Magyar Géniusz, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-16 / 29. szám

két legalább nagy részben ismeri és a fenti sorokat inkább a költő kiindulási pontjának, hogy úgy mondjuk, épület­tervének megvilágítására bocsátottuk előre. És doktor Pascal kicsoda ? A jó elem a családban. Adelaide törvényes fiának, Pierre Rougonnak, ki mint olajkereskedő telepedett meg Plassansban, négy gyermeke volt: Eugéne, Aristide és Pascal nevű fiai és Márta nevű leánya. Eugéneből lett III. Napóleon hatalmas minisztere (Rougon- Roucher). Aristide a második császárság szé­delgő tőzsde­ hatalmasainak typusa (Philip­part, Strouszberg). A harmadik fiú Pascal, orvos lett és tudományát szülővárosában gyakorolta. Pascalban Zola a kivételt mu­tatja be, a­mely megerősíti a szabályt. Mert szerinte a család egyik-másik ága, néha egy egész nemzedék mentes marad az öröklött átoktól. Pascal egészséges testben és lélekben, hivatásának él, a szen­vedő emberiség jótevője. E mellett tudós­­ kutatásainak tárgya az öröklés törvényei­nek tanulmányozása, és e részben Pascal személyesíti Zolát, valamint «L’oeuvre» czímű munkájában az örökké kutató, tépe­­lődő, biztos irányt kereső és hasztalan küzdelmeiben hajótört Claude Lautier nevű festő személyesíti Zolát, a­ki a művészet­ben keresi az új irányt. Pascal tudományos kutatásainak kísér­leti objektuma a saját családja. A család minden egyes tagjának meg van a külön iratcsomagja; ott fel vannak jegyezve a születésre, házasulásra, betegségre, halá­lozásra vonatkozó adatok, fel van jegyezve minden körülmény, minden tény, minden esemény, mely az illető physikai és erköl­csi lényének megítélésére alkalmas. Így lett Zola-Pascal a Rougon-Macquart család történetírójává. És a kutatások eredménye semmi. A költő konstruál magának egy tudományos elvet és bizonyítani akarja alakok, tüne­tek, események által, a­melyek phantásiájá­­nak szüleményei. A komoly tudomány e fölött vállat vonva napirendre tér. A­mi «doktor Pascalt» gyönyörű, meg­ragadó olvasmánynyá teszi, az egy szerelmi idoll, melyet a költő beleszőtt. Pascal nőt­len ember, házában nő fel Clotilde unoka­­húga. Clotilde már 24 éves és Pascal az ő könyvei és iratai közt 60 éves kort ért, a­nélkül, hogy észre vette volna, hogy egy bájos, okos, rajongó szeretettel rajta csüggő leány van házánál. A gyermek naiv imádatában úgyszólván ráerőszakolja magát a drága mesterre, ki csak tétovázva, remegve fogadja el «testének fejedelmi ajándékát.» Az idyll csakhamar drámává változik. Pascal érzi, hogy nem teheti tönkre e gyermek életét és Párisba küldi. Mindkettő mód nélkül boldogtalan. Pascal­nak lelki gyötrelmeihez járul egészségé­nek rohamos hanyatlása. Halálát érzi az orvos. Ekkor éri a hír, hogy Clotilde ál­dott állapotban van. Rögtön visszahívja, de Clotilde az imádott mesternek már csak holt tetemét találja. A boldogság lakából lesz már most az özvegyi bánat hajléka. Megszületik a gyermek, egy új élet kezdete. A kisdedet szoptató anya nem-e az örök világ jelképe? Schwarz Armin: A pénz legendája a czíme annak a nagy regény­sorozat első darabjának, melyet Justh Zsigmond a «Kiválás genezise» néven ír s a melyben a nagy­­tehetségű író a magyar társadalom felsőbb osz­tályait akarja elénk állítani. Justh Zsigmond ebben a komolyabb irányú nagy dolgokat csak elvétve produkáló irodalmunkban igen nevezetes helyet foglal el. Önállóan gondolkodik, írásmódjában van eredetiség, lélektanában igazság. Alakjai nemcsak a sablonszerű regényalakok, a­milyenekkel még ma is nem egy regényírónk dolgozik. Van bennük élet, látjuk, hogy annak a körnek, a­melyhez tartoznak, hű fotográfiái. Ebben a regényében is a társadalom legfelsőbb rétegének a romlottságát festi, sokszor túlságos erős, de mindig igaz vonásokkal. A pénz legendája kisért végig ezen a társaságon, mely pénzével hisz szerelmet nyerhetni, ott, a­hol a pénz igazi értékét úgy sem ismerik. Beckessy Mária grófnő regénye Vezekényi Elekkel rendkívül érde­kesen van megrajzolva. A szerencsésen választott n­apló alakban e szerelemnek egész élettana van meg. Mint ébred, mint igyekszik az asszony szaba­dulni tőle, hogy csak férjét szerethesse, s mint egyesülnek végre mégis a férj halála után. A három főalakon kívül alig egy pár mellékalak szerepel még a Justh Zsigmond regényében. De azok az alakok mily pompásan vannak megalkotva, ennek a mulatozó, élvhajhászó társaságnak a rajza mily hű, sokszor megdöbbentően hű. Az író tendencziája világosan föl van tüntetve éppen ezekkel a nagyon erősen megrajzolt vonásokkal : megjavítani ezt a romlott, beteges osztályt, föltárni előtte a fekélyt, mely testét borítja s melyet látván, megundorodjék önmagától. Ha csakugyan ilyen ez a kör, a mint Justh Zsigmond megadja képét (s ebben, ismerve az író kiváló egyéniségét, nincs okunk kételkedni), akkor erős írói tehetség kell hozzá, hogy megjavítsa. Hogy Justh hatalmas tehetsége képes lesz-e rá, n­em tudjuk, de azt hiszszük, hogy azok a képek, melyeknek folytatását könyvének előszavában ígéri, regényirodalmunknak értékes termékei lesznek. A valószerűségről irt gondosan összeállított tanulmányt Mitrovics Gyula dr. Ezt a ma költé­szetben és művészetben egyaránt sokat vitatott kérdést tárgyalja széleskörű ismerettel, de sem módszerében, sem definíc­ióiban semmi újat nem mondva. Érdekes összefoglalása a tanulmány az e kérdésről eleddig fölmerült nézeteknek, fölfogások­nak. Mint ilyen elismerésre tarthat számot, dr. Vay Aladár színműveinek IV. kötete jelent meg A tengeri akadályok czímen. Az eddig meg­jelenteknek a tárgya a történelemből volt véve s annak idején kellőleg méltatták értéküket. És a most megjelent társadalmi színmű , egyes jelenésben sok drámaisággal, de híjján a színpad igazi ismeretének. Sok találó megjegyzése van a modern társaságra s a mese is elég kerek, egyöntetű. «Negyedórák» a czíme Cenner Lajos kötetének, melyben a szerző humoros karczolatokat akart adni, de csak karczolatokat nyújtott humor nélkül. Rövid, itt-ott élénkebb vonásokkal megrajzolt kis történet­kék ezek, melyek vidéki lapokban külön-külön meg­állják a helyüket, de így könyvbe összegyűjtve nem sok élvezetet nyújtanak. Van egy két dolog benne, a­mire tán jobb mérték is alkalmazható, de álta­lán alig emelkednek fölül Cenner rajzai a köznapi termelésen. Boross Mihályról, erről a­ derék, jó, népies íróról irt egy füzetkét Borostyán Sándor. Sok szeretettel ír az ötvenes évek e kiváló alakjáról, kit ma már, mint nem egy jelesünket, még életében elfeledett a közönség. Az ősz h­ó sárbogárdi csendes magányában elvonulva él és bizony az ő derék munkássága megérdemelné, hogy az irodalom is több méltányossággal foglalkoznék vele, mint eddig. Nagyon okos dolog volt e füzetke megírása, mely legalább föleleveníti egy kissé emlékét a legjobb magyar népies írók egyikének. R. B. Statisztika. I. Lovasaink. A fél év végéig az-­­ óvásaink között legszerencsésebb ismét Lázár Béla fadnagy volt. A budapesti közönség és a Fortuna isten asszony által annyira kedvelt férfiú e 3 hó­nap alatt nem kevesebb mint negyedszázad lovat vezényelt győzelemre, s a «jubiláris» versenyt sa­ját lovával Radovannal nyerte meg, mely Krakkóban diadalra vitte fáradhatlan gazdája tricolor színeit. A közönség másik kedvenc­e Horthy István is ki­­tett magáért, eddig ugyanis 16 ízben érte el első­nek a czélvonalat; a távlovaglás nagynevű hősei közül Stahremberg V. gr. 9, Miklós Aladár pedig 8 győzelmet arattak. Külföldi lovasok közül az ír mr. Cookman 3, Reitzenstein br. a távlovaglás német részrőli nyertese pedig 1 ízben diadalmaskodtak. A síkversenyekben a jockeyk között a fiatalok, mond­hatni a gyerekek, voltak a legszerencsésebbek, mert Hyams 22, Pache meg 19 első helylyel állanak a lista élén. A többiek közül Adams, Huxtable, Vinall 13—13, Barrett, Brown 12—12 győzelemmel következ­nek utánuk. Az akadály versenyek championja ed­dig J. May 16 ízben hajtva lovait győzelemre, Planner 13, Tinsley 8, Williamson 7 stb. első hely­lyel dicsekedhetnek. A szemüveg. Egyik vidéki versenytéren történt A «Hölgyek díjában» Lászlóffy dr. fhdlnagy Melittá­ja volt a favorit, s úgy látszott, hogy meg is felel a gyönyörű pej kancza a beléje helyezett bizalomnak, mert folyton az élen járva, könnyen vette az akadályo­kat. A tribün előtti ugrást is átugorták már, midőn Justh Zsigmond. SPORT. Szent­ István díj. E 40,000 ftos díj, jóllehet még 5 hét választ el bennünket tőle, foglalkoztatja most sportköreinket. Teherközlése a napokban jelent meg s a magyar lovaregylet handicapperje 38 lóra szabta ki a súlyokat, melyeknek legnagyobbikját természete­sen a múlt évi győztes Espoir kapta. A 61 kiló vitelében azonban osztozik vele jelenlegi legjobb lovunk Prímás II. és az exnagyság Trick-Track. Az idei Derby győztes Gourmandra, valamint Cullodenre 58 is kilót rótt a handicapper. A többi lovak egész 4302 kilóig vannak súlyozva, s közülök figyelemre méltók : Filkó (48), Lieber Kerl (45), Nigand (46) stb. Most még persze bajos a dhanceokról beszélni, hanem osztva a fogadó közönség nézetét, én is azt tartom : jó legyen az, mely Prímás II.-től el tudja venni a haza legnagyobb díját. A lefogyott evezősök. A Majna melletti Frank­furtban múlt hó végén egy 20 kilométer távú evező­versenyt tartottak, melyért 11 négyevezős csónak állt a küzdtérre. A versenyt a «Frankfurter Ruder­club» négyese nyerte meg, 1 óra 47 perc, és 194/s mp. alatt evezve be a távot. A legérdekesebb a dolog­ban azonban az, hogy a 44 reggatista a verseny alatt együttvéve 129­2 fontot fogyott súlyából, egyenként tehát 3—3 fontot.

Next