Literatura 3. (1928)

1928 / 8. szám - Ezekről a könyvekről beszélnek - A lélek - Kultúrhistória - Földrajz

Ezekről a könyvekről beszélnek datlan küzdelmeit az őt körülvevő meg nem értő tár­sadalommal és mérhetetlen szenvedéseit, amelyeket a bensejében tanyázó és pihenést nem ismerő dé­mon, a zene, mér reá. Dániel sohasem találhat nyugalmat. A zene démona még gyermekkorától is megfosztja. Édesapját korán elveszíti és jellemte­­len, szűklátókörű nagybátyjával, aki mindenáron ipari pályára akarja őt kényszeríteni, állandóan vi­­szálykodik. Végül is szakít minden hagyománnyal és társadalmi szabállyal, hogy a lelkében élő dé­mont kielégíthesse. Egész tragikus életén végig csak igen kevés olyan emberrel találkozik, aki megérti őt és fel bírja fogni zsenialitását. De nemcsak az ő élete lesz tragikus folyású, hanem az őt szerető és magukat neki áldozó asszonyai életére is ár­nyékot borít. Amellett, hogy küzdenie kell az em­berek megértéséért, állandó anyagi gondjai olyan munkák elvégzésére is rákényszerítik Notharft-ot, amelyek megbénítják zenei teremtő erejét. Végül is — miután mindazok, akik szerették és akiket szeretett, elhalnak mellőle — teljesen elfásul és arra a meggyőződésre jut, hogy művei nem en­nek a komák a számára készültek és belenyugszik abba, hogy kortársai elismerését és megértését nem vívhatja ki. Élete alkonyán még megmaradt ener­giáit teljesen gyermekei nevelésének és kedvenc ta­nítványainak szenteli. A LÉLEK Csengődy Lajos dr.: A lélek halhatatlansága. (Budapest, 1928. Scholtz Testa, kiadása: 151 old. Ára 3 P.) A szerző célkitűzése az, hogy »a tu­domány nyelvén beszéljen a halhatatlanságról«. Dialektikusan kimutatja, hogy »a létezésnek nem kizárólag az az egyetlen módja, amit földi élet­nek nevezünk«. Spekulativ kutatásai szemte meg­lehetősen függetlenek, úgy a dogmatikus vallá­sok másvilág-hitétől, mint a spiritizmustól vagy a parapszichológiától; viszont persze mindunta­lan összefolynak ezek a határok: elvégre a nagy ismeretlennek igen kevés a kategóriája s egyet­len de facto argumentuma — mint ezt a szerző lojálisan el is ismeri — a hit. KULTURHISTÓRIA Földes Géza: Hajdani székely diákélet. (A falusi iskolától a falusi iskoláig. Budapest, 1927. Sylvester-nyomda, 153 oldal. Ára 3 P.) A ma­gyar diákélet kulturhistóriáját eddig még nem írták meg, pedig érdekes — talán még Heidel­­bergánál is érdekesebb — kötet kerülne ki Patak, Pápa, Debrecen, Várad, Kecskemét, Körös, meg a többi nagy diákemporium történetéből s ha jól megírják ezt a könyvet és megfelelően illusz­trálják, akkor nemzetközi vonatkozásban is jelen­tős szerepe juthatna ilyen munkának. És a baj az, hogy ha hamarosan rá nem szánja magát va­laki, akkor kivesznek az élő emlékek és a szá­raz papirhistór­iára szorul már csak, aki neki­látna ennek a monográfiának. Pedig, hogy mennyi érdekes, kedves emlékkel terhes ez a históriai szegmentum, arról már évekkel ezelőtt jó is­kolapéldát adott Farkas Imrének iglói operettje és még jelentősebb anyagot nyújt most öreg Földes Géza kötette a székelyudvarhelyi diákság­ról. Öten élnek már csak abból a generációból, amelynek viselt dolgait Földes nagy szorgalommal és szeretettel összegyűjtötte — közöttük Benedek Elek is — és maga az ősi kollégium már nép­­telen: áldozatul esett az áldatlan nemzetközi po­litikának, amely nem szentimentális és nem ismer érzelmi vagy kulturális momentumokat. Annál je­lentősebb a szerepe ennek a könyvnek, amely jó humorral mesél régi emlékezetes diáktörténetek­ről, egy kihalt világról. FÖLDRAJZ Herbert János dr.: Jászárokszállás nagyköz­ség monográfiája. (Dr. Czettler Jenő egyetemi nyila. rend. tanár előszavával és Zimányi Ernő szobrászművész rajzaival. Kertész-nyomda, Karcag, 208 oldal. Ára 5 P.) Az újabb községpolitikai irodalom fiatal hajtásai a községi monográfiák. A falu életével foglalkozik a faluban, a községi poli­tika és egy falu életével a községi monográfia. Míg a községi politika általában veszi vizsgálat alá a falu életét, eredetét, fejlődését, a ható té­nyezőket, organizmusát és fejlődési irányvonalát kutatja, addig a községi monográfia figyelme az egységes szempontokon keresztül egy adott köz­ségre terjed ki. A községi monográfiák jelen­legi ki nem forrottságukban még nem tudták az egységes szempontokat kitermelni, sőt a tudo­mányos irodalomban sem tudtak még megfelelő méltatást elérni. Az egyes szakemberek a községi monográfiákban mindig a saját szempontjaikat ke­resik, így pl. a földrajzi szakember nem lát benne mást, mint a földrajzi tényezőknek kevertségét és a maga szempontjából megállapítja, hogy a mo­nográfia nem ér semmit. Ugyanígy tesz a törté­nész, a szociológus, a statisztikus, a mezőgazda stb. Természetesen egyik sem gondol arra, hogy nem az a monográfus feladata, hogy csak föld­rajzi, statisztikai, szociológiai, etnográfiai szempon­tokat juttasson érvényre és csak az egyes szem­pontok domborodjanak ki munkájában. A községi monográfiának egyedül az lehet a célja, hogy az illető község nyugalmi álláspontjában és mozgá­sában az olvasó előtt a maga egészében megje­lenjen és hogy a monográfia a falu életének mű­ködését érzékeltetni tudja. És hogy ezt elérhesse, szükséges, hogy a különböző szempontokat a maga céljának érdekében összeegyeztesse és a többféle tudományból csak a használhatót vegye ki. Herbert János dr. feladatát jól oldotta meg akkor, amikor a különböző szempontokat céljának elérése érde­kében egységes nevezőre tudta hozni és a Jász­ság nagyjelentőségű községét tudományosan és mégis vonzóan feldolgozva, bemutatta. A munka »Jászárokszállás monográfiája« címet viseli, de époly joggal lehetett volna az egész Jászság mo­nográfiájának nevezni, mert nemcsak az említett község életviszonyai kerülnek megvilágításra, ha­nem a jászok különös telepedési, pusztagazdál­­kodási és társadalmi viszonyai is. Ezek pedig az eddigi tudományos irodalomban még csak mél­tatásra sem találtak, úgy, hogy a munka ezen a téren is kitaposatlan utakon halad.

Next