Magyar Pedagógia 5. (1896)

GYULAI BÉLA: Tankötelesek nyilvántartása Budapesten

A TANKÖTELESEK NYILVÁNTARTÁSA BUDAPESTEN. 271­ ségekbe ütközik, mint kis városban, vagy épen faluhelyen, a­hol mindenki tudja könyv nélkül, kinek van tanköteles gyermeke s hogy az jár-e iskolába. Budapesten nagyon nehéz már a tanköteleseknek puszta összeírása is, hogy ne volna akkor nehéz az ellenőrzésük ily helyen, hol annyiféle és oly sok iskola van. De azért még­sem lehetetlen, mert ha lehetetlen volna, akkor más nagy városok sem tudták volna e dolgot rendbe hozni. Pedig oly rend van e tekintetben pl. Bécsben, hogy ha onnét egy tanköteles gyermek Budapestre költözik, az illető bécsi iskolaszéktől előbb ideérke­zik az erre vonatkozó értesítés, mint maga a gyermek. Ezt személyes tapasztalatból tudom. A következőkben előadjuk javaslatunkat sine ira et studio, mert nem sérteni, hanem használni akarunk, arra nézve, hogyan rendezheti ez ügyet a főváros. Először is szervezzen ismétlőiskolákat mindazon helyeken, a­hol annak szüksége mutatkozik. Ez főleg a leányok számára elkerülhetet­lenül szükséges, mert a fiúk mégis járhatnak — mint iparos vagy keres­kedő tanulók — az ipar- vagy kereskedelmi iskolákba , de a szegény leányok, ha elvégezték az elemi iskola VI. osztályát s akár otthon marad­nak a családban, akár valami foglalkozás után néznek, többé nem jár­hatnak iskolába, mert számukra nincsen megfelelő intézet. Pedig bizony szükséges volna a leányoknak is a továbbképzés ! Ezt az ismétlő iskolát lehetne igazán az élettel összekapcsolni, ha az elméleti tantárgyakon kívül a háztartásban előforduló összes teendőkben ott gyakoroltatnának, a­mire különben sem volt a leányoknak alkalmuk a mindennapi isko­lában. Eddig csak egy ismétlő leányosztálya van a fővárosnak, még­pedig az Istenhegyi elemi iskolában. Miképen remélhetnénk sociális téren is javulást, ha a gyermekekről 12 éves koruk után már nem gondoskodunk ? Innét van a sok csavargó fiú és a sok rossz leány. Egy másik, még­pedig nagyon fontos dolog volna a tankötelesek ösz­­szeírását és nyilvántartását más műveit államok példájára mielőbb elren­delni. Igaz, hogy pár év óta már összeírják, de az anyagot föl nem dol­gozzák, s nyilvántartás egyáltalán nincs. Erre nézve legyen szabad konkrét javaslatot tenni s különösen a ber­lini és prágai eljárások tanulmányozása után a következő módot ajánlani. 1. A központban (talán a tanügyi osztályban, vagy a statisztikai hivatalban) bízzon meg a hatóság egy tisztviselőt a tankötelesek össze­írásával és ellenőrzésével. E tisztviselő évenként május első napjaiban kihordók által, vagy az elöljáróságok útján szétküldi a háztulajdonosok­nak a nyomtatott összeíró űrlapokat, minden iskolakötelesre egyet szá­mítva. A lakóházakban eszközölt összeírás helyességéért a háztulajdo­nosok bírság terhe alatt (10—50 frt) tétetnének felelősekké. A kitöltött s a háztulajdonosoktól aláírt űrlapokat 8 nap múlva a kihordók össze­

Next