Magyar Pedagógia 11. (1902)
Walter Gyula: Az iskolai munka és pihenés - Holzmann Ignácz: Gyermekeink nevelése
IRODALOM. 59 Örömmel látjuk különben, hogy egyetemi tanáraink körében is terjed az érdeklődés a közoktatási kérdések iránt. Szép, hálás és nálunk még alig művelt tér kínálkozik ezen érdeklődés kielégítésére egyetemi oktatásunk bajainak föltárásában és az orvosszerek megkeresésében. Az iskolai munka és pihenés. Az orsz. kath. tanügyi tanács Budapesten. 1901 jan. 20. tartott ülésén felolvasta dr. Walter Gyula. Budapest, Stephaneum nyomdája. 1901. Walter dr. felolvasása érdekes is, tanulságos is. Szorosan az iskolai egészségügy terén mozog értekezése, az iskolai munka és pihenés viszonyait vizsgálja, e nemű kísérletek köréből számol be egyről-másról, ismerteti a Németország (és Ausztria) iskoláiban (népiskoláiban) meghonosított «hőségi szünetek» intézményét. Lényege abból áll, hogy a melegebb nyári hónapokon keresztül a délutáni, sőt a délelőtti előadás is elmarad, ha a hőmérő bizonyos magasságra (18 vagy 20 fokra) emelkedik. Eredete három évtizedre nyúlik vissza : az első intézkedést Würtemberg tette 1870 decz. 28-án, mely szerint szünetel a délutáni előadás, ha a hőmérő délelőtt 20 fokot mutat. Hazánkban a hőségi szünetek eddigelé ismeretlenek, pedig a délutáni előadást meleg nyári napokon sem pedagógiai, sem egészségügyi szempontból védeni és pártolni nem lehet. Walter a tanítás idejének új beosztását, a délutáni órák korlátozását, sőt lehetőleg teljes beszüntetését kívánja az ország összes népiskoláiban, s erre a főváros iskoláinak példája is bátorítja. B. F. Gyermekeink nevelése. Foltin A. után átdolgozta Holzmann Ignácz. Budapest, 1901. Athenæum. Mindig örömmel fogadok és olvasok olyan könyvet, melynek czélja a nép műveltségének emelése, de különösen örülök, ha a nevelés köréből találok ily munkákat, mert meg vagyok győződve, hogy a nevelés kérdése a társadalmi kérdések elseje. Az összes szocziális bajokat csak akkor sikerül megoldani, ha tudásban és jellemben erős férfiak kerülnek ki a család, az iskola köréből. Hogy a nevelés mily fontos, azt nem elég hangsúlyozni, hanem a helyes nevelés elveire, a családi nevelés, a házi nevelés tudatossá tételére kell vezetni azokat, kiktől legtöbb függ : az anyákat. Nagyon is igaza van b. Szvorényin/тек, ki ugyanily irányban, de nagyobb szabású könyvének bevezetésében azt mondja : «Átalakulást vár családi s nyilvános életünkben sok más; semmi sürgősebben, mint házi nevelésünk. Újjá fogná ez szülni erkölcsi és társadalmi életünket.»