Gombocz Zoltán - Melich János: Magyar Etymologiai Szótár, 1-2. kötet. A-Geburnus (Budapest, 1914-1944)
A - a! - á! - ááágat - aba - Aba
A. A a! [első adat Kassai, I, 116; más adatok: CzF.; NyK. V, 284; NyF. XXXIV, 105; alakv.: e! i. h.; eh CzF.; aligha tartoznak ide a MünchC.-nek CzF.-ban idézett adatai: MünchC. 73: „E mit gondoltoc“; 148: „E mit hallóé te felőlted“, vö. Vulg.: „quid ista cogitatis“; „quid hoc audio de te“] 1. lat. ,en‘! (vö. ott a\ így e\ hegedülnek a!); 2. meglepetés, megütközés kifejezésére (vö. a! mit hallok.) ; 3. boszúság, harag, nem-tetszés kifejezésére (vö. a\ ne beszélj! e! ne bánts !). Hangutánzó indulatszó. Vö. Budenz, NyK. VI, 30; helytelenül Fogarasi, NyK. V, 284. á! [első adat Sylv. Gramm. (Corpus Gramm. 78): „ut Pape, aa, ee“; más adatok Kassai, I, 117. CzF.; alakv.: é v. ee!] 1. ,interjectio admirandi, papae! eu; 2. negatio pervicax, Kassai, i. h.; erős tagadás kifejezésére. Hangutánzó indulatszó, fááágat [egy adat a XVIII. sz. elejéről, Km, NySz.] ,balbutio, stammeln'. Hangutánzó szó: aba [első adat 1556-ból, OklSz.] 1. ,pannus Turcicus, türkisches tuch; 2. pannus albus vilioris notae, weisses tuch verschiedener gattung, bes. grobes weisses tuch' ; az aba eredetileg többféle színű és minőségű török posztót jelentett (1. Takáts, Századok, XL, 207; MNy. n, 127), a XVIII. sz. óta azonban a szótárak és a népnyelv egybehangzó vallomása szerint ,silányabb fehér posztót' (1. SzD.; Márt.; Sz.; MTsz.; Zolnai, Nyr. XXXV, 196); 3. ,pannus laneus tenuior, flanell' MTsz. : MNy. VII, 27 ; — Kúnos Nyr. XXII, 4 szerint az eben gubát cserélt szólásban az eben eredetibb *ebén ész *abán helyett való; nem valószínű, vö. R. Prikkel, Nyr. XXIV, 71. Végső forrása az ar. cat 'aha ,grobes tuch, Überwurf, mantel' Wahrm. II, 196; innen oszm. aba .étoffe de laine grossière, manteau de bure ou de feutre noir, en général: étoffe grossière' Barb, de Meyn. Az oszmanliból: bol g. abà .grobes tuch; art oberkleid der bauern' Bern. EtWb., Mic.-Lavr. I szerb-horv. aba ,panni crassissimi genus' Vuk3, HASz.; kaj-horv. aba, hába ,pannus Thessalonicensis'Belloszt. | orosz (Kaukázus) aba .grobes, weisses tudh. mantel, oberkleid' Pawl. | oláh aba ua. Tiktin, stb. 1. Bern. EtWb. 22. A m. aba hódoltság korabeli jövevényszó, valószínűleg nem közvetlenül az oszmán törökből, hanem délszláv, szerb közvetítéssel. Vö. Gyarm. Voc.; Dank. Lex.; Szarvas, Nyr. n, 490; Budenz, NyK. VI, 300; Gombocz, MNy. V, 28. Aba [első adatok a XI. századból, 1095. Óba, szn. OklSz., Anonym. 32. §.: „rex Samuel qui pro sua pietate oba vocabatur“. uo. 57. §. : „Thonuz aba ... cui dux . . . dedit terram . . . ubi nunc est portus obad. ... ad portum obadu; Aba hangalakban: Kézai, ed. Flor. 15, 25, 26, 31, 47. §. ; Vár. Reg.; OklSz.; alakv.: Oba 1. fentebb; Abba Pozsonyi krónikából MFl. ; — latin emlékeink hol ragozzák (vö. Kézai, ed. Flor. 26. §. : contra Abam; uo. 15. §.: generatio Abe; MFl.: Abae), hol nem (vö. Kézai, ed. Flor. 26. §. : nuntii Aba regis; OklSz.: filii Abaj 1. ,személy-, kereszt- és nemzetségnév a XI—XV. században'. A múlt században felelevenítették mint keresztnevet; 2. ,helynév'. Kr. és az OklSz. (kérdőjellel) :pater' jelentést tulajdonít neki, tévesen; magyar köznévi használata nem igazolható, vö. Melich, NyF. XLVI, 8. Anonymus idézett szójátéka a kiat. abba ,atyai szóra vonatkozik. — Származék : Abád [-d dem. képzővel] hn. Csánki, I, 57. Török (besenyő?) eredetű személynév, a tör. Apa, Aba szn. átvétele (vö. ó-tör. Külüg-Apa szn. Radloff, Inschr. 351 ; Apa-Tarkan szn. Thom- MAGYAR ETYMOLOGIAI SZÓTÁR.