Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák III.
AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. 201 A nyelvtanítást az olvasottak összefoglaltatásával és az egyes olvasmányok könyv nélkül való felmondatásával együtt végzi a tanító. A kezdőkkel az olvasmányt csak azon nyelven mondatja el, amely nyelven azt olvasták. A haladóknak már franczia és olasz nyelven is el kell mondaniok az arab szövegű olvasmányt és viszont. Azok pedig, kik az angol nyelvben is jártasak, angolul is elmondják a tartalmat, ámbár az angol nyelv nem kötelező tantárgy. Nekem nagyon tetszett, hogy mennyire vigyáznak egymásra ezek a kisfiúk, mikor a tartalmat felmondják. Ha az eredeti szöveg másként van, vagy nem csinosan fejezte ki magát valamelyik, azonnal jelentkeznek azok, kik jobban emlékeznek a szövegre, majd azok, kik szebb kifejezést, illetve szólásformát tudnak. A figyelem ébrentartását és a közös érdeklődést nem csak azzal iparkodik a tanító fentartani, hogy hol az egyikkel, hol meg a másikkal folytattatja, hanem főleg azzal, hogy megdicséri azokat, kik helyesen javítottak. A könyv nélkül való felmondásra és a betanultaknak tanulótársaik előtt való elszavalására is nagy gondot fordítanak a missionariusok. Azt hiszem, hogy ezt a szokást a jezsuiták kalksburgi iskolájától vették át, mert bámulatos, hogy mennyit meg tudnak ezek a kisfiúk tanulni könyv nélkül, és hogy mind bátran lépnek tanulótársaik elé, hol egész hévvel declamálják végig a betanultakat. Hogy pedig a nyilvánosság meg ne lepje őket, kisebb színdarabokat, majd a nagyobbakból kivonatokat tanulnak meg, amiket tanítóik jelenlétében a rögtönzött színpadon egymás előtt el is játszanak. Egész ünnepszámba mennek az ilyen kísérletek, mikor az emelvényen ezek a kis hősök bemutathatják magukat társaiknak, ahol egyszersmind arra is nyílik alkalmuk, hogy ének- és zeneképességekről is számot adjanak. Ha aztán ezekben kellőleg begyakorolták magukat, alig várják, hogy a nagy közönség előtt is felléphessenek, mi többnyire a vizsgálatok alkalmával szokott megtörténni. Az elért eredményt, azt hiszem, hogy legjobban feltüntetem azzal, ha leírom az 1805-ik évi február havi vizsgájukat. Az ilyen vizsganap valóságos ünnepszámba megy Helouanban. — Csak meghívó felmutatásával lehet belépni az iskola feldíszített négyszögű udvarába, hol a színpaddal szemben, a meghívón kitüntetett számú széken foglal helyet az ember. Ezeken a meghívókon közölve vannak, hogy minő darabokat fognak játszani és szavalni a tanulók. Meghívót rendesen csak az osztrák-magyar konzulnak, a szülőknek, a tanügybarátoknak és azoknak szoktak küldeni, kik megjelenésekkel emelik az ünnep fényét. Bámulatba ejtett az a nagy érdeklődés, amelylyel a tanügy iránt túl a tengereken találkoztam.