Literatura 11. (1936)
Tamás Ernő: A költő és a politika
politikai felfogását hinti el. Politikai szellemű vers a fenkölt szemléletű Gutenberg- Album és a közélet megismerése foganta Az emberekhez megrendítően komor kijelentéseit. Világos miatt való elkeseredésében Görgei Artur ellen írt átkozódó verset, amelynek kéziratát a Tudományos Akadémia őrzi. Sárosi Gyula tüzesen izgató Arany trombitájában — amely ponyván is terjedt és élénken hatott — a forradalom mozzanatait írta versbe és krónikájának utolsó énekében a trónfosztó templomi országgyűlés jelenetét fonta sugárkoszorúba. Petőfi után a forradalom politikai költészetének leghivatottabb művelője Míg bujdosott, kötélhalálra ítélték, de 1852-ben történt ellfogatása után életfogytig tartó fogságra változtatták büntetését, amelyet a megkegyelmezésig, 1855 végéig Königgrätzben töltött. A márciusi forradalom költői, politikai lantosok. Czuczor Gergely Riadó c. versében — amelyért „6 évi várfogságra, vasban“ ítélték el — a zsarnok király ellen lázad és versének ma is kipontozott sora így hangzik: „Mi sárga-fekete lelkébe tőrt velünk“. Buda visszafoglalásakor kiszabadították, de a szabadságharc elbukása után újra tömlöcbe zárták. Bajza József, Erdélyi János, Vajda János, Tompa Mihály, Lévay József, Gyulai Pál, Garay János, Vachott Sándor, Jámbor Pál, I Hiador, Bisznyai Kálmán, Menkovich Ferenc, Berec Károly, Zatár József, Bozzay Pál, különböző értékű politikai színezetű versek szerzői. Szász Károly a forradalom hivatalos közlönyében köztársasági verset írt. A Lengyelországból bevándorolt Heilprin Mihály könyvárus, író, honvéd, Szemere Bertalan miniszteri titkára is több köztársasági verset írt, sőt a Március Tizenötödikében „Köztársasági dalok“ című versgyűjteményt hirdet, de a Nemzeti Múzeum könyvtárában e füzet nem található. Tompa Mihály az elnyomatás korában két ízben is vizsgálati fogságot szenvedett Kassán A gólyához és más allegorikus költemények miatt. Vajda János, a „márciusi ifjú“ és a forradalom költője, utóbb is írt politikai verseket. (Jubilate). A század eleji politikai küzdelmek költője Ábrányi Emil. A lap első oldalán vezércikk helyén 1906 március 4-én jelent meg Márciusi eskü c. verse. („Március nagy napja! Látod-e, mik lettünk? Ostorok, bilincsek suhognak felettünk . . .“) E vers akkor a nemzeti ellenállás politikai izgalmainak egyik lángra gyújtója volt. A lappéldányt el is kobozták. Petőfi óta Ady Endre verseiben tüzesedett igazán költészetté a politikai nézet. Vallja is: „. . . telkemből más sohsem érdekelte Fölszánt poéta-ceruzámat. Csupán politika és szerelem.“ Amit a legtöbb nagy költő egyaránt elmondhatna magáról. Versekké testesült elvek, költészetté zendült eszmék: ,,Az Illés szekerén“ „A magunk szerelme„A menekülő élet“, „Ki látott engem“ című kötetek sok darabja, közülük a Történelmi lecke fiúknak, Tavalyi cselédek, Dózsa György lakomáján, Magyar jakobinus dala, Rohanunk a forradalomba, Rengj csak föld (Tisza Istvánnak), Dal a Hazugság Házról című lelket rengető versek. A versbe írt állásfoglalások művészi formában kifejezett gondolatai, kijelentései bármennyire koruk viszonyai sugallották — örök érvényűek. Éppen ezért a váltakozó korszakok változó politikai viszonyai között meg újra tiltottaké válhatnak. Petőfi, Bacsányi, Vörösmarty t több költeménye ma ,sem kínálkozik nyilvános előadásra, akár Ady számos, megemlített verse. Arany egyik verse minden gyűjtenényéből hiányzik. Nyilvánvaló, hogy a magyar költőknek erkölcsi bátorságuk kimondatta állásfoglalása és világszemlélete — a nemzeti nagyokká koszorúzottaké csak úgy, mint a középszerűeké — a végkövetkeztetésekben úgynevezett „szélsőséges irányú“. Klaszzikus versíróink legtöbbjének költészetében meglelhető a ma nyeglén „destruktív“nak bélyegzett szellem — ami igazában a felvilágosodottság, az emberiesség, a humanizmus, a jogegyenlőség szelleme. És csupán azért nem vált ez köztudattá, mert a politikai nyomás, az érdem ellen érvényesülés törtetése meg a középkor korlátoltsága elkendőzte a magyar költészet igazi jellemvonásait.