Magyar Pedagógia 5. (1896)
GYULAI BÉLA: Tankötelesek nyilvántartása Budapesten
A TANKÖTELESEK NYILVÁNTARTÁSA BUDAPESTEN. 271 ségekbe ütközik, mint kis városban, vagy épen faluhelyen, ahol mindenki tudja könyv nélkül, kinek van tanköteles gyermeke s hogy az jár-e iskolába. Budapesten nagyon nehéz már a tanköteleseknek puszta összeírása is, hogy ne volna akkor nehéz az ellenőrzésük ily helyen, hol annyiféle és oly sok iskola van. De azért mégsem lehetetlen, mert ha lehetetlen volna, akkor más nagy városok sem tudták volna e dolgot rendbe hozni. Pedig oly rend van e tekintetben pl. Bécsben, hogy ha onnét egy tanköteles gyermek Budapestre költözik, az illető bécsi iskolaszéktől előbb ideérkezik az erre vonatkozó értesítés, mint maga a gyermek. Ezt személyes tapasztalatból tudom. A következőkben előadjuk javaslatunkat sine ira et studio, mert nem sérteni, hanem használni akarunk, arra nézve, hogyan rendezheti ez ügyet a főváros. Először is szervezzen ismétlőiskolákat mindazon helyeken, ahol annak szüksége mutatkozik. Ez főleg a leányok számára elkerülhetetlenül szükséges, mert a fiúk mégis járhatnak — mint iparos vagy kereskedő tanulók — az ipar- vagy kereskedelmi iskolákba , de a szegény leányok, ha elvégezték az elemi iskola VI. osztályát s akár otthon maradnak a családban, akár valami foglalkozás után néznek, többé nem járhatnak iskolába, mert számukra nincsen megfelelő intézet. Pedig bizony szükséges volna a leányoknak is a továbbképzés ! Ezt az ismétlő iskolát lehetne igazán az élettel összekapcsolni, ha az elméleti tantárgyakon kívül a háztartásban előforduló összes teendőkben ott gyakoroltatnának, amire különben sem volt a leányoknak alkalmuk a mindennapi iskolában. Eddig csak egy ismétlő leányosztálya van a fővárosnak, mégpedig az Istenhegyi elemi iskolában. Miképen remélhetnénk sociális téren is javulást, ha a gyermekekről 12 éves koruk után már nem gondoskodunk ? Innét van a sok csavargó fiú és a sok rossz leány. Egy másik, mégpedig nagyon fontos dolog volna a tankötelesek öszszeírását és nyilvántartását más műveit államok példájára mielőbb elrendelni. Igaz, hogy pár év óta már összeírják, de az anyagot föl nem dolgozzák, s nyilvántartás egyáltalán nincs. Erre nézve legyen szabad konkrét javaslatot tenni s különösen a berlini és prágai eljárások tanulmányozása után a következő módot ajánlani. 1. A központban (talán a tanügyi osztályban, vagy a statisztikai hivatalban) bízzon meg a hatóság egy tisztviselőt a tankötelesek összeírásával és ellenőrzésével. E tisztviselő évenként május első napjaiban kihordók által, vagy az elöljáróságok útján szétküldi a háztulajdonosoknak a nyomtatott összeíró űrlapokat, minden iskolakötelesre egyet számítva. A lakóházakban eszközölt összeírás helyességéért a háztulajdonosok bírság terhe alatt (10—50 frt) tétetnének felelősekké. A kitöltött s a háztulajdonosoktól aláírt űrlapokat 8 nap múlva a kihordók össze