Magyar Pedagógia 45. (1936)

HORN JÓZSEF: Közgazdasági ismeretek a középiskolában

tikus hatalom, foglalkoztatja az embereket, de történéseivel szemben az értelmiség nagy része is tájékozatlanul áll. Az iskola nem keltette fel érdeklődésüket az élet­e jelentős területe iránt és nem képesítette őket az itt zajló jelenségek meglátására és megítélésére. Minthogy a közgazdaságtan ezideig csak egyes szakiskolák és főiskolai szakok tárgya volt, az értelmiség nagy része eddig teljesen elkerülte ezt a stúdiumot. Általánossá a közgazdasági műveltség csak úgy válhat, ha a középiskola is vállalja az e tekintetben reá váró feladatot. „A középiskola sajátos feladata, hogy minden irányú tudo­mányos tanulmányok folytatására előkészítsen.“ Ez a követel­mény főként formális természetű, mert a középiskolából kilépő ifjú megfelelő szellemi fejlettségét, eszének kellő csiszoltságát tételezi fel. Ezt a célt a középiskola hagyományos művelő anyaga igen jól szolgálja. De ebből a szempontból is előnyös lesz az új ismeretkör bevezetése, mert a közgazdaságtan más­féle gondolkodásmódot kíván és éppen ezért más irányú szel­lemi iskolázottságot is ad, mint a középiskola többi tárgyai. A gondolkodásnak és érdeklődésnek ez a többoldalúsága pedig különösen azoknak válik majd hasznára, akik a főiskolán szel­lemi vagy kultúrtudományokat tanulmányoznak. De minden bizonnyal előnyös lesz ez a magyar értelmiség egész életfelfogá­sára is. A középiskola eddigi művelő anyaga inkább csendes szemlélődésre, örök és változatlan törvények keresésére neveli az ifjúságot, mint a változó valóság megfigyelésére. Aki a matematikában, természettudományokban vagy a klasszikus kultúrák tanulmányozásában mélyed el, az rendszerint az élet­­ben is befejezettséget, harmóniát keres és idegenkedik az élet ama területeitől, amelyek tőle szüntelen éberséget és állandó aktivitást követelnek. Túlzás volna ugyan azt állítani, hogy a magyar értelmiségnek a gazdasági pályáktól és kérdésektől való idegenkedését a középiskola okozza, hiszen egészen nyil­vánvaló, hogy ennek a húzódozásnak okai népünk múltjában, faji sajátosságaiban, a társadalmi emelkedésről vallott hibás felfogásban keresendők. De nyilvánvaló az is, hogy a közép­iskola eddig keveset tett abban az irányban, hogy értelmiségünk érdeklődésének ezt a hiányosságát leküzdje. Kétségtelenül szép és vonzó világ az, amelynek szemléletére a középiskola tanít­ványait neveli, de — fájdalom — az élet korántsem ilyen, s az értelmiség szerepe sem merülhet ki a puszta szemlélődésben. Távol áll tőlünk, hogy a középiskola tanítási anyagának érté­két bármily tekintetben is kétségbe vonjuk, csupán arra kíván­tunk rámutatni, hogy ez az anyag nem ellensúlyozza népünknek a nyugodt, biztos élet utáni vágyódását, sőt — megfelelő ki­egészítés nélkül — talán maga is hozzájárul annak a lelki habi­tusnak kialakításához, amelynek kedvesebb a kis hivatal, mint a magánvállalkozás, s amelynek hordozója nehezen vállalja az önállósággal járó gondot és alkalmazkodást. Ez a lelki disz­pozíció kisebb baj lenne, ha a középiskola csak tudósokat nevelne. A középiskolát végzettek legnagyobb része azonban

Next