Gombocz Zoltán - Melich János: Magyar Etymologiai Szótár, 1-2. kötet. A-Geburnus (Budapest, 1914-1944)
B - bojtorkodik - boka
453 BOJTORKODIK—BOKA. BOKA 454 p. 198), Szikszai, MA.2, Magy. Füvészk. 455; a Beszt. és Schl. szől. értelmezése: draga, ismeretlen latin szó, valószínűleg íráshiba bardana h.; 2. .tribulus' Senn. Dom.; Murm. 115. 1.; Szikszai 29. 1. ; MA.2 (Tribulus terrestris , földi súlyom, vö. Bauhinus, i. m. p. 350). - tör. * baltyryan, vö. csuv. pulogran, puloran ,barenklaue, copmeBHHKT,' Paas. ; póló órán, potran Asm. oszil, baldyran ,ciguë'; kücük b. ,petite cisue ou ciguë de jardin'; sub. ,fenouil*; baldyryan ,assa foetida' Barb, de Meyn. cs a g. baldyryan,origan'F met de Court. | kaz. baltiryan, b. köpsäh ,bärentatzer Bal. | kkirg. ua. Radl. | bask. balderyan ua. Katar. | alt. Verb. urj. Katan. palairyan .Heracleum sibiricum' | mong. balciryana .Helleborus' Kow. | burj. baljiryana ua. Podg. 328. — Az egybevetést némileg kétségessé teszi az a körülmény, hogy a tör. *baltoryan alapján várható m. *baltorján, *balytorján alakot nem tudjuk igazolni (vö. azonban az Ajtony c. és MNy. IX, 355, X, 312 ; ellene Simonyi, Nyr. XLIII, 183). Vö. Munkácsi, Ethn. VII. 19, Nyr. XXXII, 287; Gombocz, MNy. III. 70, MSFOu. XXX, 49. — ? Magy.-ból : here. szerb -horv. bejtarán (alakv. : betarum) ,Artemisia anima, 1. a mostari gimn. 1904/5. évi értesítőjét. Vö. a bojtorkodik c. bojtorkodik [első adat a XVII. sz. elejéről, MFl., XvSz.; más adatok SzD.; Márt. 1807, 1811; Kassai, I, 339; Tzs. 1838; CzF.; MTsz.; alakv.: bojtorkodik MTsz. ; bojtorkodik NyK. XXXI, 404] 1. (elav.) ,irruo, einfallen' NySz. ; 2. ,rixas quaerere, mit jemandem anbinden, jemanden angreifen';— más képzéssel : bojtorodik [első adat a XVII. sz.-ból, NySz.; más adat Kassai, I, 339; CzF.) ua. Kielégítő magyarázata nincs. Szarvas Nyr. XII. 391 a bojt, bolyog stb. szócsaládhoz kapcsolja. Nem lehetetlen, hogy a bojtorján származéka (így már SzD., Kassai, I, 339), vö. bojtorjánkodik ,belekapaszkodik, mint a bojtorján NySz., MTsz. boka [első (kétes) tulajdonnévi adat 1211- ből: Boca Jerney, OklSz.; első köznévi Schl. szőj.; alakv.: bóka MA.3; PPJ. 2. bök (vö. bökig érő, bököm, bököd Sófalvy, Magyar-décsei nyelvj. 19, Nyr. XXXI, 231; a MargL. 42. lapján levő: „nakatul fogva bokáig" adathoz a nom. bök is lehet)] 1. ,falus, knöchel; 2. tibia, Schienbein* Schl. szel., Serin. Dom.; 3. ,handgelenk' (vö. 1646: „kezem bokájáig érő ujja mente“ Nyr. XXXVII, 27 és Magyari-Kossa, Régi bonét, kir. 4); 4. „kezem, -ed, -e bokája“ a Székelységben : az alsókar kézfelőli része" Horger A. — Kétségkívül azonos a boka szóval: 5. baka [CzF., MTsz.] 1. ,a marha lábszárbőre, amelyből bocskort készítenek' (egy adat Heves m.-ből); 2. ,bokáig érő kurta lábbeli' (CzF.). Ebből a baka szóból: bakacs [kicsinyítő -és képzővel, egy adat Vácról, NyF. X, 61 . alakv. : bakancs, bakkancs, -cs előtti anorganikus -w-nel, 1. alább] .disznóláb a térdhajlástól lefelé' (étel neve); összetételben: angyal-bakkancs [egy adat Szatmár m.-ből MTsz. I, 43; alakv.: angyá-bakancs NyF. X, 61 Vácról, vö. angyá bakancs görög óvásává, bab bakáccsal uo.[ 1. ,a leölt disznó lábáról lehúzott köröm' (tréf., MTsz. I, 43); 2. (ételnév) ,bab disznólábbal, bakáccsal' (vö. Jókai, A kőszívű ember fiai I, 4: „A görög olvasó paszuly volt ...s a bele főtt angyal-bakkancs nem volt más, mint disznóláb)“. — A baka szó „bokáig érő kurta lábbeli" jelentéséből magyarázza CzF., Gombocz, MNy. VIII, 404 a „gyalogos katona, miles pedestris, der infanterista jelentésű baka szót — Melich szerint jelentéstani szempontból helytelenül. Szerinte ez a baka [első adat Kassai, I, 239, más adat Királyföldy, 1846; alakv.: baka Nyr. XVI, 45; Nyr. XXIII, 287 ; XXIV, 288] rövidült alak [kurzform] a ba(p)kancsos-ból (l. ezt bakancs a.) s csak végeredményben azonos a boka szóval. — Helytelen magyarázat NyK. XVII. 117 (talán a ném. wache ,őr‘ szóból?!). A magyarból: érd. szász baka, szerb baka ,ung. infanterist', 1. Jacobi. Magy. Lehnw., NyK. XVII. 117. tör. * bakaj, vö. csag. bakaj Schienbein des schafes' ; bakaj, bokaj ,die wade, mollet, gras de la jambe' Vámb. Stud. 245, 148 s kir g. bakaj ,hufknöchel (komhkh hu rohmt-];) Bud ág. I, 234, Katarinsku ; kir g. bakó ,der knöchel' Radl. A VámbéryíóI idézett csag. bokaj o-ja feltűnő; talán csak tévedés. Ide tartoznak még: keleti turkesztáni bakainak ,der fesselknochen am hufe der Zweihufer' ; pakalcak ,der fesselknochen der fiisse des schafes' R. Barkley Shaw: A sketch of the Turkey languages as spoken in Eastern Turkestan c. szótárból idézi Radl. | tar. pakalcak ,Schienbein' Radl. | kirg. bakalsak ,die letzten knochen oberhalb des hufes; die äussersten glieder der finger' Radl. [| mandzsu bakaiéi .knochen beim pferde oberhalb des hufes und unter den köthaaren; huf- und köthaare' Zach.; bakalaji .fussgeleuk des pferdes; fessel' Gab. Figyelembe vehető még: kat. JíCÍ 29*