Literatura 13. (1938)
1938. június 15. - r. m.: Chassin, a magyar törekvések francia harcosa
zéséért. (Ezt az anyagot a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára őrzi ma is). Élete utolsó éveit teljes elvonultságban töltötte beauchamp-i házacskájában. Itt is halt meg 1901-ben. GHASSIN, A PETŐFI-RAJONGÓ Részletesen taglalja Molnár Károly dr. Chassinnek Magyarországra vonatkozó összes munkáit: a Hunyadi Jánosról írt könyvet, a magyar szabadságharc politikai történetét, a Teleki Lászlóról, személyes barátjáról írt biográfiát, a magyar géniuszról és annak missziójáról szóló művet, újságcikkeit. Közli az azokról megjelent kritikákat, amelyek dokumentálják, minő hatással voltak a francia közvéleményre. Ismertetik a magyar emigránsokkalvaló levelezését, közread sok eddig ismeretlen levelet, főleg Kossuthtal, Henszlmannal, Klapkával, Irányi Dániellel, TelekiLászló gróffal és Batthyány grófnéval való levelezését, amely élénk fényt vet arra, mit jelentett Chassin munkássága, a magyar ügy melletti harcos kiállása a forradalom utáni idők üldözöttjeinek. Külön fejezet foglalkozik Chassin Petőfi-kultuszával. Itt említi meg, hogy a historikus Chassin mennyire érdeklődött a magyar irodalom iránt. Adaptálta Jókainak, Jósikának — akivel levelezésben is állt — és Petőfinek több művét. Petőfiről külön könyvet írt, amelyben elragadtatással beszél a költőről és hangsúlyozza, hogy Petőfinél nem lehet különválasztani a lirikust a politikustól. Amikor Szemere Bertalan megtudta, hogy Chassin könyvet akar írni Petőfi életéről és munkásságáról, meglehetősen goromba levélben figyelmezteti, hogy mint ahogyan »nem lehet a más szájával enni« úgy nem lehet egy nemzetről és annak nemzeti költőjéről véleményt formálni annak, aki soha nem járt abban az országban és nem ismeri a nép nyelvét. De Chassint megintcsak nem lehetett eltántorítani szándékától: 1860-ban kiadta 352 oldalas Petőfi-könyvét, amelyben a költő regényes életét, a szabadságharc történetét írta meg és mintegy száz Petőfi-vers prózai, de ritmikus fordítását közölte. Chassinről, mint Franciaország historikusáról is ír egy fejezetet Molnár Károly dr. és végezetül közli Chassin egy kiadatlan írását a magyar alkotmányról. A hézagpótló, kitűnő tanulmány egy rendkívül érdekes egyéniséget revelál és a magyar történelem egyik legfontosabb korszakához ad új adatokat. (r. m.) BLIÍKÁS GÉZA: NOEL BANGOR (Kiij. a Budapesti Szemléből, fő oldal). »Noél Bangor« írói álneve egy francia írónőnek, akinek élete és irodalmi működése erőteljes tanúbizonyság a miliőelmélet benső igazsága mellett. Az írónő ugyanis eredetileg magyar lány volt. Nemeskéri Kiss Miklós negyvennyolcas honvédezredesnek és emigránsnak a leánya, aki gyerekéveit a magyar republikánus eszme héroszai között töltötte. Atyja gazdag és előkelő francia nőt vett feleségül s ebből a házasságból született Nemeskéri Kiss Margit, aki később Louis Couderque-Lamrecht francia lovastiszt felesége lett s aztán időskorára, mint írónő, Noél Bangor néven szerepelt. A republikánus forradalmár leánya, anyja és férje társadalmi körének behatása alatt rojalistává lett, részt vett a »király rikkancsai« szervezetének, az Action Frangaise-nek megalapításában, megírta egyik első vezérüknek életrajzát, majd egy szentéletű, arisztokrata karmelita apácának az életét is, szóval teljesen belesimult a Faubourg-Saint-Germain lelkivilágába, — az a nő, akinek gyerekkorában mentorai Teleki Emma és Blanka, a vad republikánusok voltak. Előbb jelzett művein kívül aztán vannak írásai, amelyekben a régi magyar úri osztály letörését vagy a negyvennyolcas betyárvilágot rajzolta meg. Mint ahogy magyar szimpátiáit mindmáig megőrizte s gyakran kifejezésre is juttatja. A magyarok közül sok neves ember tartozott a társaságába, de csak két barátja volt közöttük: Justh Zsigmond és Tisza István. Birkás Géza tanulmánya eleven kéjjel fest a ma már aggkorú dámáról. 210