Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)
2003-12-01 / 10. szám
Bibliohistória Németh László, József Attila, Gelléri Andor Endre, Berda József, Ignotus Pál, Franyó Zoltán, Féja Géza, Faludy György és Vészi Endre. A folyóirat szerkesztősége az olvasókkal történő közvetlenebb kapcsolatteremtés érdekében 1927 januárjában irodalmi előadássorozatot indított útjára, amelyet a Lantos antikvárium előadótermében rendeztek meg. A következő előadásokkal indítottak: Karinthy Frigyes. Balassa József , Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső: Pásztor Árpád.. Vajda János szerelmes írás, költészet, ihlet (vallomások) A magyar irodalom útjai A reklám szerepe az irodalomban Madách Imre Az erdélyi irodalom A Literatúra mindent megtett Ady Endre népszerűsítéséért. Folyamatosan foglalkozott a nagy költő utóéletével, munkásságával, és a lap 1927-es karácsonyi mellékletében Kemény István felvetette az Ady-múzeum tervét is. 1928-ban ezeken a hasábokon jelent meg először hosszabb tanulmány József Attila életéről és verseiről Németh Andor tollából. Hiába nőtt a folyóirat népszerűsége és elfizetőinek tábora - Supka Géza nem tudta kivédeni a Literatúra életében bekövetkező súlyos változást. Lantos Kálmán - a könyvkiadó fia - rávette apját a Lantos Magazin életrehívására. Hamarosan kiderült azonban, hogy a fiú nem képes jó lapot szerkeszteni, és a Lantos cég tönkrement. 1929 végén az öreg Lantos felkérte Supka Gézát, hogy vegye át a Lantos Magazin szerkesztését, ami egyben a Literatúra megszűnését jelentette. A lapot annak rovatává süllyesztette. De már ez sem segített, az érdekeltséget egy bank vette át. A Lantos családnak csak a régi könyvesboltja maradt meg. 1930 őszén megszűnt a Lantos Magazin és vele együtt a Literatúra szerkesztőinek gondtalansága is. Supka Géza és munkatársai nem adták fel a reményt. Az olvasók ösztönzésére - hiszen az előfizetők száma már meghaladta a háromezret - saját kiadásban láttak hozzá a Literatúra felélesztéséhez. Nem volt könnyű dolguk, mert a Lantos család nem volt hajlandó rendelkezésükre bocsátani a régi előfizetők listáját. De egy újabb előfizető gyűjtés és agitáció után 1931. május 1 -jén mégis megjelenhetett a Literatúra. Kivitelében szerényebb lett, de tartalmában nem változott. Mint tudjuk, a könyv és a könyvekkel foglalkozó irodalom mindig nagyfokú érzékenységgel jelzi a gazdasági rezgéseket. Az újrakezdés évében szakadt rá a gazdasági életre az 1931. augusztusi Klebelsberg-féle moratórium, a maga - mint utólag kiderült, teljesen fölösleges - pánikkeltésével. A szerkesztő úgy próbált úrrá lenni a nehézségeken, hogy olcsóbban, s hetenként kívánt megjelenni. Beadták az engedélyt, de hosszú hónapokig nem érkezett válasz a hatóságoktól. Nagy nehezen, erőteljes protekció igénybevételével engedélyt kaptak havi kétszeri megjelenésre, amivel persze nem érték el céljukat. De Supka Géza még ekkor sem vesztette el hitét. Ezt írja ebben az időszakban: „Összeszorított foggal, a szabad magyar betűért való harc kemény elszántságával vágunk neki a bizonytalan jövőnek...“ Ezúttal a Magyar Hírlap szerkesztőségében kaptak helyet. Roóz Rezső rendelkezésükre bocsátott egy szobát - mert a két lap közös előfizetést hirdetett. Az újonnan megindult Literatúra még nyomdahitelt sem vett igénybe. Supka könyvfordításaival keresett pénzét fektette az indulásba. A munkatársak honorárium nélkül, lelkesedésből dolgoztak. A szerkesztő nem akart visszaélni helyzetével, s így rengeteget dolgozott. Igyekezett ő megtölteni a lapot a legváltozatosabb álneveken. Ezek közül a leggyakrabban a Semper Viktor, Surányi Gábor, Saytan Magda neveket használta. A folyóiratnak kétségtelen komoly erkölcsi sikere volt, csak a pénz folyt be nehezen. A háromezres előfizetői réteg ragaszkodott szeretett lapjához, s erre a könyvkiadók és könyvkereskedők is nyugodtan számíthattak. Ennek köszönhető a folyóirat fennmaradása. Hirdetésekkel, amelyek nem befolyásolták a lap szellemi arculatát, enyhítettek az anyagi gondokon. Mind több szervezet adta nevét a laphoz, így az újrakezdés után a következőképpen alakult címlapjuk: Literatúra Beszámoló a szellemi életről A La Fontaine Társaság, a Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, a Magyar Kultúrszövetség, a Vajda János Társaság és az UMBE Irodalmi Közlönye A Literatúra gárdája a Vajda János Társasághoz kötődött legszorosabban. A Vajda János Társaság 1926-tól működött, de csak 1931 -ben kaptak hivatalosan engedélyt fennmaradásukhoz. Az 1931 őszén indult előadások sorát Supka Géza nyitotta meg Új nemzeti legenda című tanulmányával. Ettől kezdve ő is aktívan vett részt a Társaság munkájában. A Literatúra részletesen beszámolt a Társaság munkarendjéről, előadásairól, és tagjai is gyakran szerepeltek szerzőként a lapban. Az elnök Kárpáti Aurél volt, tagjai között olyan írókat és költőket találunk, mint Bálint György, Erdélyi József, Fodor József, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Sárközi György és Szabó Lőrinc. A La Fontaine Irodalmi Társaság a nemzetközi irodalommal való együttműködésre alakult. Jelentős szerepe volt a külföldi irodalom magyarországi ismertetésében, de magyar irodalmat bemutató rendezvényeket is tartott, bemutatva például 1932-ben József Attilát és Nagy Lajost. Az UMBE (Új Művészet Barátainak Egyesülete) célja a műpártolás szellemi irányítása és a kor jelentős képzőművészeinek képvásárlások útján való közvetett és közvetlen támogatása. Előadásaikban a művészeti nevelés szükségességét hirdették. Supka Géza akkor hozott létre irodalmi lapot, amikor a körülmények egyáltalán nem kedveztek az irodalomnak. Ezt írta: „Kemény, idegőrlő harcban áll a Literatúra. A gondolat szabadságáért, az emberek kölcsönös megértéséért, a magyar szó fennmaradásáért ... De van egy másik front is, ahol a gondok őrlik, porlasztják legszebb elgondolásainkat, önzetlen, harcos készségünket, s e kettős fronton való harcot nem sokáig bírjuk. Eszményeinkért szívesen verekszünk, s ha kell szenvedünk, de az anyagiakért való kicsinyes közelharcban nem bírjuk sem idegekkel, sem arcbőrrel... Supka elkeseredettsége ellenére nem adta fel a harcot. Ontotta nagyszerű ötleteit az irodalom, a könyv szolgálatában. 1927 májusában ő vetette fel elsőnek a magyar könyv ünnepének gondolatát. Ez ügyben terve-Benedek Elek. 19 J könyvgrárto