Magyar Pedagógia 66. (1966)

1996 / 2. szám - HORVÁTH MÁRTON: Iskolai rendszerű felnőttoktatásunk kialakulása és fejlődése a felszabadulás utáni években

Ennek a helyzetnek megváltoztatására határozták el a paraszt dolgozók iskoláinak létesítését. (A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 4841/1946. VKM számú rendelete. Magyar Közlöny, 1946. évi 212. száma.) A falun élő dolgozók számára különleges tanterviel és időbeosztással paraszt dolgozók iskoláit, illetőleg előkészítő tanfolyamait létesítettek. Azokban a községekben, ahol nem volt gimnázium, tanítóképző vagy polgári iskola, öt-harminc jelent­kező részére tanfolyamokat szerveztek a helybeli értelmiség közreműködésével. A tanév végén a legközelebbi kijelölt anyaiskola nevelői karából álló vizsga­­bizottság előtt év végi záróvizsgálatot tehettek. Az ilyen helyen nyitot­t osztályok tanulmányi rendjét a mezőgazdasági munkák végzésére figyelemmel állapítot­ták meg, az órákat úgy osztották el, hogy azok többsége olyan időszakra essék, amikor a mezőgazdasági munkák végzését nem akadályozza. A paraszt dolgozók iskoláiban nyithattak gimnáziumi, polgári iskolai, általános iskolai, tanítóképző­intézeti és óvónőképző-intézeti osztályokat. Az így nyitott osztályokban olyan kezdeményeket biztosítottak a beiratkozott tanulóknak továbbtanulásukhoz, amilyet egyetlen iskola nem biztosított korábban. Ezzel akarták segíteni annak a nagy kulturális elmaradottságnak a felszámolását, amely falun uralkodott. A „házhoz vitt” iskolával a városi dolgozókéhoz közelítő feltételeket akartak biztosítani a parasztság számára. Ez a kezdeményezés eredményes is volt. A falvak dolgozói számára 1946 végéig csaknem annyi iskolát szerveztek, mint a szervezések első időszakában a városi településeken. Megalakult 15 új gimnázium, 17 pedig átszervezéssel szolgálta a kívánt célokat. 39 paraszti dolgozók polgári iskolája és 4 tanítóképző szolgálta a falun élő parasztság tanulását. (Keresztúry Dezső: A parasztság a magyar művelődéspolitikában. Köznevelés, 1946. 21. szám, 2. lap.) Egyes állami irányító szervek részéről a dolgozók oktatásával kapcsolatban különösen az első időszakban tapasztalható volt a fenntartás és a bizalmatlanság. A politikai okok mellett ez magyarázható volt azzal is, hogy ennek az oktatási formának nem voltak nálunk előzményei, a felszabadulás után teljesen új kezde­ményezés volt. Táplálta ezt a kezdeti bizalmatlanságot az is, hogy egyesek attól tartottak, ha a végzett szakemberek kikerülnek a dolgozók iskoláiból, a régi értelmiségiek elvesztik állásaikat. Érdekes jelenség, hogy ezt a bizalmatlanságot a tanítók és tanárok között nem lehetett tapasztalni. Nem érhette volna el célját a dolgozók oktatása a tanárok megértő és segítő munkája nélkül. Különösen az infláció napjaiban a tanárok csaknem ingyen tanították a felnőtt dolgozókat is. Nappali kötelező óráik leadása után fáradtan, de lelkesen végezték ezt a munkát is. A tanárok nagy része kezdettől fogva megértette, hogy ez a tanítás a történelmi „igazságszolgáltatás”, a jóvátétel jegyében indul és ezért támogatták­­Minek az oktatási formának megindítását. A szolnoki Állami Polgári Fiúiskola tanárai és a tanulásra jelentkezett dolgozók vállalták 1945 őszén azt is, hogy közös munkával kitermelik a fűtőanyagot és elvégzik a villanyszerelési munká­latokat az iskolában, hogy a tanítás már a télen megindulhasson. (Főigazgatói jelentés: 69146/1945. sz. MM Irattár.) Az iskolák támogatásában a nagy­üzemek munkásai is szép példával jártak elől. A csepeli WEISS Manfred gyár Munkás­főiskolájának igazgatósága és a gyár üzemi bizottsága 1946 nyarán engedélyt kért dolgozók általános iskolájának és dolgozók gimnáziumának fenntartására. Az iskolát a csepeli Petőfi Sándor Állami Általános Iskolában szervezték meg, amelyet a gyár hozott rendbe és szerelt fel. Az iskola igazgatósága engedélyezte, hogy a dolgozók a tantermeket és a szertárakat esti tanulás céljaira igénybe 207­7.

Next