Literatura 3. (1928)
1928 / 4. szám - Tudományos gyűjtemény - Pogány Kázmér: Prohászka Ottokár és a természet
GYUDMT Ezt a rovatot LAMBRECHT KÁLMÁN dr. egy. m. tanár vezeti Prohászka Ottokár és a természet* A Szent István Társulat a napokban adta ki tizenhat kötetben Prohászka Ottokárnak, a szónoknak és írónak összegyűjtött műveit. Ez a tény ad aktualitást az alábbi cikknek, amely Prohászka Ottokár természetlátását világítja meg. Testvére volt a Poverellónak. Nem Umbriában született, ahol a táj mindenütt szelid, az utak csendesek s a vizek áhitatosan zugnak, mint a zsoltárok, de épugy szerette a hegyeket, völgyeket, erdőket s a mezők virágait, mint az assisi szent. Egész életével azt hirdette, hogy az ember nem élhet harmonikus életet, ha nincs állandó kapcsolatban a természettel. »Az Úr szava a természet. Szava a vas, a víz, a napsugár, a hajnal, az éj« — írja. »Szeretni kell a természetet, mint Isten művét, mint portáléját templomának; úgy kell tekinteni, mint a végtelen teremtő művész színeit és vásznát, amelyeket a szeretetnek ihletése felhasznál az örök hűt gondolatok kifejezésére. Szeretni kell a természetet s élvezni édességeit, zamatjait, énekeit, de mindezt be kell hinteni az önmegtagadás fűszerével, a fegyelem virrasztó gondolata alá kell helyezni«. Prohászka nem a 19. század divatos természetszemléleti naturalizmusával, nem is szimbolikus természetlátással nézte a világot. Visszaadta a természetet a hitnek és a teológiának, azaz felszabadította és megnyitotta a természetérzék gazdagságát és szabadságát. »A világ hirdeti az Istennek, a mesternek dicsőségét. Ez a mester megkoncipiálta nagy stílusában, az ő nagy gondolatának hatalmával a világot és az ő erejének fölényével kialakította, kidolgozta azt. Meggyújtotta a teremtményekben a szellem világosságát, megnyitotta szemüket és ők látnak és ámulnak és örvendeznek. Ez az ámuló öröm is Isten dicsősége. És az ember,ész hamar észrevette, hogy a világ tele van szépséggel és harmóniával. A régi filozófia az volt, hogy látott számot, harmóniát, mint Pythagorasz elmélyedése az volt, hogy lelket vett észre benne, mint Plato és Aristoteles és ezeken a nyomokon jár a keresztény miszticizmus is: a természet neki Isten szeretetének dala. —■ Mindegyik fa és bokor önálló költemény; mindegyik külön-külön áll, egyik sem olyan, mint AN YO S E M E N Y a másik; ágai máskép fonódnak, lombja máskép omlik, levelein máskép játszik néma zenét, a reszkető napsugár. Minden ásvány minden drágakő, minden jegec, minden állat egy-egy alak, amelyet kigondolt és kialakított az Úr. Az eredeti teremtésen rajta van védjegye vagy szabadalma. Senki sem gondolhat újat, csak ő, senki sem alakíthat úgy, hogy teremtsen, csak úgy, hogy utánozzon. A teremtés, az eredetiség az övé. Mindnyájan: próféták, Hafizek, Védák, Shakespearek, Byronok, Arany Jánosok, Ibsenek, akik azt mondják, hogy teremtenek, alkotnak, költenek s uj világot alakítanak, mind csak mozaikképek technikusai, újat nem tudnak, uj elemeket nem hoznak, csak a meglevőket csoportosítják. * Prohászka Ottokár összegyűjtött művei, 16 kötetben- Kiadja a Szent István Társulat.