Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák I.

60 BEKSITS IGNÁCZ. községek, a hol az idegenek, főleg a betegek szoktak télen tartózkodni, a kiktől jelentékeny hasznot húznak a benlakók, mert mindenüket érté­kesíthetik. — Ezek az üdülő-helyek pedig többnyire Kairó környékén feküsznek. — A lakosság többi tartózkodási helye nem igen megy falu­számba. A sárból készült kunyhók lakói majdnem nomád életet élnek. Ha itt megunták magukat, fölszedik sátorfájukat és holnap után már nj falujokban laknak. Az ilyen, szabad ég alá szokott nép nem sokat törő­dik gyermekei oktatásával. Ott, a hol eső és hideg soha sines, ott a gyermekek elhentereg­hetnek, vágy eljátszhatnak addig, míg estére kelve a szülők visszatér­nek sál-kunyhóikba. Az állandó jó idő tehát nem kényszeríti a szülőket arra, hogy gyermekeik miatt aggályoskodjanak ! Gyermekeik taníttatása sem hábo­rítja azokat, kik maguk sem tanultak. A szülők tehát az iskola szükségét nem nagyon érzik, hogy az ő távollétökben a tanító ott gyakorolja helyettök a felügyeletet, és hogy az Írás és olvasásra is megtanítsa az Írni és olvasni nem tudó emberek gyermekeit, Az üdülő-helyek többnyire a sivatagon feküsznek. Helouan is az Arab-sivatagra épült. Sem itt, sem a Nilusparton nincsenek kocsiutak, így csak szamárháton mehettem el több apró-cseprő faluba, de iskolát egyikben sem találtam. Az üdülő-helyek községeiben azonban mindenhol akadtam isko­lákra. Mintha a czivilizáczió magvát hintenék el ott az európai betegek ! ' Ezeknek a kis községeknek már vannak lakható házaik, vannak utczáik, vannak kertjeik, a lakosság meg nem menekül sőt közeledik az idegen felé, kiknek nyelvéből is iparkodik pár szót elsajátítani, hogy hízelegjen a más világrész embereinek, mert így biztosan számíthat bak- sisra is. Magától értetődik, hogy itt az iskola nem hiányozhatik, a hová a szomszédos falucskák is szívesen beküldik gyermekeiket. A mit a halouani iskolában tapasztaltam, majdnem ugyanazt lát­tam kevesbbé durva tanítóktól a kairóiakban is. Csak hogy minél inkább távolodunk a fővárostól, annál inkább fogynak az iskolák és egyre dur­vábbak a tanítók. A főváros és a vidék iskoláinak tananyagában és mód­szerében azonban semmi feltűnőbb különbség nem létezik. Materia, Kuba vagy Helouan iskoláiban csak úgy kikap a rosszúl másoló fiúcska, mint Kairónak bármelyik félreeső iskolájában. Egyet azonban a fővárosban mégis tapasztaltam a vidéki iskolákkal szemben. Megesik ugyanis, hogy az iskolából hazatérő fiúcskák a «Khe- dive-hymnus»-t éneklik, és hogy Kairóban kezdenek már játszani a tanulók.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék