Literatura 7. (1932)
1932. február - Krúdy Gyula: Egy könyv margójára, vagy hogyan lettem könyvkiadó
mula HASZNOS Egy könyv margójára, vagy hogyan lettem könyvkiadó? Egy író vallomása pályája változatosságairól, könnyedségeiről, mulatságairól és nehézségeiről írta: Krúdy Gyula Kérdi, igen tisztelt Szerkesztő úr, mi okozta, hogy legutóbb megjelent könyvecském, Az élet álom című legszeretettebb könyvem „az író sajátja“ felírást viseli a boríték azon helyén, ahol máskor különböző könyvkiadó-társaságok nevei szoktak pompázni, tán pompázatosabban, mint a szerény és kisbetűket kedvelő szerzőé? Valóban, én magam vagyok könyvemnek kiadója, nyomtatója csak azért nem, mert az események nem engedték, hogy a könyvnyomtatási művészetet megtanuljam. De viszont megértettem a különös korszakot (amelybe Klimius Miklósként kerültünk), mindenkinek arra van szüksége, hogy tíz ujja lenne minden kezén. Mulattat (és életben tart) a munka, ugyanezért nem nagyon ijedtem meg, amikor régebbi könyveim kiadói (akikkel a legbarátságosabb viszonylatot mindig megőrzöm,) közölték velem, hogy szerződéseinket, amelyek az író kezét elég szorosan megkötötték esztendőkön át, a folyó évben, az Úrnak alig elbeszélhető 1931-iki esztendejében nem tarthatják meg és azt felbontják, habár régebbi könyveimet már eladták. Bár a könyvek és olvasók, a portékák és vevők viszonyáról nem a legjobb híreket hallottam, nem akartam kiadóimat abba a helyzetbe hozni, hogy tovább is foglalkozzanak a szerződéseimmel, megnyugodtam közlésükben. Gárdonyi, Ady és mások jutottak eszembe, akik évekig nem jelenhettek meg iíj munkáikkal éppen a kiadó részéről szigorúan megtartott szerződés miatt. ..Boldog ember vagy!“ — mondtam magamnak. — „Sikerült visszanyerned szabadságodat, igaz, hogy darab ideig nélkülöznöd kell a könyvkiadó pénztárak előzékeny pénztárosait, a könyvkiadó szervezetek célirányos reklámjait, adminisztrációit, a méhmagzat-korban jelentett „második kiadásokat“, a holtan született „harmadik kiadásokat“, a 15 és 25 ezredik példány eladását, amely ünnepségeket a béna koldus Magyarországon éppen úgy „megjátszák“ a könyviparosok, mintha nem tanultak volna egyebet a békeévek óta... Igaz, mondom magamban, hogy „tőkeerősségem“, amely a könyvkiadónak néha éppen olyan bázisa, mint ötletessége, „tőkeerősségem“ elévále a zéróval; de vájjon nem ugyanez a sors fenyegeti a legtöbbször olvasott és dicsért könyvkiadó-vállalatainkat is?... Végtére, ötvenedik könyvemnél és az ötvenes éveimben eljutottam oda, hogy „önállósítani“ kellett magamat, hogy kedvemet, munkakörömet, vagyonomat, gabonámat, termésemet kellően gyümölcsöztessem. Talán egyetlen nap, a sok nap közül, emlékeztet némi keserűségre, amikor nem találtam meg sem a mindennapi imádkozás, sem a mindennapi káromkodás megkönnyítő, élethosszabbító tartalmasságát, de másnap olyan tekintettel néztem rád a tükörben, öreg barátom, mintha megint húsz esztendős volnál és kézirattal indulnál házalni Pest sokkal barátságosabb uccáin. A csalódás talpraállított, mert még mindig szerencsés embernek gondoltam magam. ACOK