Literatura 8. (1933)
Féja Géza: A magyar iró társadalomszemlélete
HAZAI ÉSUDÓS KÜLFÖLDI ITALOK Riminiben augusztus második felében kongresszusra gyűltek azok az olasz orvosok, akik mellesleg (vagy főként) szépirodalommal vagy valamely művészettel is foglalkoznak. A kongresszus témái közül érdekesebbek: fiziológia és művészet; az orvostudomány a zenében és a zene az orvostudományban; a szavak dallama, mint a zenei melódia forrása; orvosi rejtélyek és rejtélyes orvosok; a zene a csecsemő lelki nevelésében; az orvosok és a rádió; a munkásnevelő intézmények és az olasz orvoszenészek szövetsége. — A kongresszus tartama alatt az orvos-zenészek hangversenyt is adtak. * A legnagyobb amerikai magazin, a Saturday Evening Post tulajdonosa, Cyrus Curtis halt meg nemrégiben 83 éves korában. Ő is mint újságárus fiú kezdte pályáját s nemsokára már kis nyomdát tudott magának vásárolni. 1897- ben vette meg a még Benjamin Franklin által alapított SEP-ot ezer dollárért s George Horace Larimért hívta meg szerkesztőnek. Ez a magazin ma harmadfélmillió példányban jelenik meg s közismert arról, hogy a világon legjobban fizeti a kéziratait. Curtis másik vállalkozása a Ladies Home Journal, amely nem egészen egy esztendő alatt már 200.000 példányban jelent meg. Harmadik nagy alapítása a philadelphiai Public Ledger, Amerikának egyik legnagyobb napilapja. Curtis az utóbbi évtizedekben állandóan a Lyndonia nevű yachtján élt és onnan vezette óriási üzemeit. * Bolognában a múlt hetekben olyan nemzeti írókongresszust tartottak, amely elsősorbat a külföldi irodalomnak eredeti kiadásokban és fordításokban való beözönlése ellen tiltakozott. A kongresszus ezirányban állami kontingentálást követelt. Ugyancsak állami beavatkozást, helyesebben főfelügyeletet követelt a kongresszus számos irodalmi díj adminisztrációja fölött, mert ezek — nézetük szerint — a legtöbb esetben csupán egyes kiadók jól átgondolt reklámtrükkjeit fedik, egyébként pedig végelátatlan irodalma és irodalmon kívüli harcokra és csatározásokra nyújtanak alkalmat. Quadrivio címen Rómában új irodalmi folyóirat indul Dr. Interlandi-nak, a Te vere politikai napilap szerkesztőjének gondozásában. Az új folyóirat tudatosan el akarja kerülni a különböző irodalmi csoportok és koztémák kicsinyes harcait s erőteljesen össze kívánja fogni az összes irodalmi irányokat, öregeket és fiatalokat egyaránt. A „Quadrivio“ a fasciszta hatóságokkal egyetértésben jelenik meg s így bizonyos elvi jelentősége van annak, hogy a szépirodalom terén az új folyóirat a „trenga dei“ programját hirdeti. Úgy látszik, Rómában is felülkerekedett az a józan belátás, hogy szuronnyal nem lehet szépirodalmat csinálni. Legalább is ez derül ki Mussolini beszédéből, amelyet legutóbb a Societá degli Autori 50 éves jubileumán mondott s amelyben többek között így nyilatkozott: „nincsen olyan törvény, amely tehetséget vagy pláne lángészt adhasson az embereknek, mert a lángész úgy viszonylik a tehetséghez, mint az építőművész a téglahordóhoz”. Mussolininak és Interlandinak ez a békítő lépése éppen a legjobb percben érkezik, mert úgy, ahogy pár éve a strapaese-mozgalom okozott terméketlen vitákat az olasz írók között, úgy most a contenui si (contenuto—tartalom) és a calligrafi között lobbant ki egy áldatlan harc, amely már ott tombol minden folyóirat, minden napilapbeli irodalmi rovat hasábjain, anélkül, hogy voltaképpen előrevinné az irodalom dolgát. A „Contenutisti“ közé főként a fiatalság tartozik, amely az irodalmi mű tartalmára fekteti a hangsúlyt, míg a ,,calligrafi“ csoportja a rég bevált műformák kultuszát írta zászlajára. Idáig nem is lenne baj a számvetésben: elvégre a forma és a tartalom főuralma körül való harc talán olyan régi, mint maga az emberiség. Csakhogy most aztán magának a „contenutisti“ csoportnak hadisorain belül támadt egy ellenfél, amely a „tartalmat“ is elő akarja írótársainak írni s csak a legmaibb, lehetőleg optimista s lehetőleg fasciszta témákat szeretné megtűrni. Mussolini beszédbe és az új folyóirat megindítása nyilván, ez ellen a belső, tehát veszedelmesebb ellenfél ellen irányul, amelynek diadala tűrhetlen szürkeségbe, uniformizálásba döntené a politikai diktatúrától amúgy is eléggé megnyomorított olasz irodalmat.