Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)

2003-02-01 / 2. szám

Praxis Amint lapunk olvasói észlelhetik, e számunkban már nem szerepel az antikvár könyvek árjegyzéke ro­vatunk: bizony két esztendő és egy hónap megjelent számaiban - összesen huszonegy lapszámban - megjelenvén, mostanra befejező­dött az Állami Könyvterjesztő Vállalat antikvár könyvek irányár­jegyzéke aktualizált listájának közlése. Blaszik Juditot - aki az ÁKV antikvár csoportjának ve­zetőjeként valaha résztvevője volt az „árzsüriknek” - ama árjegyzék­ről, illetve az antikvár árjegyzékek történeti és jelenbeli vonatkozásai­ról kérdeztük. É­rdemes lenne egyszer utánajárni, és kideríteni, hogy a különböző árjegyzékek nem egyidősek-e az antikváriumokkal. Eleinte valószínűleg, minden antikvárius csupán saját haszná­latra készített jegyzéket, ámkészletének nyilvántartása végett. Idővel, miután a kereskedő kellő szakmai rangot vívott ki magának, nyilvántartása amolyan mér­tékadó és mértéktartó listává vált azok körében, akik rendszeresen felkeresték üzletét. Praktikusnak tűnt kinyomtatni az árjegyzékeket, melyek az időközben beinduló árverési üzlet nélkülözhetetlen kellékei lettek. Az árjegyzékek jelentős része éppen az árverések nyomán nyert végleges formát. A szakmabelieknek ezek az egykori listák ma is sok mindent mesélnek a múltról, másoknak csupán száraz adatok halmaza, szerzők, címek, árak és nem több. Egy tőlünk egyre tá­volodó világ könyvkultúrájának és pia­cának fennmaradt emlékei. Mint minden nyomtatványnak, az árjegyzékeknek is kialakult gyűjtőkö­re van. A Nyugat Antikvárium bolt­vezetője, Blaszik Judit jóvoltából la­pozhattam fel Stemmer Ödön 1929- ben kiadott 9. számú angol nyelvű ka­talógusát. Jegyzékének első része a Magyaror­szággal foglalkozó műveket ismertet­te, a második pedig a kelet-európai or­szágokkal összefüggésben kívánt se­gítséget nyújtani a művek és áraik te­rületén. Ez volt az első antikváriusi ka­talógus, mely angol nyelven erről a té­máról megjelent. Stemmer egyébként két évtizeden át minden üzletébe ke­rült kiadványról katalóguscédulát ké­szíttetett. A cédulákon, a könyvészeti adatokon kívül azt is feltüntette, hogy kinek a birtokába jutottak a nyomtat­ványok. Az anyag azonban a főváros ostroma közben odaveszett - mint ar­ról könyvében beszámol. „A húszas évek második felében há­rom antikvár katalógust hoztam ki, melyek mindegyike egy körülhatárolt szakmakör raktárkészletét ismertette - írja Stemmer Ödön, az Egy antikvá­rius visszaemlékezései című memoár­jában. - Mindezek forgalomba hozata­lát hosszabb előmunkálatok után lehe­tett csak elindítani. Gondos és rend­szeres csoportosítással és minél telje­sebb anyaggal igyekeztem megjelenni. Legtöbb katalógusom nívós külseje és tartalma fivérem munkáját dicséri, aki ebben tökéletes volt. Az ilyen könyvé­szeti rendszerezéseket persze csak azok tudják méltányolni, akiknek van bibliográfiai jártasságuk. Én sohasem ontottam a katalóguso­kat, pedig ez könyvtárszerzeményeim révén módomban lett volna. Megvár­tam, amíg egy-egy szakcsoportból alapos katalógust készíthetek. Az ilyen katalógus aztán hosszabb időre elegendő volt ahhoz, hogy vevőkö­röm fenntarthassa cégemmel a kap­csolatát.“ Stemmer Ödön és a további neves elődök példáját követve az antikváriu­sok többsége mind a mai napig készít árjegyzéket saját használatra - tudtam meg Blaszik Judittól, akit arra kértem, hogy a katalógusokra és az árjegyzé­kekre vonatkozó általános tudnivaló­kat ossza meg velünk. - Manapság többnyire magányos tevékenység. A második világháborút követő évek­ben azonban még jeles hagyománya volt annak, hogy a korszak nagyra tar­tott antikváriusai Stemmer Ödön, Heks Tibor, Ambrus Károly, György József, Lőrincz Ernő találkoztak és személyesen vitáztak bizonyos köny­vek áráról. Összevetették címlistáikat, érveket és ellenérveket említve, nem egyszer hosszas viták során határoztak meg egy-egy antik könyv kereskedel­mi árát. Azt, hogy hány forinttól, hány forintig lehetséges a szóban forgó mű­vet eladni és megvásárolni. Főként azokról a kiadványokról esett szó, me­lyek a Makkai-Horváth féle katalógus­ban megtalálhatók voltak. Akkoriban még sokkal gyakrabban került az an­tikváriumokba ritka könyvanyag, így olyasmiről is véleményt cseréltek, ami a jegyzékben esetleg nem szerepelt. Valamennyien kifogástalan úriembe­rek voltak, így becsületbeli ügynek te­kintették, hogy tartaniuk kell magukat a megállapodásukhoz. Az meg sem fordult a fejükben, hogy ettől eltérje- HONTERUS ANTIKVÁRIUM 49. Aukció 2001. december 8. szombaton 10.30-kor ECE City Center Budapest V. Bajcsy Zsilinszki út 12. süniről az árjegyzékek meséinek 16 hanvMpgeus­to A Honterus Antikvárium katalógusa

Next