Magyar Pedagógia 22. (1913)
FRANK ANTAL: Dreiszinger Ferenc: Népiskolai nevelés- és oktatástan
636 IRODALOM: az élet. Amiről a hiszekegy beszél, Istent, Jézust, a szent lelket ez a három nagy mester életté teszi bennünk. Az úri imát pedig jobban megérti az, «aki Jézust magát látta imádkozni és küzdeni», mint aki csak a kátéból tanulta. Makkai Sándor, Dreisziger Ferenc: Népiskolai nevelés- és oktatástan a magyar népoktatásügy szervezetével , férfi- és nőtanítóképző-intézetek számára. 3. kiadás. Bpest, 1913. Szt.-István-Társ. n 8° 264., 2 × 50 fill. A pedagógiai ismeretek birodalmát bizonyos pedagógiai beszélgetésekkel, előadásokkal kapcsolatban a tankönyvek nyitják meg a tanítójelölt előtt. Értelmünknek ama tulajdonságánál fogva, amely az egyszer megértettet a végleges megrögzítésre a nyomtatásban is keresi, a tankönyveknek nagy fontosságot kell tulajdonítanunk. A szóban levő tankönyvvel két szempontból foglalkozom : 1. mennyiben felel meg a tantervnek és utasításoknak? 2. az egyes kérdések felfogása, kidolgozásának módja, iránya mennyiben felel meg annak a pedagógiai eszménynek, amelyet eddig magamban tápláltam. A könyvben nincsen határozottan kifejezve a nevelés célja, ahol pedig erről szól, ott azt a vallásos és nemzeti közszellemben látja, amely cél ilyen kifejezéssel nem egységes és nem határozott. A vallásos jelleg túlságosan dominál. Megengedjük azt a követelményt, hogy pedagógiai munkánkat vallásos szellemnek kell áthatnia. Valamint azonban az erkölcsi oktatás szempontjából nem alkalmas az olyan olvasmány, amelyben az erkölcsi célzat kirívó, éppen úgy nem eredményezheti nevelésünk a mély vallásos érzést, ha ezt a szót mindig ajkunkon hordjuk. Ezt a kérdést a Vallásosság c. fejezettel elintézettnek lehetne tekinteni, amelyben a pedagógusok nagyobb része (Magyarországon többsége) által helyesnek tartott ama felfogás érvényesül, hogy a vallásosság igazi alapja az erkölcsösségnek. Némely elméleti kérdéssel kapcsolatban egyes kiváló elmélkedőkre való hivatkozást nagyobb részben figyelmen kívül hagyja. Holott a természetes büntetéseknél hivatkozni kellene Rousseaura, a nevelő-oktatással kapcsolatban Herbartra, a hézagtalanság elvénél Pestalozzira stb., akiknek munkáiból az illető pedagógiai kérdés mélyebb megértetése végett szemelvényeket is kell olvasnunk. A következő évben aztán a neveléstörténet rendjén mindig hivatkozhatunk a szóban levő elmélkedő nézeteivel kapcsolatban a III. évben tárgyalt neveléstani igazságainkra, így teszünk szolgálatot a kapcsolás elvének ; összekapcsoljuk a neveléstörténetet a nevelés elméletével, amely törekvés lényegesen hozzájárul pedagógiai gondolkodásunk