Literatura 6. (1931)

Négyszem közt Vikár Bélával, a magyar Mezzofantival

Vikár Bélával, a magyar Mezzofantival. Vikár Bélának rövidesen megjelenik egy mulatságos verses kötet­e. Munkatársunk ebből az alkalomból kereste fel a magyar filológusok nesz­torát és folytatta vele ezt a sziporkázó beszélgetést. A pesti kávéház ál-luxusának miliő­jéből, ahol rátalálok, nagyon kiütközik Vikár Béla figurája. A karcsú, őszfejű finom öregúr alakja köré inkább ille­nék az intim szalon környezete. De amiint megszólal, már nem is látom a műmárványt, a cikornyás falakat, a lár­más embereket. Annyira lehet mindaz, amit kedves, mesélő hangján elmond. Elhallgatnám három nap, három éjjel egyfolytában, ahogy emlékeinek dús bő­ségszaruját elébem önti. Kicsit megrendülten nézek rá, mert nem mindennapi dolog olyan emberrel szembekerülni, akinek szeme előtt hét évtized eseményei folytak le és aki egész t) \ / í o n yí-amám Tnt Ír­ríz onn­an f­­­á­r idő alatt az események középpontjá­ban állt, —­ ahogy ő mondja kedves humorral: főkuktaként nézte, a politika boszorkánykonyháján miként főznek a szakácsok. Tegyük hozzá, — bocsánat a malic­­áért, — hogyan sózzák el a levest... Vikár Béla azért is csodálatraméltó és példaadó jelenség, mert hosszú élete során soha egy pillanatig sem volt tétlen. Dolgozott, komoly, pénzkereső munkát, már tizenkét éves gyerek létére és fáradhatatlanul dolgozik még ma is, amikor már igazán megérdemelné a pihenést, a tétlen dolce far m­ente nyugalmát. Álláshalmozás ötven év előtt. Tizenkilenc éves korában már három állása volt. Gondoljuk meg, hogy ez 1878- ban történt, a békék­ bék­é­jének idején, amikor más hasonlókorú fiúk nemhogy ilyen álláshalmozást nem produkáltak, de még feléje sem igen szagoltak a munkának, mert nem volt rá szükségük. Megkereste az apa a családnak valót, nem úgy, mint manap­ság, a bé­rlisták idején. A három állás közül az egyik, a parlamenti gyorsíróság maga hetvenöt forint havi jövedelmet jelentett. Ehhez jött még az a pénz, amit Lónyay Menyhért gróftól kapott, akinek a magántitkárja volt, és az, amit újságíróskodással keresett a Poli­tikai Napilap című újságnál, ahol Mikszáth Kálmánnal dolgozott együtt. Nem csoda, hogy hamarosan tízezer forintja volt a takarékban a szorgalmas, szerény fiatalember­nek. Nagy pénz volt ez abban az időben! De a pénzszerzés ördöge nem bújt bele a fiatal Vikár Bélába. Nem rakta a garast­ gara­sra, hanem el­itta a­­ tudományszomja! A kis vagyon felét zsebrerakta és elindult Finnországba s a szomszédos északi államokba: tanulni, új kultúrát meg­ismerni Ez volt az első lépése annak az útnak, amelynek végére érve az ország legkiválóbb ilanológusa lett. Lónyay Menyhért

Next