Magyar Géniusz, 1902 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 3. szám

MAGYAR GÉNIUSZ 1902. január 12. hetilapnak. E mellett előszeretettel foglalkozott históriai tanulmányokkal. Szamosujvár város és az örmény nemzet történeti múltja czimű munkája száz arany pályadijat nyert és Szamosujvár közönsége a milleniumkor díszes kiállí­tásban adta ki. Nagyobb önálló munkája még: A közép­kor története. 1884 óta ismét szülővárosát képviselte sza­badelvű programmal; tagja és jegyzője volt a függő államadósságokat ellenőrző bizottságnak, tagja a pénz­ügyi bizottságnak, jegyzője a gazdasági bizottságnak és 1892 óta jegyzője a képviselőháznak. A hírlapírók nyugdíj­intézetének éveken át titkára volt és egyik legrégibb választmányi tagja az Otthon írók és hírlapírók körének.­­ Mózes. Az Andrássy­ úton a héten nagy betö­rés volt. A rendőrség elfogott egy embert, a­kit Mózesnek hívnak és a­ki most a betörés tetteseként szerepel a rendőrség czelláiban addig , a­míg az igazi betörő megkerül. Hát bennünket sem a betö­rés, sem a betörő nem érdekel. Egyszerűen az a klasszikus név köti le a figyelmünket, a­mely az emberiség nagy ősének nevére , Mózesre, ilyen modern gazságot ken. Az idő futását csodáljuk, a­mely az egyik Mózestől a másik Mózesig ennyire kiforgatta a világot a két sarkából. A hit vessző­futása van ebben a két névben. Az egyik az arany borjú ellen, a másik az arany borjú érdekében mózeskedett. Az egyik az erény, a másik a bűn szolgája. És mind akettő Mózes, így őrli le az idő a név nimbusát. Hunyadi János ma már belügymi­niszteri díjnok. Deák Ferencz megyei hajdú. Las Torres Cymberek és Sycamberek utóda lámpákat árul a boltjában. És Mózest letartóztatja a rendőr­ség betörés gyanúja miatt. * A Fantazmagória. Hírt hallunk róla, hogy közelebb hazajön a király. Hozza Isten egészséggel. Várjuk szeretettel és ezenközben arra gondolunk, hogy —­hogy a Vígszínházban most magyar cziklust tartanak. Ez olyan bakugrás a gondolkodásunkban, mint a­milyen sok van az eszmetársulásban. Őfelsége a király és a jelenlegi Vígszínház között az eszmei kapcsolatot a „magyar" adja. Magyar király — magyar cziklus. Milyen boldog lenne ismét a magyar, ha az ő magyar cziklusa megnemesülne az által, ha a magyar király legmagasabb figyelmére méltatná és a magyar szellem nagy ünnepét, száz ünnepnapjá­nak egyikét a magyar király fényes megjelenésével ragyogná be. Boldogok lennénk ismét egy időre. Mert bennünket magyarokat kis dolgokkal is lehet boldogítani. Emlékezzünk csak, a­mikor a Cs. Kir. közzé egy és szócskát iktattak, a­mikor a főváros „és székváros“ lett, hogy örült a magyar. Mind a kettő a király ajándéka volt és mind a kettőnek megörült az ország. Most ismét nagy volna az öröm, ha a király figyelme a magyar írók és magyar művészek közös nagy munkája felé fordulna. És a mi jó királyunk el is fog menni a száz magyar est egyikére, csak járuljon eléje az a derék művész­­testület, a­mely a magyar ügy szolgálatába állott. A mi királyunk minden nemes ügy iránt érdeklődik, hogyne fordulna szeretettel egy olyan ügy felé, a­mely nem csak nemes, de magyar. * © Kecskeméty azt üzente ... Egy apokrif levél újra felvetette a fogalommá magasodott sikkasztó lélektanának problémáját az aktuális elmélkedések útjelzői közé. A vasárnapos elmélkedésekre beren­dezett ünneplő polgárok fejcsóváló hitetlenséggel fogadták a szenzácziót. Mindenki meg volt győződve róla, hogy a kazárul ravasznak bizonyult kurucz nem válhatott ennyire hűtelenné az okosságához. Hogyan ? Oly összeggel birtokában, melyért sikkasz­tani valóban „kifizette magát", átjutott volna a ten­geren egy épen nem ideális előítéleteken, de a pénz önérzetén épült társadalom mindig nyílt forgatagába, mely örömökben bizonyára nem meddő annak számára, a­kinek pénze és még hozzá amolyan országraszóló, aranyos kedélye is van . . . Átjutott volna a tengeren, kedélyesen adomázgathat a fölis­­merhetetlenségéről, s hihető-e, hogy holmi gyerekes lelkiismereti skurupulusok miatt most eldobja magá­tól mind e gyönyöröket ez az épen nem aszkétikus hajlamú világfi ? De voltak, — szenvedélyes bonczo­­lók — a­kik az esetet már-már bizonyos macbethi félelemmel motiválgatták. A bujdosó kurucz aztán bebizonyította, hogy nem tartozik azok közé, a­kik holmi bravúros lélektani produkc­ió kedvéért királyi élvezetekről készek lemondani. A lapok persze szána­kozó mosolygással siettek konstatálni, hogy az irigyelt laptárs szenzácziója bizony némi hijjával szűkölkö­dött az igazságnak ... És itt egy igen érdekes jelentés kínálkozik megvitatásra. Rögtön feltűnt, hogy a kérdéses levél épen ama lapnak szólt, mely a legtüntetőbb felháborodással tárgyalta annak ide­jén a Kecskeméty-ügyet. Sőt ebből a tünetből igen keserűen következtetett vissza mindannyiszor arra a körre, melynek szelleme a sikkasztót vezérül tette Budavár 000 000 bevétele A „Könyves Kálmán“ engedelmével. Benczúr 000 0000 Gyula a festménye 0

Next