A Magyar Filozófiai Társaság közleményei 15-17. (1905)
1905 / 15. füzet - Böhm Károly: Az "Idea" és "Ideál" értékelméleti fontossága
2 AZ «IDEA» ÉS «IDEAL» ÉRTÉKELMÉLETI FONTOSSÁGA. ideák és ideálok összefüggését az értékelési módokkal felmutatni. Minthogy azonban ez az idea szó jelentésének fixirozását, fajainak áttekintését feltételezi, azért ezekre kell előbb röviden rátérni s csak azután lesz megadható a felelet tulajdonképeni kérdésünkre. I. Az idea szó történelmileg már Anaxagorasnál található (Simpl, legalább így adja), s nála és Demokritosnál alakot jelent (Coripaza, Augustinusnál = forma, species).* Ezen külső látható alak mint «képecske» (ei'dwlow) válik le a tárgyak felületéről s bennünk belső képet (Idea) okoz. Mikor az istent szellemül fogták fel, akkor teremtő ereje ezen sdaban nyert nyilvánulást és előképül szolgált a világi tárgyaknak (napocseppa Platónnál). «Esse exemplariter» nevezi est Albertus M. (Sum. t. I. 55. 2.). Az idea ezen kosmikus valósága képezi soká a főjelentést, s a német idealizmusban (kivált Schelling, Hegel és Schopenhauernél) is obj. szellemi hatalmat jelentett. A középkoron át uralkodó ezen jelentést az újkor ismét az emberi képzet jelentésével cserélte fel (először talán van Helmont 1577—1644). Ily értelemben beszélnek «idea innata»ról (Descartes) és vele szemben általában idea , minden képlet (Locke), vagy pedig különbséget tesznek közte és sensation között (Spinozae conceptus), s az emlékezeti képet is ezzel jelöli Hobbes. Ezen értelemhez simul aztán az adjektivum is. «Ideális» eleinte : «esse in intellectu» (Occam Vilmos- 1347), — azaz nem materiális (Leibniz), — szellemi általában (Schelling «Abhängig vom Ich»), példaszerű (Platon), «esse exemplariter». A Platoni értelmet sajátságos transcendentális értelemben megújítja Kant, ki különbséget tesz ugyan «blesse idee» és valóság között is, de transcendentális értelemben lesz . Még Platónnál is slop, és acccpt itt-ott egyet jelentenek (Philebos).