Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák III.

199 AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK, mivel azt akarják jelezni, hogy a­mit már el tudnak olvasni, azt le is tudják írni. Házi feladatot is kapnak a tanulók a ferenczrendieknél. A tanító néhány szót felír a táblára, persze csakis az ismert betűk­ből összeállítottakat. Ezeket a tanulók palatábláikra föl-, illetve lejegyzik és otthon tintával és tollal irkáikon letisztázzák, hogy másnap a tanítónak bemu­tathassák. Ezt így folytatják mindadddig, míg írni és olvasni meg nem tanulnak. A nyelvtanítás nem ütközik nagyobb akadályba a szerzetesek iskoláiban, a­hová túlnyomólag olyan gyermekek járnak, kik otthon is több nyelven szoktak beszélni. Kairóban és környékén ugyanis minden valamire való ember 3—4 nyelvet beszél. Itt a bölcsek lakói is csak úgy alusznak jóízűen, ha a monoton arab dal a kellemes csengésű franczia és olasz dallal váltakozik. Az iskola tehát csak folytatja azt, a­mit a család már a bölcsőnél megkezdett. A franczia és olasz nyelv köteles tantárgy a szerzetesek iskoláiban, melynek elsajátítására kiváló gondot fordítanak. Egyik órában franczia, a másikban olasz tankönyvekből olvasnak meséket, majd kisebb érdekes elbeszéléseket. Az olvasottaknak rövid tartalmát elmondatja velük a tanító azon a nyelven, a­mely nyelven olvastak, majd ugyanazon olvas­mányt elmondatja velük a rabul is. Ezt az eljárást igen helyesnek talál­tam, mert így a kis­fiúknak nem csak a tartalommal, hanem az átfordí­tással is kell vesződniük , vagyis egyszerre két munkát kell végezniük. Kisebbb olvasmányokat könyv nélkül is megtanulnak a kis apróságok. Nyelvtani szabályok még dióhéjban sem igen fordulnak elő, mondat­tanról meg szó sincs. Gazdaságtan, politikai földrajz stb., a­melyek a mi elemi iskoláink tantárgyait tarkítják, teljesen ismeretlenek. A földrajz­ból elég, ha a világrészeket tudják, a történelemből is elég nekik, ha tudják, hogy kik laktak valaha Egyiptomban, de hogy azok mit csinál­tak, azt már fölöslegesnek tartják megtanulni. Az éneket nagy előszere­tettel művelik, a­mit közönségesen világi tanítók tanítanak. Oly kelle­mesen hat az emberre, mikor túl a tengereken, a kis rézbőrű apróságok rákezdenek egy-egy európai dalra. Hogy ne mondjak többet, hallottam a «Travara brndie-t» is, a­mit különben az arab katona­zenekar is nagy hévvel játszik a sétatereken. A zenetanulás nehezen kötelező mindenkire, mert csak egyeseket láttam tanulni. Többnyire csak a zongorát és a fúvóhangszereket hasz­nálják. Én legalább hegedűt és czimbalmot nem láttam ezekben az iskolákban. Az iskolák berendezésével, habár e tekintetben gyökeres javításra van szükség, mégis az arabokéval szemben, meg voltam elégedve.

Next