Magyar Géniusz, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-04 / 45. szám

1894 vénye, a sas terjeszti ki lomha szárnyait; a két kisebb tornyocskán szintén bronz­sasok lustálkodnak. Az épület főbejárata az Erzsébet-körúti homlokzat közepére esik, melyen keresz­tül kör alakú, oszlopsoros vesztibulumba érünk. Innen vezet az út a tágas dísz­udvarba, innen a márvány-lépcsőházba. A vesztibulumban van elhelyezve a víz­­erőre berendezett személyfelvonó is, mely a négyemeletes palota személyforgalmát közvetíti. A modern épületet nemcsak ez mutatja, központi légfűtése, a roppant épület összes helyiségeibe bevezetett villa­mos világítás is arra vall, hogy teljes kom­forttal berendezett, minden kényes igényt kielégítő modern épülettel van dolgunk. Bejárat a dohány­ utczai homlokzaton nincsen, nagy kapu nyílik azonban a Miksa-utczára, melynek előcsarnokából egy még mindig díszes melléklépcső vezet fel az emeleti helyiségekbe. Az első emeletet jobbára a New­ York biztosító társaság üzleti helyiségei foglal­ják el. Innen intézi a társaság egyre sza­porodó hazai ügyeit, itt bonyolítják le a magyarországi összes forgalmat. A palota második emeletén az Otthon írói és hirlapírói kör klubbhelyiségei van­nak, díszesen, elegancziával berendezve. De legnagyobb vonzó ereje és főékes­sége a monumentális palotának a föld­szinti kávéházi helyiség lesz. Ennek a berendezésével máig sincsenek még ké­szen , de kétségtelen, hogy mire elkészül, nemcsak az elsők közé tartozik, hanem­­ egyenesen a legelső lesz e nemben Buda­pesten s csillogó diszével messze földön ritkítja párját. Egyetlen adat elég arra, hogy fogalmat alkothassunk, minő óriási költséget emészt fel ennek a kávéháznak a tervezett fénynyel és pompával való berendezése. Százezer forintra rúg az az összeg, a­­­mit a földszinti kávéházi helyiség deko­rálására szántak. Ebben a horribilis sum­mában pedig nincsen benne semmi a ká­véházi fölszerelésnek kétségtelenül szintén nagyon nagy költségeiből. Csupán csak a díszítések , a fal masszív aranyozása, márványbetétek és oszlopok, szobrok, freskók stb. Különös súlyt fek­tetnek rá, hogy csak emlékszem anyagot használjanak a díszítéshez, így már­ványt és bronzot; a könnyebb, első lát­szatra tetszetős, de valójában értéktelen anyagok ki vannak zárva. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a kávéház csakugyan az lesz, a­minek tervezték : Budapest első­rangú látványossága. A New-York biztosító társaság most épült palotája (a­ki nem látta még, meg­ítélheti a sikerült képből) tényleg dísze a fejlődő fővárosnak. Magának a társaság olyan fényes otthont teremtett benne, a­mire büszke lehet mindenka. Budapes­tünket pedig egy monumentális épülettel tette gazdagabbá, olyannal, melynek ha­talmas arányain örömmel nyugszik meg bíráló szemünk, melyen kivetni valót nem, csak gyönyörködtetőt találunk. MAGYAR GÉNIUSZ * IRODALOM. Dalok a magányból. Költemények. Irta Lévay Mihály. Budapest, 1894. Ára 1 frt 50 kr. «Magamnak daloltam s ez­ a boldogságom.» Ez a kis idézet lehet Lévay Mihály költészetének mottója. S költőnek az ilyen elvet bátran ajánlani merem. Nem az a költő hivatása mindenképen, hogy telehangoztassa az egész világot a maga bajának, örömének a feltárásával, hanem a költői lélek abban találhat gyönyörűsé­get, ha szive érzelmét elzengi önmagának. A madár se törődik vele, hallja-e valaki az énekét, vagy ha hallja, tetszik-e az ének, hanem dalol, mert a szive­ lelke készteti a dalra. Lévay Mihály költemé­nyeiből így hát kiviláglik az őszinte költői kedély, mely nélkül nincsen költemény. Költői érzés nélkül csak üres csengés­­kongás a rím és az ütem; a­mi a költe­ményt igazán azzá teszi, az az érzés. Lévay verseit valamennyit ily érzés su­gallta. Nem kitörő szenvedélyek ezek az érzések, se nagy elfojtott szenvedélyek, melyek pusztítják, kiégetik a lelket, hanem egyszerű, melegen érező szív enyhületes érzései. Lévayt bánata nem keseríti el s nem hangolja kétségbeesésre; se az öröm­től nem tör ki, hanem csak mosolygásra készüi. Nem a szív vihara kél és száll nála, hanem kisded hullámokat vetve szállnak alá s emelkednek fel érzései. Azokkal az eszközökkel, melyek ké­pessé teszik a költőt, hogy érzelmeinek külső formát adjon, Lévay Mihály töké­letesen rendelkezik. Nemcsak verselési technikáját értjük ez alatt, — külső tech­nikában szinte mintaszerűek valamennyi versei — hanem azokat a bizonyos álta­lános formákat vagy inkább formulákat, melyeket az írónál, költőnél szükséges, hogy kifejezhesse gondolatait. Nem konvencziókat gondolunk, mert a konvenczió szónak értelme valami ba­nálisat foglal magában, hanem azokat a nyelvi és stilisztikai eszközöket, melyek a nagy minták nyomán szinte megálla­podottak már. Ezekre pedig nagyon is szüksége van az írónak. Titán legyen az, a­ki ezektől szaba­dulni bír, hogy maga alkosson új for­mákat. A­mit Lévay Mihály költeményeinél kiváltkép ki akarunk emelni, az az őszinte­ség és a tiszta jó ízlés. Érzelmei melyeket kifejez, bizonyára őszinték. Olyan egysé­ges — ha nem is felette tágkörű —,ver­seinek érzelemvilága, hogy a maga egé­szében teljesen kifejeznek egy költői ér­zésekkel eltelt lelket. Sehol egy disszonáns hang, egy kirívó tónus. Ez pedig ritka tulajdonság ma, mikor az őszinteségnek hibját annyiszor kell tapasztalnunk. Pedig az első tulajdon, a­mi költőt költővé tesz az az őszinteség. A jó ízlést is igazán él­veztük Lévay köteténél. Jó ízlés kereset­­lenségében, egyszerűségében fejeződik ki. Megtalálja mindenütt a kellő hatást, a­nélkül, hogy vadászná. Nem tart igényt, hogy modern értelemben szellemesnek tartsák, se arra, hogy pointjein nevessen a közönség. Hanem tudván, hogy mik a költői hatás eszközei, azokat iparkodik kiaknázni. Szóval Lévay Mihály kötete jóleső oázis a sivár mindennapiságban leledző mai verselés sivatagában. A kötet minden tekintetben tanúságot tehet róla, hogy Lévay jóval, de jóval fölül áll azon a nívón, melyen az «első kötetek» szoktak bukdácsolni. Más első kötete döngicsélés és szárnypróbálgatás, az övé a kifejlett madárnak lassú, komoly szárnyalása. Lévay Mihály épületes, szép költeményeit a nagy közönség bizonyára szívesen és örömmel fogja olvasni. Rózsa Miklós: Szélcsend. Justh Zsig­­mond­ előszavával. Budapest, i­pp. Lam­­pel Róbert. Ebben az igazán előkelő ízlés­sel kiállított kötetkében szinte csupa olyan versikék foglaltatnak, a­milyeneket mindig szívesen szoktunk elolvasni, ha megjelen­nek egy-egy előkelőbb folyóirat hasábjain. Mindig ízlésesek, banálisságtól teljesen mentek ezek a költemények s jól esik őket egybegyűjtve olvasni a nagyképűség és köztumigálás e mai világában. Igaza van a szegény Justhnak, Rózsa Miklós nem egetverő titán sem borongós Manfréd, sem beaudlairi realista, hanem­­ önmaga. A lírai poétára ez nagy dicséret. Nem akar túlszárnyalni azokon a határokon, a­melye­ket a maga egyénisége szab eléje, hanem e határok között olyat produkál, melyben maga is, a közönség is örömét lelheti. Rózsa Miklós kötete egy kis regény, a lírai versek egy-egy kis epizódjai ennek a regénynek, melynek motívumai keltettek érzést a költő lelkében. Szeret, csalódik, feled, gyűlöl, ismét szeret ... ez az a lírai történet, melyet a csinos versekből figyelemmel kísérhetni. Rózsa Miklós költeményeiben az őszin­teség, csin, ízlés és formai korrektség mel­lett még egyet kiemelendőnek tartunk. Tanúságot tesznek, hogy Rózsa Miklósnak vannak gondolatai is. Egyik-másik költe­ménye nem is egyébb mint egy csinos gondolatnak tetszetős parafrázisa. Nem mélyebb filozófiai eszméket értünk, hanem költői gondolatokat, melyeket azon­ban el kell választanunk az utóbbi időben ragályszerűen lábrakapott pointektől. Rózsa Miklós gondolatai nem ilyen hajhászott pointek. Ezektől eltávoztatja Rózsa Mik­lóst jó ízlése, melyet egész kötetében kife­jezésre juttat. A­kik el fogják olvasni a Szélcsendet, meg fognak győződni róla, hogy Rózsa Miklós költészete kellemes kivételt képez a mostani modernnek elkeresztelt ifjú titánoktól kultivált költői irányzatokból, melyeknek az a főhibájuk, hogy minden egyéb csak nem költészet. Bízvást figyel­mébe ajánlhatjuk ezt a kis kötetet, mely­nek írója — ha lesznek élettapasztalatai és mélyen átérzett szenvedélyei — fog még sok szép verset irni. Megjelent: Bársony István: Négyszemközt. Singer és Wolfner kiadása. 1894. A kötetre, mely­ből mutatványt közlünk, legközelebb visz­­szatérünk. Privát műhelyemben csekély költségem folytán készítem remek szabásban a legfinomabb szalon vagy utczai öltönyt, vagy a legfinomabb felöltőt 15 frttől 18 frtig, mérték szerint valódi angol és franczia gyapjú szövetmaradékokból, melyek csőd­tömegekből származnak. Ezen szövetek rendes gyári ára 7, 8 és 9 frt méterenkint. Zelinger S. Buda­pest, Dob-utcza 27. szám, I. em. 16 ajtó. Csipke-függönyök rendkívüli nagy vá­lasztékban párja 4 frttól kezdve, kitűnő jó minőségben. Pfeiffer Dezső csipke-füg­göny raktárában Budapest, váczi-utcza 22. Nemzeti szálló épületében. 315

Next