Magyar Pedagógia 7. (1898)
WESZELY ÖDÖN: Dreisziger Ferencz: Lakóhelyi ismeretek
IRODALOM. 18. Lakóhelyi ismeretek. Vezérkönyv az egy teremben tanítandó népiskolai I., II. osztály számára. Az új püspökkari tanterv alapján irta Dreißiger Fermez, kath. tanítóképzőintézeti tanár. Pozsony—Budapest 1997. Kiadja Stampfel Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedő. E könyvben a szokatlan czím alatt az az anyag van tárgyalva, melyet tantervünk és a praxis beszéd- és értelemgyakorlatoknak nevezett el. Nem egyéb e munka tehát, mint vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításához. A szerző azért nevezi így ezt a tárgyat, mert az új püspöki tanterv is ezt a nevet használja. A baj csak az, hogy ez a tanterv még nincs jóváhagyva, s kétséges, vájjon életbe lép-e valaha. Igaz, hogy ez az új czím helyesebb, de a régi már egészen átment a köztudatba, s így kérdéses, hogy bármilyen új elnevezést is sikerülhet-e átalánossá tenni. Igaz az is, hogy a tantárgy e régi rossz czímének is jelentékeny része van abban, hogy ezt a tantárgyat olyan nagyon félreértették, s tanítani nem tudták. Bizony még ma sem szűrődtek le egészen e tárgyról a nézetek, s csak a legutóbbi sok reformtervezgetés alkalmával is a legkülönbözőbb s a legellentétesebb véleményeket olvashattuk. Annyit azonban (ha nem is mindenki) talán a legtöbb gyakorlati tanférfiú mégis meg fog engedni, hogy erre a tantárgyra szükség van. Szükség van pedig azért, mert ez a tantárgy adja a tanításkezdetén a reális anyagot. Ha tehát ez nincs, akkor az első osztályban a gyermek csupa formális tanulmánynyal él, csakis alaki képzést kap. Az írás, olvasás, számolás, teljesen formális tanulmányok. Okvetlenül szükség van tehát ezek mellett olyan tárgyra, mely anyagot is ad. Ez az anyag is részben humanistikus, részben reális irányú. A humanistikus (érzületi) anyag itt nem lehet más, mint a mese, mert ez felel meg a gyermeknek a lelki fejlődése fokán ; a reális anyag pedig a közvetlen környezetből, a gyermek szemlélete köréből lehet véve. Megszűnik tehát ez a tárgy önmagától, ha mindezekhez az olvasókönyv olvasmányai nyújtanak majd anyagot, s az egyes tantárgyak, melyek itt még — mint hajdan a tudományok fejlődése kezdetén — együtt vannak, — lassanként szétváltan és önállóan jelentkeznek. Azért hibás a régi czím, mert ezt a tantárgyat, mely voltakép anyagot adni van hivatva, formalisztikus tanulmánynak tünteti föl. Azért nem egészen találó ez az új czím sem, mert a tárgynak csak egyik felét, a reáliákat jelzi, az érzületi anyagot, a népmeséi részt, melynek pedig talán túlsúlyban is kellene lenni, nem. Pedig Dreisziger maga sem mellőzi ezt a gyakorlatban. Egyenlőképen ad mind a két anyagból. De kezdjük az elején. A könyv okos és világos bevezetésben elméletileg is fejtegeti tárgyát. E bevezetésnek leg-