Magyar Pedagógia 5. (1896)
KARDOS ALBERT: Békési Gyula (1847–1896)
204 KARDOS ALBERT, hogy a patriarchális osztályrendszert fölváltja a mérsékelt szakrendszer, hogy az évenként váltakozó igazgatóságot három évre terjesztik, amely meghosszabbított igazgatói tiszttel két ízben is őt tüntetik ki, hogy a zsúfolt osztályok parallel osztályokra szakadnak, amelyek aztán állandósulnak, hogy tanárok és tanulók között meghonosul a rend és fegyelem, nem is említve azt az óriás munkát, melyet Békési a felekezeti tanterv újjáalkotásában, a tárgyak és tananyag helyesebb csoportosításában fejtett ki. Midőn 1884-ben ő foglalja el az újonnan szervezett debreczeni tankerület főigazgatói székét, más és bizonyára még magasabb rendű czélt tűz maga elé. A legnagyobb, de egyúttal a legelmaradottabb tankerület terhe és vesződsége szakad reá, mely kerület Máramaros-Szigettől és Sárospataktól H.-M.-Vásárhelyig terjed. Magában foglalt e tankerület mindenféle jellegű és fajú középiskolát, csak olyat nem, amely az 1883. évi középiskolai törvény követelményeinek megfelelt volna. Jobbára csonka intézetek, düledező szűk helyiségekkel, alig számbavehető avagy épen semmiféle fölszereléssel, hiányos tanári karral, a tanároknak megszégyenítő csekély javadalmazásával, a cultúra iránt ha nem is érzéketlen, de távolról sem kellően fogékony fentartó testületekkel. Békési kitűzte a kettős czélt : a kerületébe eső protestáns gymnasiumokat versenyre szorítani az állami intézetekkel, másrészt a kulturális tekintetben elhanyagolt magyar Alföldet, a kormánytól is mostohán gondozott tiszta magyarságot mentős több teljes középiskolával ellátni. A kettős őzésért hol lelkesítve, hol gúnyolva, egyszer szelíd, másszor drasztikus eszközökkel, néha az érdekelt közönség áldozatkészségét felkeltve, néha a kormány jóindulatát, az állami segítséget megnyerve, élte végéig küzdött szívós kitartással, fáradhatatlan buzgósággal. Nem is haladt a középiskolai törvény életbelépte óta egy tankerület sem annyit, mint a Békésié. Ő alatta lett csonkából teljessé a nyíregyházi, szentesi, mezőtúri, kisújszállási, nagykárolyi gymnasium, a debreczeni főreáliskola, ő alatta költöztek a fölsorolt intézetek új épületbe s a fölsoroltakon kívül még a máramaros-szigeti, a karczagi stb. ; ő alatta emelkedett a tanári fizetés némely helyütt épen kétszer akkorára, ő alatta nyert a kerületébe tartozó iskolák legnagyobb része jövőjüket örökre biztosító állami segítséget. De nemcsak az intézetek falába van belevésve az ő neve, mélyen ott kell lennie az alája rendelt tanárok hálás emlékezetében is. Az öszszes főigazgatók között bizonyára ő volt a legpuritánabb, a legegyszerűbb megjelenésű, aki ha rideg, magába vonuló természeténél fogva nem barátkozott is egykönnyen, de sohasem éreztette hatalmi felsőbbségét, sohasem tartotta és tarthatta magát valami felsőbb rendű lénynek, sohasem nehezedett rá a tanári karokra bosszantó pedantériával.