Literatura 3. (1928)
1928 / 4. szám - Tudományos gyűjtemény - B. R. dr.: Egy vidéki város kultúregyesületének és múzeumának évkönyve
138 Tudományos gyűjtemény — S ahogy igy a vonalakat saját lénye őserdejéből merítette, ahogy így sejtekből szőtt szöveteket s azokat levelekké szabta ki vagy ágakat hajlított s edényeket formált belőlük, azután finomabb, belsőbb szépséget lehelt rá; ez a finomabb, belsőbb szépség a színek világa. A napsugár egy külön teremtés; tiszta és átlátszó s mégis hét szivárványos színnek titokzatos egysége. Az Isten ezt szereti legjobban a teremtésben, nemcsak műve, hanem szimbóluma. Benne lakik ... s ha képét akarja megjelölni, nem a tengerre, nem az erdőre, nem az égboltra, nem a világra, hanem a napsugárra, a világosságra mutat: nézzétek, ilyen vagyok én. Lényem, szépségem, erőm, termékenységem olyan, mint a napsugáré; teremtésemben az elit, az első remek. Azért szépségemet is napsugár óvja a természetben; a türrheni tenger villogása, az alkony színei a szolnoki Tisza partján, a kék barlang bűvös reflexei, a virágok szinszimfóniája az én szépségemnek elsőrendű tükrözése.« Prohászka Ottokár nem szerette a »sötét aszketizmust, amely mindent elkeserít«, amely a búbánat völgyében lakik, ahol ecetfa és keserülapu tenyészik. Mély tisztelettel volt a középkori filozófia iránt, de rámutatott szépséghibájára is, hogy »nem tanított meg gyönyörködni a természetben és szeretni azt«. Esztergomi lakásának ablaka a börzsönyi hegyek rengetegeire nyílt, maga előtt látta a hömpölygő Dunát s vasárnap délutánonkint mint buzgó zarándok kereste fel a Pilis és Gerencs ormait. Dalolva járta az erdei utakat, vizsgálgatta a köveket s kifejlesztette magában a geológust. Mint természetkutató is a nagy dimenziók embere volt. A föld dómjának csúcsain megrengett, ahol minden földi vonal találkozik és metszi egymást. Isten hegyeire repült, amelyek fölött harangként zug el az Istenfogalom két legmarkánsabb jegye: az örökkévalóság és végtelenség. Egyik cikkében így elemzi természetérzését: »A biblia mondja, hogy Mózes vizet fakasztott a hegyből. Ráütött botjával a sziklára s patakzott belőle a forrás, amelyből ivott és felüdült ember és állat. Amikor a hegyek közt bolyongok s járom a napsugártól átmelegitett illatos, havasi réteket, úgy gondolom, hogy a mózesi történetnek fordítottja esik meg velem s hogy nem lén fakasztok vizet a hegyekből, hanem a hegyek fakasztanak forrásokat, friss, üde folyásokat a lelkemből; erőt, kedvet, örömöt, életet. Az érzelmek kristályforrásai elárasztanak vizeikkel és harmatos lés friss lesz tőlük a lelkem. Egyik életrajzírója szerint egy nyáron, amikor körülbelül egy hónapig külföldön járt, székesfehérvári házikápolnájának szenteltvíztartójában tengerire rakott fészket, hogy fiókákat költsön. A püspök nem engedte a fészket eltávolítani. Hadd maradjon ott, amíg a fiókák fel nem nevelődnek. Ettől kezdve Prohászka, valahányszor a kápolnába, lelke szándékainak legbizalmasabb magányába lépett, »szenteltvíz helyett madárdallal hintette meg homlokát«. Nagyon szerette a természetet, ezért tudta nagyon szeretni az embert. Pogány Kázmér Egy vidéki város kulturegyesületének és múzeumának évkönyve* Aki megszokta azt, hogy Magyarországon avidéki* szót lekicsinylő értelemben használja, az* a szombathelyi kulturegyesület és múzeum évkönyvének puszta átlapozása is hamar meggyőzheti arról, hogy vannak vidéki városaink, amelyektől sokat tanulhatna Budapest. Szombathelytől bizonyosan tanulhatna. E sorok írója élete nagyobb részét vidéken töltötte és bizonyos tekintetben külön tanulmányként foglalkozott a magyar kisvárossal, de be kell vallania, hogy ez az évkönyv revelációként hatott rá. Vegyük csak a külső kereteket. A kulturegyesület igen tekintélyes budget-vel dolgozik: évi bevétele 75.223 pengő. Ebben az állam mindössze 2224 pengős segéllyel szerepel, a vármegye 3800, a város pedig 7200 pengővel. Tagdíjakból az egyesület 6445, adományokból 1974 pengőt vesz be. A legtekintélyesebb bevételt azonban a hangversenyek biztosítják: 17.064 pengőt, továbbá a könyvtár, amellyel lapunk II. évf. 2. füzetében már foglalkoztunk és amelynek használata 10.037 pengő bevételt jelent. Az egyesület működése a lehető legszélesebb körű és analfabéták oktatásától a Waldbauer-Kerpely-féle vonósnégyesig a kultúra minden elkép. Vas vármegye és Szombathely város kulturegyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve Szerk. Dr. Várady Imre. Szombathely, 1927. 259 t .zelhető területére kiterjed. De nemcsak tárgyköre ily széles az egyesület működésének, hanem hallgatóságának köre is. Nem szorítkozik Szombathelyre, hanem annak vidékére is és magábanfoglalja a város és vidék összes társadalmi osztályait. A nemzeti széthúzás mai virágkorában a szombathelyi kulturegyesület egyaránt foglalkozik analfabéta katonákkal és a művészet- és tudományszerető intelligenciával, valamint a keresztényszocialista és szocialista szakszervezetekkel, amelyek helyiségeiben igen látogatott tudományos és irodalmi előadásokat szervez. A kultúra terjesztésén kívül a társadalmi ellentétek enyhítése is méltó feladat egy kultúregyesület számára. Ki kell emelnünk, hogy ezek a törekvések teljes megértésre találnak a közönség körében, amit a hallgatóság nagy száma bizonyít. 60 előadást rendezett az egyesület a Gazdaszövetségben, átlag 40—50 hallgatónak, 17 előadást az Iparoskörben, átlag 100 hallgatónak, 10 előadást a Kereskedelmi Körben, 30—40 hallgatónak, 25 előadást a szociáldemokrata összmunkás Dalárdának, 8 előadást a Csecsemővédő Egyesületnek. Melyik budapesti kulturegyesület mutathat ilyen szép és hasznos ismeretterjesztő munkára? Az Évkönyv közleményei kivétel nélkül olyanok, hogy bármely budapesti tudományos szakfolyóirat színvonalát megütnék és kivétel nélkül