Magyar Pedagógia 45. (1936)
HORN JÓZSEF: Közgazdasági ismeretek a középiskolában
tikus hatalom, foglalkoztatja az embereket, de történéseivel szemben az értelmiség nagy része is tájékozatlanul áll. Az iskola nem keltette fel érdeklődésüket az élete jelentős területe iránt és nem képesítette őket az itt zajló jelenségek meglátására és megítélésére. Minthogy a közgazdaságtan ezideig csak egyes szakiskolák és főiskolai szakok tárgya volt, az értelmiség nagy része eddig teljesen elkerülte ezt a stúdiumot. Általánossá a közgazdasági műveltség csak úgy válhat, ha a középiskola is vállalja az e tekintetben reá váró feladatot. „A középiskola sajátos feladata, hogy minden irányú tudományos tanulmányok folytatására előkészítsen.“ Ez a követelmény főként formális természetű, mert a középiskolából kilépő ifjú megfelelő szellemi fejlettségét, eszének kellő csiszoltságát tételezi fel. Ezt a célt a középiskola hagyományos művelő anyaga igen jól szolgálja. De ebből a szempontból is előnyös lesz az új ismeretkör bevezetése, mert a közgazdaságtan másféle gondolkodásmódot kíván és éppen ezért más irányú szellemi iskolázottságot is ad, mint a középiskola többi tárgyai. A gondolkodásnak és érdeklődésnek ez a többoldalúsága pedig különösen azoknak válik majd hasznára, akik a főiskolán szellemi vagy kultúrtudományokat tanulmányoznak. De minden bizonnyal előnyös lesz ez a magyar értelmiség egész életfelfogására is. A középiskola eddigi művelő anyaga inkább csendes szemlélődésre, örök és változatlan törvények keresésére neveli az ifjúságot, mint a változó valóság megfigyelésére. Aki a matematikában, természettudományokban vagy a klasszikus kultúrák tanulmányozásában mélyed el, az rendszerint az életben is befejezettséget, harmóniát keres és idegenkedik az élet ama területeitől, amelyek tőle szüntelen éberséget és állandó aktivitást követelnek. Túlzás volna ugyan azt állítani, hogy a magyar értelmiségnek a gazdasági pályáktól és kérdésektől való idegenkedését a középiskola okozza, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy ennek a húzódozásnak okai népünk múltjában, faji sajátosságaiban, a társadalmi emelkedésről vallott hibás felfogásban keresendők. De nyilvánvaló az is, hogy a középiskola eddig keveset tett abban az irányban, hogy értelmiségünk érdeklődésének ezt a hiányosságát leküzdje. Kétségtelenül szép és vonzó világ az, amelynek szemléletére a középiskola tanítványait neveli, de — fájdalom — az élet korántsem ilyen, s az értelmiség szerepe sem merülhet ki a puszta szemlélődésben. Távol áll tőlünk, hogy a középiskola tanítási anyagának értékét bármily tekintetben is kétségbe vonjuk, csupán arra kívántunk rámutatni, hogy ez az anyag nem ellensúlyozza népünknek a nyugodt, biztos élet utáni vágyódását, sőt — megfelelő kiegészítés nélkül — talán maga is hozzájárul annak a lelki habitusnak kialakításához, amelynek kedvesebb a kis hivatal, mint a magánvállalkozás, s amelynek hordozója nehezen vállalja az önállósággal járó gondot és alkalmazkodást. Ez a lelki diszpozíció kisebb baj lenne, ha a középiskola csak tudósokat nevelne. A középiskolát végzettek legnagyobb része azonban