Magyar Pedagógia 41. (1932)
LECHNITZKY GYULA: Horn József: A közgazdaságtan tanításáról
majd 10-ével, 60—100-ig egyszerre engedi meg a számsor kibővítését, sőt tiszta százasokkal 1000-ig is számlálhatnak. Őszintén megvallom, hogy nem vagyok elragadtatva az utasításban tett ezen tantervi engedményektől. Meglazítják ugyan a tanítás megkötöttségét, de nem szüntetik meg, tehát lényegében megmarad az elavult tanításmód. Azonfelül attól tartok, hogy a tanterv megbolygatása, bármilyen csekély legyen, zavarba fog ejteni sok ezer tanítót, aki a régi módhoz nevelődött és szokott, ami ,az oktatásnak kárára válhat. Bölcsebb lett volna nem bántani a tantervét, hanem, mint 1922-ben Poroszországban tették, szabad választást engedni a régi és a kipróbált új tanításrendszerek között. Ekként útját egyengették volna az utóbbiak meghonosításának, a tanterv gyökeres reformálása pedig arra az időre halasztódott volna, amikor annak szellemében képzett tanítónemzedék fog rendelkezésre állani. Ebben a tekintetben nagy hasznát vehetjük a szerző tanulmányának, mely nemcsak az utasítás újításairól, hanem azok okairól s keletkezéséről is tájékoztat. Sok üdvös rendelkezését említi meg, melyeket hely hiányában itt nem tudok elsorolni. De viszont nincs szó az utasításban oly intézkedésekről, melyekre a mai tanításban észlelhető számos fogyatkozás megszüntetése végett rá kellene mutatni. Idetartozik a tanulónak önbírálathoz, saját munkája ellenőrzéséhez szoktatása. Teszem, ha például a 7’6 X 089 szorzást kell végeznie, szokja meg, hogy előbb a tényezők kikerekítése útján tisztába jöjjön azzal, hogy a szorzatnak 7‘6 és 076 között kell lennie. Szokja meg, hogy minden számolás eredményét próbával igazolja. Kívánatos továbbá, hogy a tanuló oly alakban kapja a feladatokat, hogy maga hámozhassa ki belőlük a kiszámítandókat. És hogy maga is tudjon feladatokat alkotni és a megoldáshoz szükséges adatokat megszerezni. Szükséges, hogy a tanításban szóba kerülő tárgykörök minél közelebb álljanak a tanuló érdeklődése köréhez és lehetőleg maga gyűjtse össze azokhoz az anyagot. Múlhatatlanul meg kell akadályozni, hogy példatárainkban százszámra a valóságot arcul ütő kívánalmak és adatok foglaltassanak. Hogy például a földmívelővel a holdak számából és a hold átlagterméséből számíttatják ki saját termését. Hogy */з kg almát adatnak el vagy 85/eP-ért vásznat vétetnek. Csodálkozom, hogy nem akad gondolkozó tanuló, aki figyelmeztetné tanítóját, hogy nincs kofa, aki le tudna mérni */з kg almát, hogy nincs vevő, aki 85/eP-t fizethetne. De kívánhatjuk-e a tanulótól, hogy gondolkozzék, ha a példatár írói, két neves tanférfiú, és ezek nyomán a tanítók sem gondolkoznak?! Suppan Vilmos: Dr. Horn József: A közgazdaságtan tanításáról. Budapest, 1931. Stádium Sajtóvállalat Rt. 16. Minden korszakban tagadhatatlan nagy szerepet játszott a gazdasági kérdés, de sohasem olyan nagyot, mint a mai korban. Életünk legtöbb jelensége összefügg vele. Ma különösen érezzük a gazdasági kötelékek megbénító erejét. Gazdasági életünk bajai kínzó és érthetetlen problémákat vetnek föl. A legtöbb ember hallja a világválság magyarázatát, de nem érti. Józan ésszel nem