Magyar Könyvgyűjtő, 2004 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2004-04-01 / 2. szám
Bibliofilla forrásokat kutatta fel; Szilágyi Sándor (1827-1899) történetíró és Thallóczy Lajos (1856-1916) historikus, a Balkán múltjának avatott szakértője is értelemszerűen szakterülete irodalmát gyűjtötte. Szinnyei József bibliográfus (1830-1913) könyvtára mintegy 4000 kötetes volt; igazi tudományos értéket azonban gyűjteménye egyéb alkotórészei képeztek: 3000 hírlappal, 200000 levéllel és egyéb kézirattal, mintegy 1500 1848/1849-es aprónyomtatvánnyal, 15000 színlappal, továbbá naptárakkal, térképekkel, ponyvákkal, báli nyomtatványokkal valamint mintegy 35000 gyászjelentéssel rendelkezett. Nem kuriózumokat, hanem tudományos munkásságához forrásokat gyűjtött: legfontosabb műve mint köztudott 14 kötetes Magyar írók élete és munkái című biobibliográfiája; az életrajzi adatokat sokszor csak ezekből a különleges típusú dokumentumokból tudta összegyűjteni. Ezek a jelentős és fontos tudóskönyvtárak — említettük - csak bizonyos megszorításokkal tekinthetők bibliofil gyűjteményeknek, hiszen tulajdonosuk munkaeszközként, praktikus célból hozta azokat létre. Az új szellemű könyvgyűjtést az 1880-as években mindenekelőtt Szana Tamás (1844-1908) képviselte. Mára már meglehetősen elfelejtett alakja a „régi” századvég szellemi és irodalmi életének. Kétségtelen, hogy mint író és kritikus nem alkotott maradandót. Viszont fáradhatatlan szervezője az irodalmi életnek, egyik alapítója és hosszú időn keresztül titkára volt a Petőfi Társaságnak. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Mint mindenben, a könyvek világában is a francia stílus és ízlés híve volt. Tevékeny szerepet vállalt a Justh Zsigmond kezdeményezésére megalakult Műbarátok Köre munkájában, néhány szép könyv az ő tervezésében, közreműködésében látott napvilágot. De Szana mindenekelőtt gyűjtő volt és a bibliofilia népszerűsítője. 1888-ban jelentette meg A könyv régen és most című munkáját, az 1899-ben kiadott Egy amateur naplójából pedig a gyűjtés mindennapjait ismerteti meg olvasójával. Gróf Keglevich István (1840-1905) volt ennek a korszaknak egyik híres igazi bibliofilje. A regényes sorú (65 éves korában párbajban vesztette életét) színházi és operaházi intendáns mintegy 10000 bibliofil ritkaságot tartalmazó könyvtárából az 1882-es könyvkiállításon is bemutattak 17 különlegességet. Goldstein Henrik gyűjteménye nem méretével tűnt ki, mindössze 163 kötete volt a század elején élt bibliofilnek, ezek azonban káprázatos kötésükkel váltak híressé. 134 párizsi könyvkötőművész munkáját tartalmazta a kollekció, amely tulajdonosuk halála után külföldre került. Dicskei Dillesz Sándor mintegy 4000 kötettel, 386 térképpel és 26 kézirattal rendelkezett, könyvei között számos ősnyomtatványt és XVI. századi kötetet őrzött. Dévay József kistisztviselő volt, roppant komoly anyagi áldozatokkal, nagy szakértelemmel és kitartással hozta létre 2927 kötetes bibliofil tékáját, benne öt ősnyomtatvánnyal és három régi kézirattal. Széll Farkas (1844-1909) bíró szintén felkészültségével tűnt ki a kor gyűjtői közül, komoly irodalmi ismeretek birtokában alakította ki régiségekből álló 2700 kötetes bibliotékáját. Ő találta meg és adta közre a ma Széll Farkas-kódexként emlegetett XVI. századi magyar nyelvű históriás énekeket tartalmazó kéziratot. Glück Frigyes (1858-1931) szállodatulajdonos művészeti könyveket, Budapestre vonatkozó irodalmat valamint szakácskönyveket gyűjtött; utóbbiakból nemzetközi rangú kollekciót mondhatott magáénak. Az első kiadások ekkoriban váltak népszerű bibliofil ágazattá. Egyik korai és neves gyűjtője Szűry Dénes (1849-1909) író, műfordító, kritikus volt. 1907-ben tette közzé Száz év 1767-1867 címmel gyűjteménye katalógusát, melyben mintegy 2000 magyar szépirodalmi mű első kiadásának leírása szerepelt. Halála után tékája mint értékes különgyűjtemény a Fővárosi Könyvtárba került. A könyvtár Nákó Sándor gróf nagyszentmiklósi kastélyában. 16 JKönyv 10Yújtó