Magyar Pedagógia 14. (1905)
BIHARI FERENC: Vágvölgyi Béla: A tanítás fokozatainak elmélete és gyakorlata
HAZAI IRODALOM. 167 a legegyszerűbb szervezettel. Mindkét esetben a kicsinyek játékai teljesen az egyéni küzdést szolgálják, hiányzik belőlük a köztudat. Nem pártok, hanem egyének állanak egymással szemben. A következő általánosításokra jut: 1. A gyermek megfigyeli a társadalmi élet jelenségeit és elemezi azokat. 2. A gyermek utánozza a társadalmi cselekvényeket és ezeket utánzás közben egyszerűsíti, elemi formákra vezeti vissza. 3. A gyermek ezen egyszerű cselekvényekhez hozzá is tesz, azokat naiv világnézete szerint át is alakítja. Az értekezés befejező 4. része szól az aktuális játékokról, amelyek azonban teljesen soha sem szorítják háttérbe az évezredes állandó játékokat. Hangoztatja, hogy a gyermekek állandó játékai a felnőttek állandó cselekvényeihez vezetnek végeredményekben. Végezetül felemlít e téren, a gyermeki társadalom megfigyelése terén, egy pár irodalmi tennivalót ; fontos megállapítani azt az összefüggést, amely a felnőttek és gyermekek társasági cselekvései között fennáll ; fontos kutatni ezen cselekvések közti hasonlóságokat, különbségeket, fejlődési fokozatokat. 8. Karoliny Mihály : Miképen küzdjön az elemi népiskola a beszédkiejtési hibák ellen? (Iglói áll. tanítóképző 1902—1903.) — A tanítók számára hasznos gyakorlati tanácsokat magában foglaló értekezés. Az idegen anyanyelvűek magyarul tanulásának egyik fő akadálya a kiejtés. A kiejtési hibák leküzdését az egyén érdekében is, de abból a szempontból is szükséges eszközölni, mert az idegenszerű kiejtés a magyarul tanulók nagyobb tömege miatt hovatovább hatással lehet a magyar beszédre. Rövid fiziológiai alapvetés után a siketnémák beszélni tanítási módszeréből kiszemelve az eljárási módokat, az összes előforduló kiejtésbeli hibák ellenszereit tárgyalja. Mindenesetre hasznos gyakorlati útmutatás a nem magyar ajkú tanulókkal foglalkozó tanítók számára. Beyer József: (Folytatása következik.) ★ A tanítás fokozatainak elmélete és gyakorlata. Összeállította Vágvölgyi Béla tanítóképző tanár. Bpest: Franklin T. Ara korona. A formális fokozatok kérdése sokkal fontosabb, mint ahogy első tekintetre látszik. Nem a tanítás technikájának valamely sajátot fogásáról van itt szó, hanem a tanítóeljárás, vagy inkább magának a tanításnak céljáról, alapjáról, s tulajdonképen ez minden tanításnak az archéja. Probléma ez még, melyet nem sikerült megoldani. Ma már megállapodott igazságnak kell tartanunk, hogy az iskola a kultúra nevelőháza, akárhogy is fogjuk fel a kultúra lényegét, mi tanítók arra törekszünk, hogy a ránk bízott fiatal nemzedéket beállítsuk a kultúra közösségébe, az egyetemes kultúra megértetésével munkájává tegyük a nemzeti kultúrának.