Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák II.
AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. 125 fok folyton ki-s bejárnak, hol ezer gyermek hangosan tanulja és fenhangon mondja fel leczkéjét, ott csendesség nem lehet. Az meg, hogy számtalan körben egyre-másra himbálják a tanulók felső testöket, sajátos komikus hatással van a nézőkre. Az udvar negyedik oldala mintegy összeolvad a főteremmel, ahová ezen át lehet csak bejutni, amely nem egyéb, mint a felnőttek tanterme. Ide törekesznek mindazok, akik a folyosókon, meg az udvaron hajlonganak. Ez az óhajtásuk pedig könnyen teljesülhet, mert az egyetembe való lépés jogát nem a tudás mértéke, hanem az évek száma szabja meg. Aki tehát 4-5 évig bólogatott a folyosókon, az megszerezte képesítését az egyetem nagy termére. A főiskola polgárai tehát az említettem oszlopos teremben vannak elhelyezve. Azt lehet mondani, hogy ahány az oszlop, annyi a csoportok száma, mert mindegyik oszlopnál egy-egy kis csoport hallgató üli körül a tanárt. A pléhtáblának itt már nincs helye ! Itt a hallgatókat kéziratokkal látják el, amelyekből egy példányt a tanár is tartogat kezében, hogy a szöveget megmagyarázza és azt világosan megértesse hallgatóival. Ezek a kéziratok persze mind a Koránból vannak másolva ! Valamennyien egy közös czélra, a Koránnak megértetésére törekesznek, így nem a betű szerinti betanulásra, hanem az értelmezésre fordítanak gondot. Végig jártam mindenik csoportot és megfigyeltem, hogy mikop oldják meg a tanárok feladatukat. És ha valahol, akkor itt tapasztalhatja az ember, hogy a milyen a tanár, olyanok a tanítványok. A nyájas és barátságos tanárok növendékeit össze sem lehet hasonlítani a mogorva tanárokéival. Ezeknek még az arckifejezésük is más, mint amazoknak. Ez nagyon érthető is az arab ifjaknál, kik vajmi kevés házi nevelésben részesülnek. Azok az arabok ugyanis, akiknek gyermekeik nevelők mellett nőttek fel, nem küldik fiaikat erre az egyetemre. Nevelők nélkül meg neveletlenek maradnak otthon a gyermekek, mert a háremekben nincs családi élet, nincs egyetértés, nincs bizalom , a gyengédségnek meg még a fogalma is ki van zárva. Valóságos áldás tehát az illemtudó tanító, kitől barátságos modor és nyájasságot sajátíthatnak el a tanítványok. Csakhogy ilyen kedves tanító nem sok akad a márványoszlopoknál, de annál meglepőbb, ha a sok között egy-két jóképű tanítót mégis talál az ember. Egyik különösen magára vonta figyelmemet, kinek modora és jóízű magyarázata nagyon meghaladta valamennyiét. Ez is, mint a többi tanártársai, kezében tartotta a hallgatókéval ugyanazon szövegű kéziratot és felolvasott egy-egy pontot. A felolvasást követte a magyarázat. Lendülettel, mosolygó arczcal, hangsúlylyal és