Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák II.

AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. 127 börtönök éjszakára zsúfolásig megtelnek tanulókkal, akkor azt hiszem, hogy úgy az egészségi viszonyokról, mint a rendetlenségről is eleget mondtam. A tisztaság az egyetemen sem kényes oldaluk az araboknak! A fo­lyosókat és a főtermet csak nagy ritkán söprik végig. Hanem hát poros is ott minden, a hová csak lép vagy megy az ember. Szerencse, hogy nyi­tottak a folyósok és hogy nincsenek ajtai a nagy teremnek, a hová sza­badon juthat a födotlen udvar levegője, másként nem lehetne kiállani a.üledt levegőt, mint a minő fojtott a lég az éjjeli fülkékben, pedig ezek csak deszkafallal vannak elkülönítve a folyosóktól. íme az arabok főiskolája, a mely kilenczszáz éves fennállása óta egy tapodtat sem haladt előre a tudomány utján. Hihetetlen, hogy ilyen az egyeteme annak az országnak, a hol ezredévekkel ezelőtt építették a hatalmas pyramisokat, a hol egykor a múmiákat a jövő ezredek bámulására tudták elkészíteni, a hol művé­szi kivitelű koporsókat helyeztek el a remek halottas kamrákba, a hol valaha durva fejszékkel is hatalmas szobrokat faragtak, majd később, a vésőkkel, már eszméket is alkottak azokon ; a hol a hieroglyphákkal már a legrégibb múltban is képesek voltak az emberek gondolataikat megörökíteni, szóval : a hol a múzeumokban felhalmozott műemlékek arról tanúskodnak, hogy ezen a földön egykor a kultúrának minden ága magas fokon állott. Az ó-kor embereit, a kiknek az utó-korra maradt műveik arra vallanak, hogy voltak eszméik, föléjök helyezem a mai egyetemi polgá­roknak, kik bármennyire tudják is a mindentudó Koránt, azért mégis tudatlanok. A költői értékkel ia biró hieroglyphákat pedig egykor bizonyára nehezebb volt rávésni a márványlapokra, mint ma az arab betűket rámá­zolni a pléhtáblákra. De azért mégis csak mozog a föld Egyiptomban is ! Ebből az egyetemből kerülnek ki az ország papjai, sőt egyik-másik még miniszterségre is fölvitte. És azért a Nílus nem fordul vissza pirulva az egyenlítő felé ! A vén pyramisok sem búvnak szégyenükben a föld alá, hanem csak szomorúan gondolnak vissza az ő ifjú korukra, a mikor sok minden másként volt itten ! Bkksits Ignácz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék