Magyar Géniusz, 1902 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-12 / 3. szám
MAGYAR GÉNIUSZ 1902. január 12. hetilapnak. E mellett előszeretettel foglalkozott históriai tanulmányokkal. Szamosujvár város és az örmény nemzet történeti múltja czimű munkája száz arany pályadijat nyert és Szamosujvár közönsége a milleniumkor díszes kiállításban adta ki. Nagyobb önálló munkája még: A középkor története. 1884 óta ismét szülővárosát képviselte szabadelvű programmal; tagja és jegyzője volt a függő államadósságokat ellenőrző bizottságnak, tagja a pénzügyi bizottságnak, jegyzője a gazdasági bizottságnak és 1892 óta jegyzője a képviselőháznak. A hírlapírók nyugdíjintézetének éveken át titkára volt és egyik legrégibb választmányi tagja az Otthon írók és hírlapírók körének. Mózes. Az Andrássy úton a héten nagy betörés volt. A rendőrség elfogott egy embert, akit Mózesnek hívnak és aki most a betörés tetteseként szerepel a rendőrség czelláiban addig , amíg az igazi betörő megkerül. Hát bennünket sem a betörés, sem a betörő nem érdekel. Egyszerűen az a klasszikus név köti le a figyelmünket, amely az emberiség nagy ősének nevére , Mózesre, ilyen modern gazságot ken. Az idő futását csodáljuk, amely az egyik Mózestől a másik Mózesig ennyire kiforgatta a világot a két sarkából. A hit vesszőfutása van ebben a két névben. Az egyik az arany borjú ellen, a másik az arany borjú érdekében mózeskedett. Az egyik az erény, a másik a bűn szolgája. És mind akettő Mózes, így őrli le az idő a név nimbusát. Hunyadi János ma már belügyminiszteri díjnok. Deák Ferencz megyei hajdú. Las Torres Cymberek és Sycamberek utóda lámpákat árul a boltjában. És Mózest letartóztatja a rendőrség betörés gyanúja miatt. * A Fantazmagória. Hírt hallunk róla, hogy közelebb hazajön a király. Hozza Isten egészséggel. Várjuk szeretettel és ezenközben arra gondolunk, hogy —hogy a Vígszínházban most magyar cziklust tartanak. Ez olyan bakugrás a gondolkodásunkban, mint amilyen sok van az eszmetársulásban. Őfelsége a király és a jelenlegi Vígszínház között az eszmei kapcsolatot a „magyar" adja. Magyar király — magyar cziklus. Milyen boldog lenne ismét a magyar, ha az ő magyar cziklusa megnemesülne az által, ha a magyar király legmagasabb figyelmére méltatná és a magyar szellem nagy ünnepét, száz ünnepnapjának egyikét a magyar király fényes megjelenésével ragyogná be. Boldogok lennénk ismét egy időre. Mert bennünket magyarokat kis dolgokkal is lehet boldogítani. Emlékezzünk csak, amikor a Cs. Kir. közzé egy és szócskát iktattak, amikor a főváros „és székváros“ lett, hogy örült a magyar. Mind a kettő a király ajándéka volt és mind a kettőnek megörült az ország. Most ismét nagy volna az öröm, ha a király figyelme a magyar írók és magyar művészek közös nagy munkája felé fordulna. És a mi jó királyunk el is fog menni a száz magyar est egyikére, csak járuljon eléje az a derék művésztestület, amely a magyar ügy szolgálatába állott. A mi királyunk minden nemes ügy iránt érdeklődik, hogyne fordulna szeretettel egy olyan ügy felé, amely nem csak nemes, de magyar. * © Kecskeméty azt üzente ... Egy apokrif levél újra felvetette a fogalommá magasodott sikkasztó lélektanának problémáját az aktuális elmélkedések útjelzői közé. A vasárnapos elmélkedésekre berendezett ünneplő polgárok fejcsóváló hitetlenséggel fogadták a szenzácziót. Mindenki meg volt győződve róla, hogy a kazárul ravasznak bizonyult kurucz nem válhatott ennyire hűtelenné az okosságához. Hogyan ? Oly összeggel birtokában, melyért sikkasztani valóban „kifizette magát", átjutott volna a tengeren egy épen nem ideális előítéleteken, de a pénz önérzetén épült társadalom mindig nyílt forgatagába, mely örömökben bizonyára nem meddő annak számára, akinek pénze és még hozzá amolyan országraszóló, aranyos kedélye is van . . . Átjutott volna a tengeren, kedélyesen adomázgathat a fölismerhetetlenségéről, s hihető-e, hogy holmi gyerekes lelkiismereti skurupulusok miatt most eldobja magától mind e gyönyöröket ez az épen nem aszkétikus hajlamú világfi ? De voltak, — szenvedélyes bonczolók — akik az esetet már-már bizonyos macbethi félelemmel motiválgatták. A bujdosó kurucz aztán bebizonyította, hogy nem tartozik azok közé, akik holmi bravúros lélektani produkció kedvéért királyi élvezetekről készek lemondani. A lapok persze szánakozó mosolygással siettek konstatálni, hogy az irigyelt laptárs szenzácziója bizony némi hijjával szűkölködött az igazságnak ... És itt egy igen érdekes jelentés kínálkozik megvitatásra. Rögtön feltűnt, hogy a kérdéses levél épen ama lapnak szólt, mely a legtüntetőbb felháborodással tárgyalta annak idején a Kecskeméty-ügyet. Sőt ebből a tünetből igen keserűen következtetett vissza mindannyiszor arra a körre, melynek szelleme a sikkasztót vezérül tette Budavár 000 000 bevétele A „Könyves Kálmán“ engedelmével. Benczúr 000 0000 Gyula a festménye 0