Magyar Fonetikai Füzetek 23. - Studia in Honorem Andreae O. Vértes Oblata a Collegis et Discipulis (1991)
Lakó György: A finnugor hangjelölés kérdéséhez
A FINNUGOR HANGJELÖLÉS KÉRDÉSÉHEZ Lakó György 1. A finnugor nyelvek hangjelölésének egységesítésére először 1892-ben történt kísérlet. E kísérlet eredményeit 1901-ben E.N. Setälä tette közzé a Finnisch-ugrische Forschungen első, 1901 évjelzéssel kiadott kötetében, mely 1902-ben jelent meg. A közlemény címe: "Über transskription der finnisch-ugrischen sprachen". Noha ezen közlemény megjelenése óta már több mint nyolc évtized telt el, néhány, vele kapcsolatosan felmerült kérdés máig sem dőlt el, sőt, egyre homályosabbá vált, s egészen helytelen értelmezésben is részesült. Ezért ok van arra, hogy e kérdéseket újra elővegyük s helyes megvilágításba helyezzük. 2. A Setälä által közzétett javaslatokkal kapcsolatban elsőnek az a kérdés merül fel: ki dolgozta ki a szóban forgó javaslatokat, avagy helyesebben: kinek mennyi része volt a javaslatok kidolgozásában azok közül, akik e munkában részt vettek. Annyi bizonyos, hogy a javaslat több kutató együttműködésének az eredménye. Setälä (FUF. I, 30-1. 1.) világosan tudomásunkra hozza, hogy azon tanácskozásokban, amelyek eredményeképpen a javaslatok megszülettek, rajta kívül Helsinkiből Joos, J. Mikkola, H. Paasonen és Yrjö Wichmann, Uppsalából pedig K.B. Wiklund vett részt. Wiklund tudniillik 1892 őszén, a tanácskozások kezdetekor alkalmilag Helsinkiben tartózkodott. Hogy az átírási javaslat elkészítése időszerű, fontos és sürgős feladat volt, kitűnik abból az előszóból, melyet 1893-ban Yrjö Wichmann írt "Wotjakische Sprachproben" című műve első kötete elé (VIII. 1.). Wichmann ugyanis panaszolja itt, hogy műveikben a nyelvészek más-más jelölésmódot használnak, s az egyes kutatók egymásétól eltérő jelölésmódjával való megismerkedés nehéz feladat különösen akkor, amikor a kutatók- áttérve egyik nyelvről a másikra — más-más jelölési rendszert használnak. Mindamellett Setälä nem említi, hogy ki készítette a tanácskozások alapjául szolgáló tervezetet. Pedig nyilvánvaló, hogy az új jelölési rendszerről nem kezdhettek tanácskozni egy ilyen tervezet nélkül. Setälänek ez a mulasztása okozhatta azt, hogy az egyes kutatók az új jelölési rendszert más-más néven kezdték emlegetni. A kutatók többsége FUF-hangjelölési rendszernek nevezte, minthogy e rendszer alapjául szolgáló elvi állásfoglalások először a FUF-ban láttak napvilágot. Némely más kutató Setälä hangjelölési rendszeréről ír, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szóban forgó hangjelölési rendszer több kutató közös munkájának eredményeként született meg. Utalást arra, hogy az átírási rendszer kezdeményezője talán nem Setälä, hanem valaki más volt, Aulis Joki egy nyilatkozata tartalmaz (itt és a továbbiakban a finn és a svéd nyelvű szövegrészeket csak magyar fordításban közlöm): "a finnugor hangjelölési rendszer primus motorja Collindernek tudomása szerint K.B. Wiklund volt" (Vir. 1958: 294). Collindernek több olyan nyilatkozatát ismerem, amely ezen állításának a helyessége mellett szól. Közülük a legrégibb tudomásom szerint 1938-ban látott napvilágot: "Die ... Pionierarbeit WIKLUNDs, Laut- und Formenlehre der Lule-Lappischen Dialekte, entstand zu einer zeit [1891], wo Wiklund — der ein wenig später in der ausformung des noch heute üblichen finnisch-ugrischen transskriptionssystems eine entscheidende, rolle spielte — die Schwierigkeiten der lappischen phonetik noch nicht bewältigt hatte" (MSFOu. 74, 3). Még világosabban nyilatkozik Collinder 1943-ban Wiklundról írt megemlékezésében: "Két első művében Wiklund Sundevallnak Lundelltől módosított nyelvjárási alfabétumát használta, de hamarosan áttért egy új átírási rendszer használatára, amely legalábbis részben Techmertől származó im