Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák III.

AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. 201 A nyelvtanítást az olvasottak összefoglaltatásával és az egyes olvasmányok könyv nélkül való felmondatásával együtt végzi a tanító. A kezdőkkel az olvasmányt csak azon nyelven mondatja el, a­mely nyel­ven azt olvasták. A haladóknak már franczia és olasz nyelven is el kell mondaniok az arab szövegű olvasmányt és viszont. Azok pedig, kik az angol nyelvben is jártasak, angolul is elmondják a tartalmat, ámbár az angol nyelv nem kötelező tantárgy. Nekem nagyon tetszett, hogy mennyire vigyáznak egymásra ezek a kis­fiúk, mikor a tartalmat felmondják. Ha az eredeti szöveg másként van, vagy nem csinosan fejezte ki magát valamelyik, azonnal jelentkez­nek azok, kik jobban emlékeznek a szövegre, majd azok, kik szebb kife­jezést, illetve szólásformát tudnak. A figyelem ébrentartását és a közös érdeklődést nem csak azzal iparkodik a tanító fentartani, hogy hol az egyikkel, hol meg a másikkal folytattatja, hanem főleg azzal, hogy meg­dicséri azokat, kik helyesen javítottak. A könyv nélkül való felmondásra és a betanultaknak tanuló­társaik előtt való elszavalására is nagy gondot fordítanak a missiona­­riusok. Azt hiszem, hogy ezt a szokást a jezsuiták kalksburgi iskolájától vették át, mert bámulatos, hogy mennyit meg tudnak ezek a kis­fiúk tanulni könyv nélkül, és hogy mind bátran lépnek tanulótársaik elé, hol egész hévvel declamálják végig a betanultakat. Hogy pedig a nyilvános­ság meg ne lepje őket, kisebb színdarabokat, majd a nagyobbakból kivo­natokat tanulnak meg, a­miket tanítóik jelenlétében a rögtönzött szín­padon egymás előtt el is játszanak. Egész ünnepszámba mennek az ilyen kísérletek, mikor az emel­vényen ezek a kis hősök bemutathatják magukat társaiknak, a­hol egy­szersmind arra is nyílik alkalmuk, hogy ének- és zene­képességekről is számot adjanak. Ha aztán ezekben kellőleg begyakorolták magukat, alig várják, hogy a nagy közönség előtt is felléphessenek, mi többnyire a vizsgálatok alkalmával szokott megtörténni. Az elért eredményt, azt hiszem, hogy legjobban feltüntetem azzal, ha leírom az 1805-ik évi február havi vizsgájukat. Az ilyen vizsganap valóságos ünnepszámba megy Helouanban. — Csak meghívó felmutatásá­val lehet belépni az iskola feldíszített négyszögű udvarába, hol a színpaddal szemben, a meghívón kitüntetett számú széken foglal helyet az ember. Ezeken a meghívókon közölve vannak, hogy minő darabokat fognak játszani és szavalni a tanulók. Meghívót rendesen csak az osztrák-magyar konzulnak, a szülők­nek, a tanügybarátoknak és azoknak szoktak küldeni, kik megjelenések­­kel emelik az ünnep fényét. Bámulatba ejtett az a nagy érdeklődés, a­melylyel a tanügy iránt túl a tengereken találkoztam.

Next