Literatura 9. (1934)
1934. március 14. - Tudós írások
A PEDAGÓGIA SZERŰJÉRŐL Bujdosó Ernő : A matematika didaktikája Bolyai Farkasnál (Közr. a debreceni tudományegyetem modern. szemináriumából. 8. füzet. Szeghalom, 1934. 34 oldal). 1923-ban egy rendkívül kulturált magyar életrajzi munka jelent meg: „A két Bolyai élete' Dávid Lajostól. Ennek az emlékezetes könyvnek (amelyet kedves könyveim polcán őrizek) az írója közben debreceni professzor lett ,s amint matematikai szemináriumának eddigi kiadványsorozatából látom, mint egyetemi tanár is idű maradt korábbi princípiumához: a matematika nem csupán elvont képletekből áll, hanem telítve van emberi élettel is : a matematika jövendő oktatói nem járnak helytelen utakon, ha az absztrakt tudományos tételeket az eleven élet vérpezsdülésével telítikmeg, s ha a matézist embersorsokon keresztül közelíttetik meg ama túlnyomó számú diákjukkal, akiknek imaginációja nem elegendő az algebrai képeitek befogadására, ha azokat nem tudják konkrét életsorsokhoz kapcsolni. Bujdosó Ernő, mint Dávid Lajos tanítványa, Bolyai levelezésén keresztül mutatja ki, hogy ez a szerencsétlen végzetű magyar kutató már Herbart előtt kidolgozta a modern matematikai oktatás egész reformépületét. Stein Márton: A biztosítási levelezés kis szemináriuma. (Bpest, 1933. Fővárosi Könyvkiadó, 34 oldal.) A régi kereskedelmi iskola felfogása szerint az üzleti levélnek úgy alakjában, mint tartalmában teljesen le kell mondania minden személyes vonatkozásról, kíméletlen egyszerűségre, uniformizáltságra kell törekednie. Ezzel szemben az újabb amerikai üzleti praxis arra jött rá, hogy nincs rosszabb üzlet, mint az, amely folytonos régi sablonokkal dolgozik, viszont napon hálás dolog minden üzletféllel egyénien, okosan megírott levelek útján érintkezni s vállalni a száz vagy ezer külön-külön ötletes levél fáradságát. A szerző szerint aservice-nek ez a fajtája főként a biztosítási üzletágra vonatkozik, amely kiváltképpen puszta pszichológiai jelenségeken, a rábeszélés technikáján épül fel. Számos gyakorlati példával és jó tanácsokkal építi körül ezt a tantételét. Vajthó László : Tanulók szerepe az irodalom tanításában („A tanítás problémái“, 1. szám, Egyetemi nyomda kiad. Bpest, 43 oldal). Vajthó Lászlónak már volt egy szerencsés kezdeményezése, a ,,Magyar Irodalmi Ritkaságok' sorozata, amellyel régen érzett hiányt töltött be az ifjúság szellemtörténeti nevetése terén. Most újabb sorozatot kezd, amelynek aktualitását az a nyugtalanul tántorgó reformmozgalom igazolja, amely tíz év óta — különböző, egymásnak ellentmondó rendeletek, ankétek, szülői értekezletek formájában — a középfokú oktatásunk útját annyira bizonytalanná teszi. Középiskolai oktatásunk gyökeres reformra szorul: ezt kénytelen mindenki, akinek csak a legkisebb köze is van a dologhoz, elismerni. Néhai Klebelsberg gróf, a maga impulzív és ellenvéleményt nehezen tűrő modorában, nyomban diktatórikus rendeletekkel akarta ezt a sok részletkutatást igénylő reformmunkát elintézni. Vajtha helyesebben fogja, meg a problémát: a szakembereket akarja sorozatában megszólaltatni, hogy a tanítás gyakorlatából született terveiket adják elő. Ő maga mindjárt a magyar irodalom tanításának általa bevezetett „kollektív11 módszerét mutatja be, amellyel komoly sikereket ért el, amennyiben a fiúk játékos autonóm szenvedélyét állította be motornak, minden egyes fiú maga választotta ki a maga szaktémáját, annak „szakértőjévé" lett s aztán őhozzá fordultak a többiek az illető „szakkérdésben" adandó felvilágosításokért, így eleven irodalmi levegőt teremtett, játékos módszerekkel,, tanítványai között. Zolnai Béla: A janzenizmus európai útja (Minerva-Könyvtár, 45. sz. Bpest, 1933. 43 oldal, Arad P.). Minden tiszteletet megérdemel az a leleményesség, amellyel Zolnai professzor a francia szellemi életnek a magyarra való behatását — néha alig észrevehető hajszálereken keresztül is — felkutatja. Csak növeli az érdemét, ha egyúttal — mint például a jelen esetben is-még külföldi szakköröket illető munkálatokat is elvégez. Ahoz pl., hogy a janzenizmusnak Magyarországra való betüremkedését feltárhassa, előbb részletes (és az osztrákok által el nem végzett) kutatásokat kellett arra nézve folytatnia, hogy az osztrák uralom alatt élő Lombardia olasz kultúrája hogyan szivárgott be a bárok és a teréziánus, majd jozefinikus Bécsbe s hogy’ telítette azt meg Róma-ellenes, vagy legalább is a császári centralizmust tudatosan a pápai imperializmussal szembe helyező lélekkel, s ennek aztán iminő kihatásai voltak a 18. század második felében Ausztria jezsuita-ellenes politikájára. Ugyanakkor viszont — érdekes tünet! — a magyar nemesi nacionalizmus összekeveredett a jezsuita-védő politikával, egyszerűen a jozefinizmus ellen való védekezés közös platformja révén. Külön ágazata a magyar-janzenista kapcsolatoknak Rákóczi Ferenc rodostói körének lelki hangulatképe.