Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)
2003-02-01 / 2. szám
Praxis Amint lapunk olvasói észlelhetik, e számunkban már nem szerepel az antikvár könyvek árjegyzéke rovatunk: bizony két esztendő és egy hónap megjelent számaiban - összesen huszonegy lapszámban - megjelenvén, mostanra befejeződött az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár könyvek irányárjegyzéke aktualizált listájának közlése. Blaszik Juditot - aki az ÁKV antikvár csoportjának vezetőjeként valaha résztvevője volt az „árzsüriknek” - ama árjegyzékről, illetve az antikvár árjegyzékek történeti és jelenbeli vonatkozásairól kérdeztük. Érdemes lenne egyszer utánajárni, és kideríteni, hogy a különböző árjegyzékek nem egyidősek-e az antikváriumokkal. Eleinte valószínűleg, minden antikvárius csupán saját használatra készített jegyzéket, ámkészletének nyilvántartása végett. Idővel, miután a kereskedő kellő szakmai rangot vívott ki magának, nyilvántartása amolyan mértékadó és mértéktartó listává vált azok körében, akik rendszeresen felkeresték üzletét. Praktikusnak tűnt kinyomtatni az árjegyzékeket, melyek az időközben beinduló árverési üzlet nélkülözhetetlen kellékei lettek. Az árjegyzékek jelentős része éppen az árverések nyomán nyert végleges formát. A szakmabelieknek ezek az egykori listák ma is sok mindent mesélnek a múltról, másoknak csupán száraz adatok halmaza, szerzők, címek, árak és nem több. Egy tőlünk egyre távolodó világ könyvkultúrájának és piacának fennmaradt emlékei. Mint minden nyomtatványnak, az árjegyzékeknek is kialakult gyűjtőköre van. A Nyugat Antikvárium boltvezetője, Blaszik Judit jóvoltából lapozhattam fel Stemmer Ödön 1929- ben kiadott 9. számú angol nyelvű katalógusát. Jegyzékének első része a Magyarországgal foglalkozó műveket ismertette, a második pedig a kelet-európai országokkal összefüggésben kívánt segítséget nyújtani a művek és áraik területén. Ez volt az első antikváriusi katalógus, mely angol nyelven erről a témáról megjelent. Stemmer egyébként két évtizeden át minden üzletébe került kiadványról katalóguscédulát készíttetett. A cédulákon, a könyvészeti adatokon kívül azt is feltüntette, hogy kinek a birtokába jutottak a nyomtatványok. Az anyag azonban a főváros ostroma közben odaveszett - mint arról könyvében beszámol. „A húszas évek második felében három antikvár katalógust hoztam ki, melyek mindegyike egy körülhatárolt szakmakör raktárkészletét ismertette - írja Stemmer Ödön, az Egy antikvárius visszaemlékezései című memoárjában. - Mindezek forgalomba hozatalát hosszabb előmunkálatok után lehetett csak elindítani. Gondos és rendszeres csoportosítással és minél teljesebb anyaggal igyekeztem megjelenni. Legtöbb katalógusom nívós külseje és tartalma fivérem munkáját dicséri, aki ebben tökéletes volt. Az ilyen könyvészeti rendszerezéseket persze csak azok tudják méltányolni, akiknek van bibliográfiai jártasságuk. Én sohasem ontottam a katalógusokat, pedig ez könyvtárszerzeményeim révén módomban lett volna. Megvártam, amíg egy-egy szakcsoportból alapos katalógust készíthetek. Az ilyen katalógus aztán hosszabb időre elegendő volt ahhoz, hogy vevőköröm fenntarthassa cégemmel a kapcsolatát.“ Stemmer Ödön és a további neves elődök példáját követve az antikváriusok többsége mind a mai napig készít árjegyzéket saját használatra - tudtam meg Blaszik Judittól, akit arra kértem, hogy a katalógusokra és az árjegyzékekre vonatkozó általános tudnivalókat ossza meg velünk. - Manapság többnyire magányos tevékenység. A második világháborút követő években azonban még jeles hagyománya volt annak, hogy a korszak nagyra tartott antikváriusai Stemmer Ödön, Heks Tibor, Ambrus Károly, György József, Lőrincz Ernő találkoztak és személyesen vitáztak bizonyos könyvek áráról. Összevetették címlistáikat, érveket és ellenérveket említve, nem egyszer hosszas viták során határoztak meg egy-egy antik könyv kereskedelmi árát. Azt, hogy hány forinttól, hány forintig lehetséges a szóban forgó művet eladni és megvásárolni. Főként azokról a kiadványokról esett szó, melyek a Makkai-Horváth féle katalógusban megtalálhatók voltak. Akkoriban még sokkal gyakrabban került az antikváriumokba ritka könyvanyag, így olyasmiről is véleményt cseréltek, ami a jegyzékben esetleg nem szerepelt. Valamennyien kifogástalan úriemberek voltak, így becsületbeli ügynek tekintették, hogy tartaniuk kell magukat a megállapodásukhoz. Az meg sem fordult a fejükben, hogy ettől eltérje- HONTERUS ANTIKVÁRIUM 49. Aukció 2001. december 8. szombaton 10.30-kor ECE City Center Budapest V. Bajcsy Zsilinszki út 12. süniről az árjegyzékek meséinek 16 hanvMpgeusto A Honterus Antikvárium katalógusa