Magyar Géniusz, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 46. szám
Magyar Géniusz SZERKESZTI : HEVESI JÓZSEF. .b)|fc) A „MAGYAR GÉNIUSZ“ IRODALMI VÁLLALAT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG : BUDAPEST, ARADI-UTCZA 8. KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, TERÉZ-KÖRUT 28. V. ÉVFOLYAM. J 46. SZ. 1896 NOVEMBER 8. ’ '10 ̋-• ■' X X MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP • I -A- H› J" -A- A „KOSMOS“ MÜIITÉZET KÖ- ÉS KÖNYVNYOMDA ÉS HÍRLAPKIADÓ RÉSZV.-TÁRS, ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt Negyedévre frt 12. — Egyes számára 120 kr. nő is azok közé az emberek közé tartozott, a kiknek sora egyre ritkul, a kikre a mai nemzedék álmélkodva néz, hogy tollal is és karddal is tudták szolgálni a hazát. Azok közé az emberek közé, akik apostoli hivatásuk világos tudatával léptek a magyar irodalom pályájára, a nemzeti újjászületés kora után. Tíz tagja volt a tizek társaságának, akik a hazai szépirodalom «fiatal Magyarországát» képezték a negyvenes évek elején , s akik előtt az a czél lebegett, hogy igazi magyar elbeszélő irodalmat teremtsenek. És ez nehéz feladat volt. A magyar stíl csak úgy fuldoklott a dagályosságtól; az előadást úgy elhalmozták czifra virágokkal, hogy a tartalom egészen elveszett alatta — ha ugyan volt. A páthosznak kellett hadat üzenni s megteremteni a természetes elbeszélés hangját, vagyis hidat verni, legalább a stilban, a realizmus felé, hogy később azután a tartalom realizmusa is bekövetkezzék. A tizek között irodalmunk legfényesebb neveit találjuk. Ott ragyog először is Petőfi neve, azután Jókaié, köztük voltak Kerényi Frigyes, a szabadságharcz dalosa, Obernyik Károly és Bérczy Károly a drámaírók, Pákh Albert a humoros elbeszélő, Tompa Mihály, a Virágok poétikus mesemondója, Lisznyai Kálmán, a palócz dalok költője, Pálffy Albert, a könnyed tollú elbeszélő és Degré Alajos. A «fiatal Magyarország» azóta csöndesen a régi Magyarországgá változott át; kettő kivételével már mind odalenn porladoznak. Ez a kettő Jókai DEGRÉ ALAJOS. Mór és Pálffy Albert, a híres «Márczius Tizenötödike» egykori szerkesztője. A tizek érdeméből Degré Alajos derekasan kivette a maga részét. Életének folyása, ha nem is hányatott, de eléggé gazdag volt viharos eseményekben. Európa két leglovagiasabb nemzetének vére keringett ereiben, atyja egykori franczia emigráns volt, aki magyar földön letelepedve, magyar leányt vett nőül, a ki aztán fiát egészen a mi fiunkká nevelte. A fölserdült ifjú egyszerre a magyar ifjúság vezető elemeihez csatlakozott. Lelkes agitátor volt és tüzes szónok , és igy a híres pozsonyi országgyűlés alatt, később pedig Pesten vett tevékeny részt az ifjúság mozgalmaiban. Kossuth Lajos volt a fiatalság ünneplésének központja, s úgy Pozsonyban, mint Pesten zajos politikai demonstrácziók történtek mellette és a radikális eszmék mellett, melyek Kossuth Lajos nevével egybeforrottak. A Pilvax-kávéház történeti nevezetességű asztalánál is ott találjuk Degré Alajost, mikor pedig a Pilvax homályából napvilágra került a Talpra magyar, ő is az elsők között volt, akik e lelket élesztő szózatnak engedelmeskedtek. A világ első katonái közé állott, s ott volt abban a véres ütközetben, amely Kata és Tara között folyt le a magyarok és a hős nemzet elnyomására behívott muszka haderő között. Az író itt több nehéz sebet is kapott, de a legnehezebbet kapta Világosnál, a szent ügy bukásának fájó lelki sebét. A többi csak begyógyult, de ez egész bujdosása alatt sajgott. Az amnestia őt is hazahozta s egy ideig Aradon lakott szigorú internálásban. Majd hosszabb külföldi utat tett, amiből hazatérve családi tűzhelyet alapított magának. Házassága a legboldogabb volt és csöndes békessége élete minden viszontagságáért kárpótolta. Vácz mellett éldegélt kisded otthonában, családjának és az irodalomnak szentelve napjait. Degrét a népszerűség széltében szárnyaira vette. Ezt könnyed humora, kedves, folyékony előadása szerezték meg neki. Irt elbeszéléseket, regényeket, sok sikerrel próbálkozott a színműirás terén is. Néhány darabját, a Divatos beteg, a Félreismert lángész, a Rendkívüli előadás a Nemzeti színház közönsége is igen melegen fogadta. De legbecsesebb részét képezik irodalmi működésének azon művei, melyeknek hátteréül a nagy időket választotta, s Visszaemlékezései a magyar nemzet történetének két legdicsőbb esztendejére. A Petőfi-társaság tiszteletbeli tagjává választotta őt, a Kisfaludy-társaságnak pedig rendes tagja volt. Sírjához kivonultak az agg honvédek, a kiknek ügyét is a volt bajtárs szeme mindig szivén viselte s a honvédegyletnek alelnöke is volt; s kivonult az irodalom gárdája is, hogy arra a hála eleven virágaiból font koszorút letegye. A legelső úttörők közé tartozott ő is ; s ha mi az irodalom pályájára tekintünk s látjuk mennyi feladat vár ott megoldásra s mily súlyos akadályok tornyosulnak elénk : hálánk, tiszteletünk csak nőhet a régiek, a porladók iránt, akiknek még nehezebb feladatokkal, még súlyosabb akadályokkal kellett küzdeniök — s mégis eleget tettek hivatásuknak emberül, így Degré Alajos.