Literatura 3. (1928)
1928 / 8. szám - Ezekről a könyvekről beszélnek - A lélek - Kultúrhistória - Földrajz
Ezekről a könyvekről beszélnek datlan küzdelmeit az őt körülvevő meg nem értő társadalommal és mérhetetlen szenvedéseit, amelyeket a bensejében tanyázó és pihenést nem ismerő démon, a zene, mér reá. Dániel sohasem találhat nyugalmat. A zene démona még gyermekkorától is megfosztja. Édesapját korán elveszíti és jellemtelen, szűklátókörű nagybátyjával, aki mindenáron ipari pályára akarja őt kényszeríteni, állandóan viszálykodik. Végül is szakít minden hagyománnyal és társadalmi szabállyal, hogy a lelkében élő démont kielégíthesse. Egész tragikus életén végig csak igen kevés olyan emberrel találkozik, aki megérti őt és fel bírja fogni zsenialitását. De nemcsak az ő élete lesz tragikus folyású, hanem az őt szerető és magukat neki áldozó asszonyai életére is árnyékot borít. Amellett, hogy küzdenie kell az emberek megértéséért, állandó anyagi gondjai olyan munkák elvégzésére is rákényszerítik Notharft-ot, amelyek megbénítják zenei teremtő erejét. Végül is — miután mindazok, akik szerették és akiket szeretett, elhalnak mellőle — teljesen elfásul és arra a meggyőződésre jut, hogy művei nem ennek a komák a számára készültek és belenyugszik abba, hogy kortársai elismerését és megértését nem vívhatja ki. Élete alkonyán még megmaradt energiáit teljesen gyermekei nevelésének és kedvenc tanítványainak szenteli. A LÉLEK Csengődy Lajos dr.: A lélek halhatatlansága. (Budapest, 1928. Scholtz Testa, kiadása: 151 old. Ára 3 P.) A szerző célkitűzése az, hogy »a tudomány nyelvén beszéljen a halhatatlanságról«. Dialektikusan kimutatja, hogy »a létezésnek nem kizárólag az az egyetlen módja, amit földi életnek nevezünk«. Spekulativ kutatásai szemte meglehetősen függetlenek, úgy a dogmatikus vallások másvilág-hitétől, mint a spiritizmustól vagy a parapszichológiától; viszont persze minduntalan összefolynak ezek a határok: elvégre a nagy ismeretlennek igen kevés a kategóriája s egyetlen de facto argumentuma — mint ezt a szerző lojálisan el is ismeri — a hit. KULTURHISTÓRIA Földes Géza: Hajdani székely diákélet. (A falusi iskolától a falusi iskoláig. Budapest, 1927. Sylvester-nyomda, 153 oldal. Ára 3 P.) A magyar diákélet kulturhistóriáját eddig még nem írták meg, pedig érdekes — talán még Heidelbergánál is érdekesebb — kötet kerülne ki Patak, Pápa, Debrecen, Várad, Kecskemét, Körös, meg a többi nagy diákemporium történetéből s ha jól megírják ezt a könyvet és megfelelően illusztrálják, akkor nemzetközi vonatkozásban is jelentős szerepe juthatna ilyen munkának. És a baj az, hogy ha hamarosan rá nem szánja magát valaki, akkor kivesznek az élő emlékek és a száraz papirhistóriára szorul már csak, aki nekilátna ennek a monográfiának. Pedig, hogy mennyi érdekes, kedves emlékkel terhes ez a históriai szegmentum, arról már évekkel ezelőtt jó iskolapéldát adott Farkas Imrének iglói operettje és még jelentősebb anyagot nyújt most öreg Földes Géza kötette a székelyudvarhelyi diákságról. Öten élnek már csak abból a generációból, amelynek viselt dolgait Földes nagy szorgalommal és szeretettel összegyűjtötte — közöttük Benedek Elek is — és maga az ősi kollégium már néptelen: áldozatul esett az áldatlan nemzetközi politikának, amely nem szentimentális és nem ismer érzelmi vagy kulturális momentumokat. Annál jelentősebb a szerepe ennek a könyvnek, amely jó humorral mesél régi emlékezetes diáktörténetekről, egy kihalt világról. FÖLDRAJZ Herbert János dr.: Jászárokszállás nagyközség monográfiája. (Dr. Czettler Jenő egyetemi nyila. rend. tanár előszavával és Zimányi Ernő szobrászművész rajzaival. Kertész-nyomda, Karcag, 208 oldal. Ára 5 P.) Az újabb községpolitikai irodalom fiatal hajtásai a községi monográfiák. A falu életével foglalkozik a faluban, a községi politika és egy falu életével a községi monográfia. Míg a községi politika általában veszi vizsgálat alá a falu életét, eredetét, fejlődését, a ható tényezőket, organizmusát és fejlődési irányvonalát kutatja, addig a községi monográfia figyelme az egységes szempontokon keresztül egy adott községre terjed ki. A községi monográfiák jelenlegi ki nem forrottságukban még nem tudták az egységes szempontokat kitermelni, sőt a tudományos irodalomban sem tudtak még megfelelő méltatást elérni. Az egyes szakemberek a községi monográfiákban mindig a saját szempontjaikat keresik, így pl. a földrajzi szakember nem lát benne mást, mint a földrajzi tényezőknek kevertségét és a maga szempontjából megállapítja, hogy a monográfia nem ér semmit. Ugyanígy tesz a történész, a szociológus, a statisztikus, a mezőgazda stb. Természetesen egyik sem gondol arra, hogy nem az a monográfus feladata, hogy csak földrajzi, statisztikai, szociológiai, etnográfiai szempontokat juttasson érvényre és csak az egyes szempontok domborodjanak ki munkájában. A községi monográfiának egyedül az lehet a célja, hogy az illető község nyugalmi álláspontjában és mozgásában az olvasó előtt a maga egészében megjelenjen és hogy a monográfia a falu életének működését érzékeltetni tudja. És hogy ezt elérhesse, szükséges, hogy a különböző szempontokat a maga céljának érdekében összeegyeztesse és a többféle tudományból csak a használhatót vegye ki. Herbert János dr. feladatát jól oldotta meg akkor, amikor a különböző szempontokat céljának elérése érdekében egységes nevezőre tudta hozni és a Jászság nagyjelentőségű községét tudományosan és mégis vonzóan feldolgozva, bemutatta. A munka »Jászárokszállás monográfiája« címet viseli, de époly joggal lehetett volna az egész Jászság monográfiájának nevezni, mert nemcsak az említett község életviszonyai kerülnek megvilágításra, hanem a jászok különös telepedési, pusztagazdálkodási és társadalmi viszonyai is. Ezek pedig az eddigi tudományos irodalomban még csak méltatásra sem találtak, úgy, hogy a munka ezen a téren is kitaposatlan utakon halad.