Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)

2003-12-01 / 10. szám

Bibliohistória Németh László, József Attila, Gelléri Andor Endre, Berda József, Ignotus Pál, Franyó Zoltán, Féja Géza, Faludy György és Vészi Endre. A folyóirat szerkesztősége az olvasók­kal történő közvetlenebb kapcsolatte­remtés érdekében 1927 januárjában iro­dalmi előadássorozatot indított útjára, amelyet a Lantos antikvárium előadóter­mében rendeztek meg. A következő előadásokkal indítottak: K­arinthy Frigyes­. B­alassa József , Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső: P­ásztor Árpád.­. Vajda János szerelmes írás, költészet, ihlet (vallomások) A magyar irodalom útjai A reklám szerepe az irodalomban Madách Imre Az erdélyi irodalom A Literatúra mindent megtett Ady Endre népszerűsítéséért. Folyamatosan foglalkozott a nagy költő utóéletével, munkásságával, és a lap 1927-es kará­csonyi mellékletében Kemény István felvetette az Ady-múzeum tervét is. 1928-ban ezeken a hasábokon jelent meg először hosszabb tanulmány József Attila életéről és verseiről Né­meth Andor tollából. Hiába nőtt a folyóirat népszerűsége és elfizetőinek tábora - Supka Géza nem tudta kivédeni a Literatúra életében bekövetkező súlyos változást. Lantos Kálmán - a könyvkiadó fia - rávette ap­ját a Lantos Magazin életrehívására. Ha­marosan kiderült azonban, hogy a fiú nem képes jó lapot szerkeszteni, és a Lantos cég tönkrement. 1929 végén az öreg Lantos felkérte Supka Gézát, hogy vegye át a Lantos Magazin szerkeszté­sét, ami egyben a Literatúra megszűné­sét jelentette. A lapot annak rovatává süllyesztette. De már ez sem segített, az érdekeltséget egy bank vette át. A Lan­tos családnak csak a régi könyvesboltja maradt meg. 1930 őszén megszűnt a Lantos Magazin és vele együtt a Litera­túra szerkesztőinek gondtalansága is. Supka Géza és munkatársai nem ad­ták fel a reményt. Az olvasók ösztönzé­sére - hiszen az előfizetők száma már meghaladta a háromezret - saját kiadás­ban láttak hozzá a Literatúra feléleszté­séhez. Nem volt könnyű dolguk, mert a Lantos család nem volt hajlandó rendel­kezésükre bocsátani a régi előfizetők lis­táját. De egy újabb előfizető gyűjtés és agitáció után 1931. május 1 -jén mégis megjelenhetett a Literatúra. Kivitelében szerényebb lett, de tartalmában nem vál­tozott. Mint tudjuk, a könyv és a köny­vekkel foglalkozó irodalom mindig nagyfokú érzékenységgel jelzi a gazda­sági rezgéseket. Az újrakezdés évében szakadt rá a gazdasági életre az 1931. au­gusztusi Klebelsberg-féle moratórium, a maga - mint utólag kiderült, teljesen fö­lösleges - pánikkeltésével. A szerkesztő úgy próbált úrrá lenni a nehézségeken, hogy olcsóbban, s hetenként kívánt megjelenni. Beadták az engedélyt, de hosszú hónapokig nem érkezett válasz a hatóságoktól. Nagy nehezen, erőteljes protekció igénybevételével­­ engedélyt kaptak havi kétszeri megjelenésre, ami­vel persze nem érték el céljukat. De Supka Géza még ekkor sem vesztette el hitét. Ezt írja ebben az időszakban: „Összeszorított foggal, a szabad magyar betűért való harc kemény elszántságával vágunk neki a bizonytalan jövőnek...“ Ezúttal a Magyar Hírlap szer­kesztőségében kaptak helyet. Roóz Rezső rendelkezésükre bocsátott egy szobát - mert a két lap közös előfizetést hirdetett. Az újonnan megindult Litera­túra még nyomdahitelt sem vett igény­be. Supka könyvfordításaival keresett pénzét fektette az indulásba. A munka­társak honorárium nélkül, lelkesedésből dolgoztak. A szerkesztő nem akart visszaélni helyzetével, s így rengeteget dolgozott. Igyekezett ő megtölteni a la­pot a legváltozatosabb álneveken. Ezek közül a leggyakrabban a Semper Viktor, Surányi Gábor, Saytan Magda neveket használta. A folyóiratnak kétségtelen komoly er­kölcsi sikere volt, csak a pénz folyt be ne­hezen. A háromezres előfizetői réteg ra­gaszkodott szeretett lapjához, s erre a könyvkiadók és könyvkereskedők is nyugodtan számíthattak. Ennek köszön­hető a folyóirat fennmaradása. Hirdeté­sekkel, amelyek nem befolyásolták a lap szellemi arculatát, enyhítettek az anyagi gondokon. Mind több szervezet adta ne­vét a laphoz, így az újrakezdés után a következőképpen alakult címlapjuk: Literatúra Beszámoló a szellemi életről A La Fontaine­ Társaság, a Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesü­lete, a Magyar Kultúrszövetség, a Vajda János Társaság és az UMBE Irodalmi Közlönye A Literatúra gárdája a Vajda János Társasághoz kötődött legszorosabban. A Vajda János­ Társaság 1926-tól műkö­dött, de csak 1931 -ben kaptak hivatalo­san engedélyt fennmaradásukhoz. Az 1931 őszén indult előadások sorát Supka Géza nyitotta meg Új nemzeti legenda című tanulmányával. Ettől kezdve ő is aktívan vett részt a Társaság munkájá­ban. A Literatúra részletesen beszámolt a Társaság munkarendjéről, előadásairól, és tagjai is gyakran szerepeltek szerzőként a lapban. Az elnök Kárpáti Aurél volt, tagjai között olyan írókat és költőket találunk, mint Bálint György, Erdélyi József, Fodor József, Kosztolá­nyi Dezső, Radnóti Miklós, Sárközi György és Szabó Lőrinc. A La Fontaine Irodalmi Társaság a nemzetközi irodalommal való együtt­működésre alakult. Jelentős szerepe volt a külföldi irodalom magyarországi is­mertetésében, de magyar irodalmat be­mutató rendezvényeket is tartott, bemu­tatva például 1­932-ben József Attilát és Nagy Lajost. Az UMBE (Új Művészet Barátainak Egyesülete) célja a műpártolás szellemi irányítása és a kor jelentős képzőművé­szeinek képvásárlások útján való közve­tett és közvetlen támogatása. Előadá­saikban a művészeti nevelés szükséges­ségét hirdették. Supka Géza akkor hozott létre irodal­mi lapot, amikor a körülmények egyálta­lán nem kedveztek az irodalomnak. Ezt írta: „Kemény, idegőrlő harcban áll a Li­teratúra. A gondolat szabadságáért, az emberek kölcsönös megértéséért, a ma­gyar szó fennmaradásáért ... De van egy másik front is, ahol a gondok őrlik, por­­lasztják legszebb elgondolásainkat, ön­zetlen, harcos készségünket, s e kettős fronton való harcot nem sokáig bírjuk. Eszményeinkért szívesen verekszünk, s ha kell szenvedünk, de az anyagiakért va­ló kicsinyes közelharcban nem bírjuk sem idegekkel, sem arcbőrrel... Supka el­keseredettsége ellenére nem adta fel a har­cot. Ontotta nagyszerű ötleteit az iroda­lom, a könyv szolgálatában. 1927 májusá­ban ő vetette fel elsőnek a magyar könyv ünnepének gondolatát. Ez ügyben terve-Benedek Elek­. 19 J könyvgrárto

Next