Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák I.

58 BEKSITS IGNÁCZ. mam meggyőződni, hogy a kis fiuk egész örömmel folytatták az : Alláhu akbar . . . imára való felhívást, ha én belekezdettem. így csak a betűkkel kell nekik vesződniük. A betűket legtöbb helyen külön is tanítják, de némely vidéki isko­lában úgy tanulják azokat a fiúk, hogy a Koránnak lemásolt mondatai­ban meg kell nekik határozni és nevezni az ugyanazon betűket. Időmnek javarészét azonban Helouanban, Egyiptomnak szép mező­városában töltöttem el, hol a khedive villáján kívül százával pompáznak a szebbnél-szebb épületek, így ennek a gyönyörű villatelepnek arab elemi iskolájába nap-nap után betekintettem. Az igazat megvallva szórakozta­tott is a nagy zsibongás és hajlongó apróság, jóllehet a tanítónak durva viselkedése bántotta jóérzékemet. Ebben az iskolában a tanítás nem jöhet számításba, így csak a tanulásról szólhatok. Mindegyik gyermek kezében egy téglány alakú pléhtábla van. Erre másolják le tintával a Koránból a kivonatolt mondatokat. A kezdők többnyire a hallásból is ismert szöveget másolgatják le. — A haladók­nak már nemcsak másolniok kell, hanem a leirtakat meg is kell tanul- niok. A lemásolás után nagy hévvel, zajongva, jobban mondva kiabálva tanulják leczkéjöket, mi közben annyira bólogatnak, hogy majdnem a földbe ütik az orrukat. A kezdők a szöveg lemásolása, a haladók a szöveg megtanulása' után a tanító elé járulnak. A morcz tanító kezébe veszi a pléhtáblát és a kezdőktől meg-megkérdi egyik-másik betű nevét majd felolvastatja velük a másolatot, a haladókkal pedig könyv nélkül mondatja fel. Jaj ! ha hiba esett a másolatban, vagy.ha elakad valamelyik a felmondásban. A testi büntetés (többnyire arczúlütés) ilyenkor el nem maradhat, mire a kis apróságok szó nélkül a helyökre mennek és tovább másolják vagy tanulják leczké­jöket. Nagy annak a tanulónak az öröme, ki szó és ütleg nélkül kapta vissza táblácskáját. Örömében eszeveszetten rohan ki az utczára, hogy a tintát homokkal ledörzsölje a pléhtábláról és hozzálát annak a mon­datnak a másolásához, a mi a kifeszített lapon következik. A rendetlenkedő, rakonczátlan vagy dulakodó tanulókkal szem­ben szíjkorbácshoz szokott folyamodni a helouani tanitó, kinek inkább a fölindulása vagy vérmérséklete, mint a kihágás nagysága szabja ki a büntetés mértékét. A könnyek nem sokat használnak ! A szívtelen tanító nem sokat ád sem a könnyekre, sem a keserves jajokra ! Útbaigazítást is édes keveset ad a tanító, az engedelmességhez, meg a legnagyobb szigorral szoktatja őket az, kitől ildomosságot és nyá­jasságot sem sajátíthatnak el, mert majd egykedvűleg szívja csibukját, majd fölháborodva osztogatja a büntetést. — Elismerésre vagy dicséretre

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék