Literatura 13. (1938)
1938. január 1. - Ráth-Végh István: Álmoskönyvek
ÁLMOSKÖNYVEK Irta: Ráth-Végh István A ponyvának is megvannak a maga bestsellerjei: az álmoskönyvek. Szerzőik óvatosan meghúzódnak a névtelenség leple alatt s talán maguk sem tudják, minő őstalajból kaparták elő a tudományukat Az álmoskönyvek múltja többezer éves. A régi ember ámultan és értelmetlenül állt az álmok csodavilágának küszöbén. Nem volt képes egyébbel magyarázni, mint hogy az álom káprázataival túlvilági lények, istenek kábítják a halandót. Nem valami játékos tréfából, hanem végzetesen komoly céllal: a jövendőt akarják az álomképekkel elébe tárni. Néha egyszerű és világos látományok közük a jövőt; ezek a ritkább esetek, nem kell őket magyarázni De legtöbbször szimbolikus álomképek rejlik a jövő titkát; ezek az álomképek megfejtésre szorulnak. A megfejtés külön erre a célra kiképzett s az akkori tudomány dialektikájával osferáló álomfejtők dolga volt. Ezek némelyike könyvben is összefoglalta tapasztalatait, de közülük csak egy maradt ránk: a daldiszi Artemidorosz Oneirokritika című tudományos álmoskönyve. A LEGRÉGIBB TUDOMÁNYOS ÁLMOSKÖNYV Artemidorosz Kr. u. a második században élt. Nagyműveltségű, nagytekintélyű férfi volt; korának leghíresebb filozófusaival volt baráti kapcsolata. Egész életét az álomfejtés tudományának szentelte. Állandóan idazott és anyagot gyűjtött, vagyis a beteljesültnek mondott álmokra vonatkozó adatokat szedte össze. Tapasztalatait rendszerbe foglalta és eként született meg az Oneirokritika A könyvnek akkora megbecsülésben volt része, hogy kéziratos példányai átvészelték a századok pusztításait , majd a könyvnyomtatás feltalálása után latin, olasz, francia, angol és német fordításokban keringtek világszerte. Álomfejtőnek lenni — írja a bölcs görög nem könnyű dolog. Az álmodót a legaprólékosabban ki kell kérdezni, hogy minő viszonyok közt él? milyena hivatása? családi élete? testi állapota? Pontosan tisztázni kell az álomanyagot, mert a legkisebb eltérés ellenkező értelmet adhat a jósálomnak. Ha azután minden ki van előtte teregetve, még egy adag külön tehetség kell hozzá, hogy ügyes következtetéssel rábukkanjon a helyes megfejtésre. A görög rendszer nem általánosít olyan együgyű módon, mint a mai ponyvatermékek. Nem ír eféle zagyvalékot: »Egeret látni: nyereség. »Bikát látni: vendégség, s »Medveboccsal ha álmodok csókot kapsz.« Artemidorosz finom elmeéllel boncolgatja és osztályozza a jósálmokat. Persze, ma ez az elmeél kopottnak tűnik fel, a hajdani logika agyafúrtsággá torzul s a mély bölcsesség ünnepi köntöse úgy hat, mint a régmúlt idők immár mosolyt keltő furcsa divatja. Íme egy példa a furfangos szofisztikára: Valaki csecsemővel álmodik. Szegény ember számára ez azt jelenti, hogy nemsokára akad valaki, aki gondoskodik róla, mert hiszen a csecsemőnek is gondját kell viselni. De ha iparos ember álmodik vele, akkor baj lesz: üzlet© elsorvad, mert a csecsemő keze le van kötve, vagyis szimbolikus értelemben: nem képes a szerszámot emelni. Gazdag ember készüljön el rá, hogy más lesz az a házában, mert a csecsemőt sem kérdik meg, mit akar? hajnemben !