájának (A pénz legendája) hőse is ott pusztul el a vitorlásán. A régiek közül Vas Gereben «Régi jó idői» és a «Nagy idők nagy emberek» alakjai járják a Balatont, Fáy a kecskekörmök legendáját dolgozta fel «Sió»*jában, az újabbak és legújabbak közül pedig legyen elég, ha utalunk Prém József novelláira, Sziklay János balatoni verseire és hatalmas Balaton*bibliográfiájára. Költők, művészek. A Balaton költőiről eleget mond ez a név* sor: Ábrányi Emil, Berzsenyi, Csokonai, Endrődi Sándor, Garay János, a Himfyek Kisfaludyja, Soós Lajos, Vörösmarty, Bosznay István, Edvi Illés Jenő, Magyar?