A Magyar Filozófiai Társaság közleményei 6-9. (1903)
1903 / 6. füzet - Nyilvános felolvasó ülés 1902. december 21-én - Rácz Lajos értekezése: Wundt jelentősége a filozófiáan
A WUNDT JELENTŐSÉGE A FILOZÓFIÁBAN. Mása büszkeséggel gondolt, mint a filozófiai tudományok jelenlegi előhaladásának egyik kiváló tényezőjére, kiben hazai gondolkozásunk is — Spencer mellett — bizonyára egyik legelső megtermékenyítőjét, útmutatóját látja (Spencer a sociologia, Wundt a lélektani búvárlat terén), e férfiú Wundt Vilmos, akit, éppen ez alkalomból, múlt közgyűlésén, társaságunk is sietett jókívánataival fölkeresni, tiszteletéről biztosítani. Vájjon mivel érdemelte ki Wundt ezt a nagy ünnepeltetést ? Hiszen még az, hogy valaki a 70-ik évet megérte, aztán meg, hogy bizonyos számú, filozófiai tartalmú könyvet megírt, nem ok az ünneplésre, annyival inkább, mert a németeknél, kiket egy honfitársuk nemrégiben «das schreibseligste Volk der Welt»-nek nevezett, a könyvírás kevésbbé érdem mint betegség s másfelől a németek Kant föllépte óta — ki az addig lezárva tartott zsilipeket feloldotta — olyan bő mennyiségben termelték a filozófusokat, hogy egygyel több vagy kevesebb számba se jöhet. Elismerem ez ellenvetések jogosultságát, de én Wundtban nem egy egyszerű, többé-kevésbbé jelentős filozófiai írót látok, hanem a mai német filozófiának legkitűnőbb képviselőjét, akihez jelentőség és befolyás tekintetében Hegelig visszamenőleg egy német filozófus se hasonlítható, akinek a jelenleg élő filozófusok közül is, mint föntebb említem, csak H. Spencerben lelhetjük méltó párját, akivel ismereteinek mélysége és szélessége, az exakt tudományok fölött való teljes uralom és monumentális irodalmi alkotások tekintetében bátran mérkőzhetik s ha a Wundt hireneve ma mégis kisebb, annak a korkülönbségen (Spencer 12 évvel idősebb mint Wundt s nagyobb filozófiai alkotásai a 60-as évekre és a 70 es évek első felére esnek, míg Wundt virágkora az utóbbi 15 évre terjed s pályája — mondhatni egyre emelkedőben van), s a német ködös, homályos spekulációk iránti Hegel fölkeltette, de Wundtnál teljesen alaptalan — félelmen, illetőleg előítéleten kívül fő oka kétségkívül az, hogy Spencer az 50-es és 60-as évek metafizika-ellenes és pozitív irányú gondolkozását, mely részben még napjainkban